Szalay Róbert
történelemtanár.
100 éve született
Kádár János
115 éve született
Szálasi Ferenc.
Az elmúlt napokban minden TV állomás
és majdnem minden újság megemlékezett Kádár János születéséről.
A legtöbb megemlékezés pozitív kicsengésű volt, a dicséret hangján szóltak a
Haynau, 1849-et követő bosszú- hadjáratát is túlszárnyaló tömeggyilkosról.
A megemlékezők vörös zászlókkal ,
hatalmas vörös nyakkendőkkel, többen vörös csillagot viselve /tiltott jelkép /
vonultak fel Kádár mellszobrának leleplezéséhez.
Volt olyan eszement szónok is, aki legnagyobb királyaink, Szent István, Szent
László, Mátyás király mellé helyezte a dicsőséges 56-os forradalmunkat leverető
hazaárulót. Ez már orvosi eset! És a TV-k ezt minden híradás után kommentár
nélkül közvetítették.
Ekkor jutott eszembe, hogy az un. rendszerváltás egyik szerény eredménye volt
az, hogy lehetővé vált a fasizmus mellett a másik totalitárius
rendszernek, a kommunizmusnak a bírálata is. Egyformán
elítélve a két bűnös rendszert. Törvény tiltotta meg a két rendszer bűneinek
tagadását és tiltotta meg e rendszerek jelképeinek használatát.
Ez rendjén valónak látszana akkor, ha a két rendszert egyforma mércével mérnék
és volt képviselőit, haszonélvezőit és bűnöseit egyformán bírálnák.
Erről azonban szó sincs!
Ezért érdemes felidézni az elmúlt évtizedek cáfolhatatlan történelmi tényeit.
Már az a tény, hogy egyenlőségjelet tesznek a
két rendszer közé, történelmi hazugság. Ugyanis nagyságrendi különbség van
a két rendszer bűnei között! Míg a fasizmusnak 6 millió zsidó meggyilkolását
róják föl, addig a kommunista rendszereknek 130 millió áldozata volt. Arról nem
is beszélve, hogy a fasiszta bűnösöket a háború után felelőségre vonták,
kivégezték, bebörtönözték, a GULAG táboraiba hurcolták és utódaikon még ma is
ott van a szégyenbélyeg, addig a kommunista bűnösök máig köztünk élnek,
nem is rosszul és utódaik legtöbben vezető pozícióban.
A
halottakról pedig ne is beszéljünk!
Amíg a kivégzett fasiszták, hungaristák és hősi
halált halt, fasisztának bélyegzett katonák még ma is jeltelen gödrökbe
elkaparva alusszák örök álmukat, addig a jólétben élő és végelgyengülésben
meghalt kommunisták államilag adományozott és gondozott díszsírhelyeken
nyugszanak a nemzeti sírkert legszebb helyein.
Mi ez, ha nem visszataszító kettős mérce? Mi ez,
ha nem népbutító történelem- hamisítás, a törvény lábbal tiprása?
Most pedig nézzünk néhány cáfolhatatlan tényt a címben szereplő két történelmi
személy bemutatására. Az értékelést a tisztelt olvasóra bízom.
Kádár.
1956 novemberben A szovjetek emelték hatalomba, miután hadüzenet nélküli
háborúban vérbe tiporták a forradalmat, több tízezer halott és sebesült magyar
áldozatot követelve.
Szálasi.
1944 októberében a hungaristák vér
nélkül vették át a hatalmat, eltekintve attól a néhány német és magyar halottól
akik a Várban, a testőrök és német katonák közötti összecsapásban haltak meg.
Kádár.
Senki nem nevezte ki, A Parlament nem szavazta meg. Nem tett esküt.
Egyértelműen a szovjetek bábja volt.
Szálasi.
A Parlament mindkét háza / alsó és felsőház / megszavazta. Esküt tett a
Szent Koronára
Kádár.
Hatalomra kerülése után az egész ország általános sztrájkba kezdett és hetekig
sztrájkolt.
Szálasi.
A közalkalmazottak, a Rendőrség, a MÁV. stb. dolgozói
felesküdtek és a termelés tovább folyt, sőt, ahol lehetett fokozódott.
Kádár.
A Szovjet Hadsereg lefegyverezte a honvédséget, a néhány ellenálló egységet
megsemmisítették. Csak néhány száz „pufajkás” volt ÁVH-s, hatalmától
megfosztott, volt vezető párt és állami funkcionárius állt mellé.
Szálasi.
Mindenki, a Hadsereg, még a legfőbb hadúrra, Horthy-ra felesküdött
tisztek is 99%-ban felesküdtek a
Hungarista Kormányra. Fiatalok tízezrei álltak be önként a különböző fegyveres
alakulatokba a bolsevizmus elleni harcra.
Kádár.
Hatalomra kerülése után több száz embert végeztek ki. 22.000-t bebörtönöztek,
16.000-t internáltak, 200.000 ember menekült el a visszatérő kommunisták elől és
még többen is elmentek volna, ha a szovjetek le nem zárják a Nyugati és Déli
határokat.
Szálasi.
A hatalomátvétel után néhány száz közismert baloldali politikust vettek
őrizetbe és néhány száz esküszegő, szabotáló egyént végeztek ki. A háborúval
együtt járó veszteségeket nem lehet hungaristák terhére róni. Itt kell
megemlíteni, hogy a Budapesti zsidóság Szálasinak köszönheti, hogy a németeknek
nem engedte elhurcolni és Vallenberg sem folytathatta volna mentőakcióját a
hungaristákkal való együttműködés nélkül.
Úgy gondolom, aki nyitott szemmel
jár a nagyvilágban, és nem butított el a több évtizedes agymosás, az ebből a
néhány tényből is levonhatja a következtetést a két politikusról és a történelmi
igazságról.
Az a néhány száz fanatikus,
szélsőséges, részben szenilis vagy provokáló, Kádárt dicsőítő kommunista, pedig
jó lenne, ha elgondolkozna!