PATRUBANY a Magyar Nemzet-ben
MEGJEGYZES: Magyar allampolgarsag minden magyar elidegenithetetlen joga! A
budapesti elit hazaaruló retegenek nincs joga az allampolgarsagot megtagadni
HK-i magyaroktól. A magyar népnek joga van békes egyesitésre NATO védelem
alatt ugyanugy mint a német népnek!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
PATRUBANY:- Gidai Erzsébet javaslatának szövege így szól: az MVSZ
kezdeményezze a magyar kormánynál és a nemzetközi szervezeteknél a trianoni
dekrétum felülvizsgálatát. Amennyiben a küldöttgyülés határozatképes volt,
úgy ezt érvényes határozatnak kell tekinteni, ám szerintem minden küldött
tisztában van azzal, hogy a trianoni békediktátum már régen nem hatályos,
hiszen felváltotta az 1947-es párizsi békeszerzodés, amely az európai
határokat szavatolja. Trianonról nem lehet azt állítani, jelentéktelen
esemény volt, hiszen a magyar nemzetnek tragédiát hozott, és következményei
máig hatnak azzal, hogy sok millió embert kisebbségi sorba taszított. Arról
viszont mindenki megfeledkezik: a nagyhatalmak nemcsak az országok határait
jelölték ki, hanem garanciát is vállaltak arra, hogy az önrendelkezési jog
alapján megilletik a más országba került magyarokat az autonómia formái. Ha
tehát valaki arra emeli fel a kezét, hogy Trianon felülvizsgálata erkölcsi
értelemben megtörténjen, akkor valójában arra voksol, hogy nyolcvan év után
egyszer tudósok, nemzetközi szervezetek elemezhetnék: mennyi teljesült vajon
az akkori ígéretekből. Nyilvánvaló, hogy ennek a vizsgálatnak az eredménye
csakis a jövőt szolgálhatja, hiszen a múltat nem változtathatjuk meg. Az
élok számára viszont elviselhetobbé tenné a megkerülhetetlen valóságot, s
így talán a történelemtudomány azt is meggátolhatná, hogy a jövőben hasonló
igazságtalanságok történjenek. Az MVSZ soha nem kért határmódosítást, és a
magyar nemzet integrációját az 1996-ban hozott határozat szellemében
szeretné megvalósítani. Ezen az úton az európai normák a mértékadóak, és
legfontosabb eszközének a külhoni állampolgárság intézményét tekintjük.

Forrás : Trianon Társaság honlapja
A reviziós mozgalom története.

A revíziós mozgalom egyidős a trianoni szerződéssel. Sőt valamivel
idősebb is annál. Még messze voltunk attól, hogy Magyarország képviselőit a
párizsi béketanács elé meghívják, amikor már megalakult a Terület Védő Liga,
és egyik tiltakozás a másikat érte az ország földarabolása ellen.
Apponyi tiltakozása a legfőbb béketanács elött.
Nemzetközi vonatkozásban minden revíziós propaganda őséül azt a
beszédet kell elfogadni, amelyet Apponyi Albert, a Párizsba küldött magyar
békedelegáció elnöke 1920. január 16-án mondott a legfőbb béketanács elott s
amelyben elore megjósolta, hogy ha a Magyarország elé írott békefeltételek
életbelépnek, azoknak milyen végzetes hatásuk lesz nemcsak Magyarországra,
hanem egész Európára. "Európa újjáépítése és az európai viszonyok
megszilárdulása összeférhetetlen Magyarország földarabolásával" - hirdette
valóságos jóstehetséggel Apponyi. Majd így folytatta: "Be kell látniok, hogy
Magyarország szétdarabolása az európai viszonyok konszolidálása helyett még
súlyosbítaná a zavaroknak, válságoknak és ellentéteknek azt a korszakát,
amelynek Önök saját állításuk szerint nemeslelkuen végét kívánják vetni." -
Magyarország számára különös erkölcsi tokét jelent Apponyi expozéjának az a
része, amelyben az elszakításra ítélt részek számára népszavazást követelt:
"Az igazság megállapításának legkitunobb eszköze a népszavazás, mi a magunk
részérol határozottan követeljük annak pártatlan ellenorzés mellett való
alkalmazását. Mi belenyugszunk az eredménybe, bármi legyen is az!"
Az Apponyi expozéját követo napon még a velünk szemben vak gyulölettel
viselkedo francia sajtó egyik orgánuma is kénytelen volt megállapítani, hogy
Apponyi "nem ügyetlenül" érvelt. Ma tíz esztendo távlatából visszanézve, azt
kell mondanunk, hogy Apponyi nagyszeruen érvelt. Mind azt a jóslatot,
amelyet beszédében megtalálhatunk, az elmúlt esztendok teljes mértékben
igazolták és minden érvnek, amellyel a revízió mellett hadakozni lehet,
legalább a csiráját megtalálhatjuk abban a csodálatos szónoki remekmuben,
amelyben Apponyi egy ellenséges világgal szemben vette védelmébe a magyar
nemzet igazát.
A békedelegáció angol és amerikai tagjai az eroszakos békék ellen.
Lloyd George, aki a legfobb béketanácsban Angliát képviselte, miután
Apponyi beszédét befejezte, a következo kérdéssel fordult hozzá: "A
Magyarország számára kijelölt határokon kívül laknak-e egy tömbben élo
magyarok?" - "Óh igen!" - felelte Apponyi és Teleki Pál ismeretes térképén
az állítását igazolta is. Azon az érdeklodésen, ahogyan Apponyi
magyarázatait figyelték, meglátszott, hogy a legfobb béketanács tagjai, akik
meglehetosen tájékozatlanok voltak Közép-Európa ügyeiben, egész új dolgot
hallanak.
Amikor ez történt, Clemenceaunak a fiókjában már ott volt Lloyd George
"Egynémely szemlélődés a békekonferencia részére a feltételek végleges
tervezete elott" címü memoranduma, amelyben a következő mondatok olvashatók:
"Nem lesz béke délkeleti Európában, ha a most életrekelő minden kis állam
határain belül erős magyar irredenta lesz. Amennyire emberileg lehető, én a
béke alapelvének óhajtanám tekinteni, hogy a különféle fajok anyaországukba
kebeleztessenek be."
Lloyd George és az angol békedelegáció a kulisszák mögött ekkor már
eros harcban állott az eroszakos békéknek azzal a tervezetével, amelyet
Clemenceau és Poincaré képviseltek. Lloyd George számos nyilatkozatából
kiderül, hogy o az egész békemuvet nem vette komolyan s azt hitte, hogy a
képtelen intézkedések egy vagy két esztendo múlva amúgyis revízió alá
kerülnek. Keynes tanár, az angol békedelegáció tagja már megírta: "A béke
gazdasági következményei" címu tanulmányát, amelyben rámutatott milyen
romboló következményei lesznek a Párizsban elkövetett tudatlan és felületes
Európa rendezésnek. William Bullitt, az amerikai delegáció tagja ugyanekkor
már elküldte Wilsonhoz azt a csalódott hangú levelét, amelyben lemondott a
delegáció tagságáról, mert az új békék igazságtalanságaiból új háborúk
fognak származni: "A béketárgyalásoknak Santungot, Tirolt, Magyarországot,
Kelet-Poroszországot, Danzigot és a Saar területet érinto határozatai
kétségkívül újabb nemzetközi konfliktusokat fognak eredményezni." Bullitt
már ebben a levélben követelte azt, ami késobb be is következett, hogy az
Egyesült Államok tagadja meg ezeknek a szerzodéseknek az aláírását.
A Pesti Hírlap négynyelvu propagandaszáma.
A gyulölködés és a bosszú atmoszférája azonban akkoriban még túl eros
volt ahhoz, hogy a józan belátás elvei érvényesüljenek. A Chateau de
Madridban internált magyar békedelegáció tagjai reménytelen küzdelmet vívtak
a lehetetlen békeszerzodés tervezetének paragrafus tömege ellen. A küszködo
magyar delegációnak kívánt a Pesti Hírlap segítséget nyújtani azzal, hogy
1920. február nyolcadikán sok ezer példányban szétküldött a világba egy
magyar, francia, angol és olasz nyelven nyomtatott Pesti Hírlapot, amelyben
Horthy Miklós akkori fovezérrel, Huszár Károly miniszterelnökkel és Csernoch
János hercegprímással élükön, a magyar közélet kitünőségei vonultak föl a
tervezett béke igazságtalanságai ellen, így: Wekerle, Andrássy Gyula,
Wlassics, Szterényi, Teleki Pál, Herczeg Ferenc, stb.


Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. - László Fülöp festménye. A
Képzomuvészeti Társulat jogosításával.

Teljes joggal állíthatjuk, hogy a Pesti Hírlapnak ez a külső kiállításban is
formás, térképekkel és grafikonokkal díszített négynyelvu száma minden
magyar revíziós propagandairatnak és könyvnek az őse. Három hét sem telt el
a békefeltételek nyilvánosságra jutása óta, amikor a Pesti Hírlap ebben a
külön kiadásában heves támadást intézett ellenük. A három különböző idegen
nyelven nyomtatott példányokat megküldték a legfobb béketanács tagjainak,
minden angol, olasz, francia miniszternek, az angol, olasz, francia
parlamentek tagjainak, a nemzetközi politikai élet kimagasló alakjainak, a
nagy világlapoknak és így tovább.
A Pesti Hírlap propagandaszámai kellemes meglepetést keltettek a magyar
békedelegáció tagjai között, akik elszigetelt helyzetükben legjobban tudták
értékelni a segítoakció jelentoségét és fontosságát. "Ez nagyon szép dolog
volt és a Pesti Hírlap nagy szolgálatot tett vele a magyarság ügyének" -
jelentette ki Apponyi Albert a Pesti Hírlap Párizsba küldött munkatársa
elott. Teleki Pál véleménye ez volt a dologról: "Az akciót nagyon jónak
tartom ... a legjobb idoben jelent meg ... hazafias cselekedetnek tartom,
hogy Légrádyék vállalkoztak ennek az újságnak a kiadására". "Nagyon
örülök, - mondta ugyanekkor Bethlen István, - hogy a Pesti Hírlap
vállalkozott arra, hogy azt a hézagot, amelyet mindenütt találunk és
amelyet, tekintve azt, hogy minden publicitástól el vagyunk vágva,
kiküszöbölni alig lehet, a maga erejébol kitöltse." "Nagyon óhajtandó
volna, - tette hozzá - hogy a Pesti Hírlap a jövoben is, amikor a
publicitásra talán még nagyobb szükségünk lesz, egy és más kérdésben a
külföldön helyzetünk ismertetésére törekedjék." Magyarország mai
miniszterelnökének ezt a tíz év elott kifejezett óhaját teljesítette a Pesti
Hírlap az "Igazságot Magyarországnak!" címu album kiadásával.
Arra az ellenséges és fagyos légkörre, amelyben a trianoni béke
megszületett, jellemzo, hogy a sok ezer példányban szétküldött
propagandaszámra aránylag nagyon kevés külföldi levél érkezett. Közöttük a
legérdekesebb egy olasz levél, amelynek a megérto hangja már elore jelezte,
hogy a háború utáni Magyarország volt ellenségei között elsosorban
Olaszországtól remélhet jóindulatot és barátságot. Rizetti szenátor ebben a
levélben meleg rokonszenvvel szól Magyarországról, s azt a véleményét
nyilvánítja, hogy Európa békés fejlodése érdekében el kellene állni
Magyarország földarabolásától.
Tiltakozások a békeszerzodés aláírása és ratifikációja ellen.
Ilyen ellenséges és fagyos légkörben természetesen a magyar
békedelegáció fáradozása sem járhatott eredménnyel. Hiába való volt a
delegáció nagyszeru fölkészültsége, a válaszjegyzékek tömege. A legfelsobb
béketanács nem változtatott a békefeltételeken. Fenyegetett, kényszeru
helyzetünkben a szerzodést 1920. június negyedikén aláírtuk és november
tizenharmadikán ratifikáltuk.
Akármilyen kényszerhelyzetben voltunk is, természetesen ez sem ment
simán és ellentmondás nélkül. Az elszakított területek menekült magyarsága a
béke aláírásának napján tünteto fölvonulást rendezett Budapesten, a
nemzetgyulés ülését a gyász jeléül fölfüggesztették. Másnap a nemzetgyulésen
Czettler Jeno Magyarország 36 legnagyobb egyesületének megbízásából
tiltakozást olvasott föl a békeszerzodés aláírása ellen. Az elnök pedig
kijelentette, hogy a nemzetgyulés a fölolvasott kiáltvány minden betujével
egyetért. A Pesti Hírlap a béke aláírásának alkalmából statisztikai
adatokkal és magyarázó szöveggel boven ellátott térképalbumot adott ki azzal
a céllal, hogy a nemzetben az öntudatot és a lelkek erejét megszilárdítsa. A
Pesti Hírlap egyébként vezércikkeiben hevesen küzdött úgy a szerzodés
aláírása, mint ratifikálása ellen.
A békeszerzodés ratifikálása hasonló tiltakozások közben történt meg.
Az eloadó, aki a ratifikációt ajánlotta, a kényszerhelyzeten kívül nem
tudott más érvet fölhozni a ratifikáció mellett, mint a Millerand-féle
kíséro levelet, amely a határrendezés alkalmából megejtheto határmódosítások
ígéretével felkeltette azt a reménységet, hogy a békeszerzodés kegyetlen
intézkedéseit nem fogják teljes merevségükben alkalmazni. Hogy azután a
Millerand-levél ígéreteibol semmit sem tartottak meg, az ma külön érv a
trianoni szerzodés revíziója mellett.
Baldwin, Asquith és Lansing lesújtó véleménye a békeszerzodésekrol.
Ebben az idoben világosfeju politikusok már Magyarországon kívül is
kezdtek tisztába jönni azzal, hogy a párizsi gyulöletbékék nem javára, hanem
veszedelmére szolgálnak Európának. "A béke a versaillesi szerzodés
aláírásának napján szunt meg" - mondta Baldwin, aki késobb a miniszterelnöki
székben Lloyd George utódja lett. "Ez a béke nem államférfiak munkája", -
jelentette ki Asquith. - "Sem értelme, sem értéke nincsen. Ez nem az a
tiszta béke, amely a háború befejeztével végét vethetné a további
háborúknak." Lansing, az Egyesült Államok államtitkára, aki tevékeny
szerepet játszott a párizsi béketárgyalásokon, már ebben az idoben lesújtó
véleményt hangoztat az elért eredményrol: "A békefeltételek mértéktelenül
kemények és megalázók, közülük sok nem teljesítheto. Az igazság mellékes,
minden az eroszak." Angol államférfiakra hivatkozik, akiknek szintén az volt
a véleményük, hogy "a szerzodések cselszövények és rablási vágy eredményei,
értelmetlenek és keresztülvihetetlenek." Nittirol, aki késobb több könyvet
írt a revízió mellett, köztudomású, hogy már a békefeltételek megszövegezése
idején igyekezett mérsékelni a Magyarország ellen tervezett
igazságtalanságot, de hiába. Azt lehet mondani, hogy a Párizsban kötött
békékkel, közöttük a trianoni szerzodéssel, már megszületésük pillanatában
is csak Franciaország és a kisantant voltak megelégedve.
Amerikában nem ratifikálják, Angliában a ratifikáció alkalmából hevesen
támadják a trianoni szerzodést, amelynek a fogyatkozásait Briand is
elismeri.
Nagyon érdekesek és nagyon tanulságosak azok a megnyilatkozások is,
amelyek a trianoni béke ratifikációját a külföldön kísérték. Azt tudjuk,
hogy a trianoni szerzodést az Egyesült Államok egyáltalában nem ratifikálta.
Mégpedig azzal a célzattal, hogy a leghatározottabban tüntessen a
szerzodésbe foglalt igazságtalanságok ellen.
A ratifikáció azonban nem ment simán a francia és az angol
parlamentekben sem. Mind a két helyen tekintélyes hangok emelkedtek a
szerzodés fogyatkozásai ellen. Franciaországban maga Guernier eloadó is
elismerte, hogy a békeszerzodés rendkívül súlyos, s amikor annak az
elfogadását ajánlotta, a Millerand-féle kíséro levélre hivatkozott, amely
szerinte lényeges módosításokra ad lehetoséget. Margain képviselo
megállapította, hogy a Millerand-féle kíséro levél "már magában véve is
bevallása a kormány részérol annak, hogy a békemu rossz." Ezt maga Briand,
az akkori miniszterelnök és külügyminiszter sem tagadta, mert ugyanezen az
ülésen kijelentette, hogy: "a magyar határ bizonyos fokig önkényesen van
megvonva. Elég, ha egy térképet megnézünk, és azon követjük a határvonalat,
amely egyébként nem feltétlenül végleges, s amely, tudjuk meg mindjárt, nem
feltétlenül szentesíti az igazságot. A határ bizonyos érdekeket sért és
ezért bizonyos kiigazításokra lesz szükség."
Az angol parlamentben már a ratifikációt megelozoleg éles támadások
hangoztak el a trianoni szerzodés ellen. 1920. március 25-én a
képviseloházban Captain Elliot, március 30-án pedig a lordok házában lord
Newton, Viscount Bryce, lord Montagu, lord Sydenham, Lord Weardale, Marques
of Crewe szálltak síkra Magyarország igazsága mellett. 1921. május havában a
ratifikációs vitában hatvantagú képviselocsoport követelte a trianoni
szerzodés ratifikációjának a megtagadását. A felsoházban pedig lord Newton,
lord Bryce és lord Phillimore kívánták ugyanezt. Lord Curson külügyminiszter
csak egyetlen egy érvet tudott fölhozni a ratifikáció mellett, a Millerand
kísérolevelében foglalt ígéretet.
Franciaország már 1920-ban felajánlotta Magyarországnak a trianoni szerzodés
revízióját.
Amint láttuk, minden ratifikációs vitában nagy szerepet játszott a
Millerand-féle kísérolevél. Magyarországban is, Angliában is,
Franciaországban is azzal bíztatták az elégedetlenkedoket, hogy a
Millerand-levélben megígért határkiigazítás orvosolni fogja a legkirívóbb
igazságtalanságokat. Késobb még rátérünk, a gyakorlatban hogyan váltották be
a Millerand-féle kísérolevél ígéreteit. Ezt megelozoleg azonban el kell
mondanunk a Fouchet-jegyzék történetét.
Alig száradt még meg a tinta a trianoni szerzodésen, amikor 1920.
július 24-én, Fouchet budapesti francia fomegbízott, jegyzéket adott át a
magyar kormánynak, amelyben a francia kormány hivatalosan felajánlotta, hogy
Magyarország és az utódállamok között kész olyan tárgyalásoknak a
közvetítésére, amelyeknek a céljuk, hogy "egyrészt orvosoljanak bizonyos
gazdasági és néprajzi igazságtalanságokat, másrészt kiegészítsék a
kisebbségek védelmének biztosítására már létesített határozmányokat."
A hivatalos Franciaország tehát hat héttel a trianoni szerzodés
aláírása után hivatalosan elismeri a szerzodés revíziójának, a néprajzi és
területi igazságtalanságok orvoslásának a lehetoségét. Ennek a nagylelku
kezdeményezésnek azonban volt egy szépséghibája, amire rámutat Leon Blum
francia szocialista vezér a Populaireben írott cikkében: "Hogyan? A
békeszerzodéseket követo napon már maga a francia kormány élén Millerand
miniszterelnökkel, elismerte, hogy a szerzodések Magyarországgal szemben
súlyos néprajzi és gazdasági igazságtalanságokat tartalmaznak! De hiszen ez
egyértelmu a revízió kilátásba helyezésével. És milyen föltételek mellett
került volna erre sor? A magyar államvasutaknak egy francia csoport részére
való bérbeadása fejében Millerand hajlandónak mutatkozott, hogy Magyarország
határait saját szövetségeseinek, a kisantant kárára kiigazítsa."
A francia pénzcsoport üzlete nem jött létre. Amire Millerand egyszerre
lemondott a közvetítésrol.
Egyáltalában nem gondoltak a Millerand-féle kíséro levél ígéretének
beváltására.
Amint láttuk, a Millerand-féle levélben foglalt ígéret, amely kilátásba
helyezte a határmegállapítás legkirívóbb igazságtalanságainak a kijavítását,
foindokul szolgált a trianoni szerzodés magyarországi ratifikációjára.
Bizonyítékaink vannak azonban rá, hogy a velünk szerzodo másik fél soha nem
is gondolt arra, hogy a Millerand-levélnek a békeszerzodés kiegészítéséül
tekintheto rendelkezéseit becsületesen végrehajtsa. Az egyik bizonyíték a
magyar-csehszlovák határmegállapító bizottságnak 1925. évi március hó 12-ik
és 13-ik napjáról fölvett 36. számú jegyzokönyve. Ebben olvasható a
következo eset: "A magyar biztosnak azon kijelentésére, hogy nagyon meg van
ütközve azon, hogy a határmegállapításra vonatkozó okmányok között a
kísérolevél nincsen megemlítve, az antant biztosok válasza a következo volt:
A Szövetséges Hatalmak biztosai nincsenek abban a helyzetben, hogy a
kísérolevélrol, amely a bizottságnak tudomására adatott, beszélgessenek."
Azt, amit ebbol a jegyzokönyvbol megtudunk, megerosíti Gordon Ross, a
magyar-cseh határ megállapítására kiküldött bizottság egykori fotitkárja.
Gordon Ross a Daily Mailben közölt levelében megírja, hogy amikor a
bizottság megkezdte a határ megállapítását, hamarosan kitunt, utasítása csak
arra szól, hogy a határt pontosan úgy állapítsa meg, ahogyan azt a szerzodés
kijelölte.
Eszük ágába sem volt tehát, hogy módosítsák az eredeti határvonalat.
Természetesen mindez másképp lett volna, ha az a francia pénzcsoport, amely
a Fouchet-féle jegyzékkel egyidejuleg a Schneider-Creusot céghez családi
közelségben álló Saint Sauveur gróf vezetése alatt jelentkezett Teleki Pál
miniszterelnöknél, megkötötte volna a Leon Blum nyilatkozatában említett
üzletet.
Benes területek visszaadásáról tárgyal.
Azt viszont maguk a foérdekeltek, a Magyarország testén osztozó
utódállamok is érezték, hogy túl sokat juttatott nekik a véletlen szerencse,
s józan ésszel nem lehet arra számítani, hogy a trianoni szerzodés minden
intézkedése állandóan fennmaradjon. Volt ido, amikor maga Benes is, aki az
utóbbi években a békeszerzodések megváltozhatatlanságát hirdeti, az
elcsatolt területeit egy részének visz-szaadására gondolt.
Benes nemrégiben ismerte ezt be, amikor egy újságíró elott azt
mondotta, hogy most már nem gondol azoknak a területeknek a visszaadására,
amelyeknek a Magyarországhoz való csatolására évekkel ezelott hajlandó lett
volna. Bethlen István miniszterelnök a New York Times munkatársának adott
interjúban ezekrol a tárgyalásokról, az idén november elso felében, így
nyilatkozott: "Kilenc évvel ezelott csakugyan tárgyalásokat folytattunk erre
vonatkozólag Csehszlovákiával, de soha sem tudtunk dr. Benestol határozott
javaslatokat kapni. Ezután következett Károly restaurációs kísérlete, és
azóta Csehszlovákia Magyarországot a békeszerzodések veszedelmének tekinti.
Azóta nem is folytak ebben a kérdésben tárgyalások. Egyébként felmerül az a
kérdés, - teszi hozzá Bethlen - ki képviseli ebben az ügyben Csehszlovákia
véleményét, Masaryk, vagy Benes?"
Masaryk nyilatkozatai.
Az utolsó, maliciózus kérdés magyarázata, hogy Masaryk, aki mindig
tisztában volt a csehszlovák állam összetételének természetellenes voltával,
kezdetétol fogva sokkal békülékenyebb álláspontot foglalt el a
békeszerzodések revíziója tekintetében, mint Benes. A cseh állam elnöke már
1923-ban kijelentette dr. Pályi Ede elott, hogy "a túlnyomóan magyar
lakosságú területek visszaadásáról igenis lehet tárgyalni, de természetesen
csak megfelelo feltételek mellett". Masaryk 1927. október 28-án a cseh
nemzeti ünnepen megismételte azt, amit Pályinak mondott, kijelentvén:
"sohasem titkoltam, hogy a békeegyezmények és különösen Európa új
fölosztásának a muve nem minden részletében tökéletes. Bizonyos korrektúra
részleteirol lehet tárgyalni, de ennek tárgyilagosan és igazságosan, nem
agitációszeruen kell történnie és a tárgyalásokat állam és állam között kell
folytatni". Az elnök ilyen irányú megnyilatkozásainak azonban nem volt soha
semmiféle praktikus értékük, mert az elnöki nyilatkozatot mindig nyomon
követte egy Benes nyilatkozat, amelyik lerontotta Masaryk engedékeny
magatartásának minden értékét. A legutolsó idokbol is fölhozhatunk egy erre
vonatkozó példát.
1930. szeptember 29-én megjelenik Masaryknak a londoni General Press
munkatársa elott tett következo nyilatkozata: "Ami Magyarországot illeti, a
veszélymomentum a magyarok részérol követett agresszív politikában van.
Nehézségeikben teljesen együttérzek a magyarokkal és kedvezo körülmények
között kész volnék arra, hogy a meglevo határ módosítását az o javukra
fontolóra vegyem; mielott azonban ez valamilyen alakban lehetséges lenne, a
magyaroknak meg kell változtatni taktikájukat." Alig jelent meg ez a
nyilatkozat, ismét akcióba lépett Benes, hogy az elnök kinyilatkoztatásainak
a lényegét megcáfolja és elhomályosítsa. A cáfolat, amely állítólag
autentikusan idézi Masaryk nyilatkozatát, azt mondja, hogy az elnök nem a
magyarok javára teendo egyoldalú határmódosításról beszélt, hanem csak a mai
határok modifikációjáról, ehhez is hozzátette, hogy mindenféle
határváltoztatás a parlamentnek van fenntartva, s nem lehet megváltoztatni a
határokat a kis és nagy antant hozzájárulása nélkül. Ami pedig
legérdekesebb, Benesék szerint az elnök azt is kijelentette, hogy:
"Ezenkívül a változás nem lehetne kizárólag egyoldalú. A mi területünk is
hasonlóképpen kiterjesztést kívánna a mi javunkra." Az utolsó
karikatúraszeru ötletben alighanem egy új Benes-féle taktikázás csírája
rejlik. Benes cáfolatával szemben viszont a General Press munkatársa
ellennyilatkozatában megállapította, hogy Masaryk nyilatkozata igenis úgy
hangzott el, amint azt o megírta és az elnök semmit sem mondott azokból a
fenntartásokból, amelyekkel az o nyilatkozatát Benesék kiegészítették. Aki
tudja, hogy Benes és Masaryk között évek óta milyen huzavona folyik ebben a
kérdésben, nem is kételkedik a General Press tudósítójának az állításaiban.
De akkor még mindig nyitva marad az a kérdés, amelyet Bethlen fölvetett: ki
képviseli Csehszlovákia véleményét ebben a kérdésben, Benes vagy Masaryk?
A gerillaharc korszaka.
A trianoni szerzodést tehát aláírták, ratifikálták. Ezzel egyidejuleg
pedig megindult a küzdelem a szerzodés revíziójáért.
Magát a revíziós mozgalom történetét három fo fejezetre lehet osztani.
Az elso a Rothermere lord fellépését megelozo korszak, amelyet a
"gerillaharc korá"-nak lehetne elnevezni. A második Rothermere nagyszeru
sajtóhadjárata. A harmadik korszak pedig, amelyet Mussolini és Curtius német
külügyminiszter legutolsó beszédeitol lehet számítani, a revíziós követelés
bevonulása a kormányok hivatalos programjába.
A gerillaharcok korában még nem lehetett jól megszervezett összefüggo
akciókról beszélni. Egy-egy külföldön tartott eloadás. (Az elso ilyesfajta
megnyilatkozás 1922. tavaszán Teleki Pálnak vitaestéje volt az oxfordi
egyetemen.) Külföldi újságokban elhelyezett újságcikkek. Külföldi vendégek
fogadása Budapesten. Egyik-másik jóindulatú külföldi politikus, vagy
publicista megnyilatkozása Magyarország igaza mellett. Keynes 1922-ben
megjelent új könyve: "A békeszerzodések revíziója". Jean Desthieux
tanulmánya: "Nincs még béke! A kis antant." 1923-ban a francia parlamentben
megalakult a magyarbarát képviselok csoportja. A csoport vezére, Charles
Tisseyre, aki: "Egy diplomáciai tévedés - A megcsonkított Magyarország" cím
alatt könyvet írt mellettünk. Az elhangzó nyilatkozatok között igen
érdekesek és még ma is használhatók akadnak. A mai angol kormány tagjai
például meglehetosen határozottan lekötötték magukat a békeszerzodések
revíziója mellett. MacDonald a munkáspárt 1925. szeptember havában tartott
liverpooli értekezletén kijelentette, hogy ha a munkáspárt ismét kormányra
kerül, módosítania kell a versaillesi békeszerzodést. "Olyan béke ez, amely
kihatásában rosszabb, mint a háború volt." Henderson külügyminiszter, 1924.
évi február 25-iki beszédében a következoket mondta: "A szövetséges
államférfiaknak, akik országaikat Párizsban képviselték, nem sikerült egy
igazságos és tartós békét létesíteni, a versaillesi szerzodés határozmányai
valóságos megcsúfolásai a történelemnek. A kormánynak az a föladata, hogy
megteremtse a valódi békét."
Rothermere megindítja akcióját.
A revíziós mozgalom történetének második korszaka, amint mondottuk,
Rothermere fellépésétol számítódik, 1927. június 21-én jelent meg a Daily
Mail-ben a "Magyarország helye a nap alatt" címu cikk, amelynek elso mondata
így hangzott: "Kelet-Európa tele van Elszász-Lotharingiákkal." Ettol a
naptól fogva a magyar ügynek van méltó szószólója a világ közvéleménye
elott. A Daily Mail kétmilliós példányszámban hirdeti a magyar igazságot és
Rothermere lord, aki a nemes ügyért való küzdelembe egyre jobban
belemelegszik, nagyszeru szívóssággal és a tárgy csodálatosan alapos
ismeretével veri visz-sza az ellene megindított ellenoffenzívákat. Talán a
világtörténelemben páratlan az, ami ebben az esetben történt. Lord
Rothermere, mielott elso cikkét megírta, úgy érkezett Budapestre, mint egy
ismeretlen és elokelo idegen. Nem kereste az úgynevezett "illetékes
körök"-kel való érintkezést. Sot elkerülte. A maga szemével akart látni. A
saját fülével akart hallani. Véletlenül tanúja volt egy revíziós
népgyulésnek, amelyet a Társadalmi Egyesületek Szövetsége a Vigadóban
rendezett. S - amint ezt késobb maga megírta - abból az elszántságból, abból
az elkeseredésbol, amely ezen a népgyulésen megnyilatkozott, látta, hogy itt
az ido az akció megindítására. A magyar igazságnak nem lehet ékesebb szóló
bizonysága, mint ennek a nemes szívu és nagyszeru embernek az önkéntes saját
elhatározásából való állásfoglalása. "Két fiam esett el a háborúban, -
mondotta az egyik nyilatkozatában. - Nemes ideálokért áldozták fel az
életüket, nem azért, hogy egy dicso nemzettel igazságtalanul bánjanak."


Lord Rothermere, Magyarország nagy barátja, aki eloször irányította rá a
világ figyelmét Trianon igazságtalanságára, és aki lankadatlanul küzd a
magyar revízióért. - László Fülöp festménye.

Ilyen motívumok indították cselekvésre ezt a nagyszeru embert, akinek
az önzetlen és nemes föllépése csakhamar életet és mozgalmat hozott a
revíziós mozgalom tespedo vizeibe. A magyar társadalom a békekötést követo
hetedik esztendoben a trianoni nyomorúságba belefáradva, már bizonyos
apátiával nézte a dolgok fejlodését. Ebben a társadalomba egyszerre új
reménységet öntött a kituno lord föllépése. Bethlen István egy parlamenti
beszédében igen meleg hangon emlékezett meg a Daily Mail-ben megkezdett
akcióról, Herczeg Ferenc pedig mozgalmat indított, hogy a magyar nemzet
sokszázezer aláírással üdvözölje Rothermere lordot. A sokszázezer aláírás
természetesen igen hamar összegyult, s a Magyar Revíziós Liga küldöttsége
Nagy Emil és Vermes Béla vezetése alatt, 1927. november 10-én, Londonban
átnyújtotta Rothermerenek a huszonöt kötetre terjedo díszalbumot, mely nem
kevesebb, mint egymillió-háromszázezer aláírást foglalt magában. A Magyar
Revíziós Liga maga is Rothermerenek köszönheti létrejövetelét. Rothermere
sürgette egy olyan állandó szerv megalkotását, amely a Nemzeti Szövetség, a
TESz és a többi hasonló társadalmi alakulás mellett, az egész nemzet minden
rétegét csoportosítja a revízió egyértelmu követelésében. Csak napokba telt
és Rothermere kívánsága megvalósult, megalakult a Liga, amely Herczeg Ferenc
elnöksége alatt nagyszeru tevékenységet fejt ki a revíziós eszme terjesztése
érdekében.
A Rothermere-akció egyik közvetlenül megmutatkozó hatása tehát az volt,
hogy a magyar közvéleményt felrázta közönyébol. A másik hatása, hogy egyre
szélesebb körben támaszt érdeklodést a trianoni szerzodésben foglalt
igazságtalanságok iránt. 1927. nyarán pártközi bizottság szervezkedik az
angol parlamentben a magyar kérdés tanulmányozására. Lloyd George is
Rothermere mellé áll. Földiák Györgynek, az Angol Magyar Bank egyik
budapesti igazgatójának a levélbeli kérdésére kifejti, hogy a megkötött
szerzodésekrol azoknak megalkotásakor mindenki elismerte, hogy "idorol-idore
módosíthatók lesznek az esetleg fölmerülendo új tényeknek és körülményeknek
megfeleloen". "Mi mindnyájan elismertük annak lehetoségét, - írta - hogy a
békeszerzodések bizonyos rendelkezései és bizonyos klauzulái eszmecsere,
döntés és esetleg revízió tárgyává is tehetok ama nagy bíróság által,
amelyet a békeszerzodés elso pontjai megszervezett, vagyis a Népszövetség
által."
Tardieu, francia miniszterelnök abban a vitában, amely 1930. évi
november hó 13-án a revízió kérdésében fejlodött ki a francia parlamentben,
tagadta, hogy a népszövetségi paktum 19. szakaszára hivatkozva, bárki is
kérhetné a békeszerzodések revízióját. "Sokan olyan értelmet kívánnak adni a
tizenkilencedik paragrafusnak, - mondta - amire a szövegezoi sohasem
gondoltak." Lloyd George tanúságtétele már Tardieu beszéde elott három évvel
végérvényesen eldöntötte ezt a kérdést és kétségtelenné tette, hogy a
szerzodés megalkotói éppen a revízió lehetové tétele érdekében alkották meg
a 19. paragrafust.
Harmadik hatása a Rothermere-akció megindításának az ellentábor
fölszisszenése volt. A cseh parlamentben július 7-én heves kirohanások
történtek Rothermere ellen, akit akkoriban a cseh lapok "Don Quichote de la
Daily Mail" néven igyekeznek lekicsinyelni. A támadást maga Benes vezeti.
Ebbol heves polémia támad, Rothermere azonban az adatok pergotüzével
csakhamar elhallgattatja a cseh külügyminisztert. Ugyanez a sorsa 1927.
novemberében Zoch lutheránus püspöknek, aki kemény válaszokat kap a lordhoz
intézett nyílt leveleire. A magyar nemzet egyre több bizakodással és a nemes
lord iránt való lelkesedéssel nézi ezeket a fejleményeket. Rothermere iránt
való háláját boldogan és tüntetoen fejezi ki, mikor 1928. májusában
Rothermere fia, Harmsworth látogat el Magyarországra. Soprontól Budapestig,
Szegedtol Debrecenig valóságos diadalút volt Rothemere fiának az utazása.
Mi, magyarok, magunk is könnyes szemmel és megilletodött szívvel eszméltünk
rá, hogy a revíziós követelés mennyire benne él a magyar nép lelkében.
Rothermere és a Pesti Hírlap.
A Pesti Hírlap természetesen az elso pillanatban ott állott Rothermere
mellett, új hévvel és új lelkesedéssel folytatta régi akcióját a trianoni
határok megváltoztatásáért. A lap állandó összeköttetést tartott fenn
Rothermere-rel, a lord számos, ma is emlegett és ma is idézett nyilatkozata
a Pesti Hírlapban látott eloször napvilágot. A Pesti Hírlap harci erejét
pedig fölbecsülhetetlen értékuvé tette, hogy akkoriban a magyar újságírás
fejedelme, Rákosi Jeno írta a vezércikkeit. Rothermere lord angol
fordításban olvasta Rákosi Jeno cikkeit, a revíziós harc londoni és
budapesti két vezéregyénisége között ismeretlenül is bizonyos intimitás
fejlodött ki. Csakhamar létrejött közöttük az elso személyes találkozás.
Rákosi Jeno, aki ekkor már 86 esztendos volt, az o korában csodálatos
vállalkozási készséggel és frissességgel rászánta magát a hosszú utazásra,
1928. júliusában megérkezett Angliába, ahol két héten keresztül a lord
skóciai kastélyában Rothermere vendége volt. Az elso találkozást hamarosan
követte a második. Rákosi Jeno ugyanabban az évben, szeptember 23-án,
Velencében találkozott a lorddal, Velencébol pedig Rómába utazott, ahol
Mussolini fogadta. Rákosi Jeno csodálatos egyéniségének kétségtelenül hatása
volt úgy Mussolinire, mint Rothermerere.
A lordnak nemsokára szomorú alkalma nyílt arra, hogy a Rákosi Jeno
iránt érzett elismerésének áldozatra kész bizonyságát adja. Alig pár
hónappal a velencei találkozó után, 1929. február 8-án Rákosi Jeno meghalt.
Február 17-én pedig megérkezik Rothermere lord sürgönye a Pesti Hírlaphoz,
amelyben bejelenti, hogy saját költségén szobrot állíttat Rákosi Jenonek. A
szobor azóta már elkészült, 1930. november 30-án le is leplezték. Rothermere
pedig, aki a Daily Mail foszerkesztojét, Ward Price-t bízta meg
képviseletével, Kossuth Lajos szavait üzente a Rákosi Jeno emlékét ünneplo
magyar nemzetnek: "Mióta az emberiség történelmét följegyezték, nem volt
igazságosabb ügy, mint a magyar nemzet ügye!"


Rákosi Jeno, a legnagyobb magyar publicista, a revízió feledhetetlen emléku
harcosa, aki nagyszeru küzdelmét Trianon revíziójáért a Pesti Hírlap
hasábjain indította meg és folytatta haláláig. - László Fülöp festménye.

Mussolini a revízió mellett.
Nem részletezzük tovább a Rothermere akció egyes mozzanatait. Most még
csak arra kívánunk röviden rávilágítani, hogy a Rothermere akcióval
kapcsolatban hogyan lett a szétszórt és ködös revíziós meggyozodésekbol
egységes politikai akció, a revízió követelése mint vált az egyes
kormányoknak hivatalosan hangoztatott programjává. Ezzel megérkeztünk a
revíziós mozgalom történetének legfontosabb fázisához, a harmadik
fejezethez, amelynek egyébként ma még csak a kezdetét éljük.
A revízió problémájával kapcsolatban Rothermere közvetítésével történik
meg az elso, végtelenül fontos állásfoglalás. A Daily Mail 1928. március
27-én közli Mussolininek a Rothermere lord elott tett nyilatkozatát,
amelyben Olaszország vezére, minden más felelos állásban lévo államférfit
megelozve foglalt állást a trianoni szerzodés revíziója mellett, mert "egy
békeszerzodés nem lehet sírbolt". Mussolini nyilatkozata leírhatatlan lelkes
hatást vált ki a magyar közvéleménybol. Amikor egy hónappal késobb
Budapestre érkezik az olasz képviseloknek és szenátoroknak egy csoportja, a
magyar társadalmi egyesületek szövetségének rendezésében 25 ezer fonyi tömeg
tüntet az olasz-magyar barátság és Mussolini mellett.


Mussolini, a modern Olaszország megteremtoje, aki kitörölhetetlenül beírta
nevét a hálás magyar nemzet lelkébe azzal, hogy a nagyhatalmak képviseloi
közül o foglalt eloször hivatalosan állást a trianoni szerzodés revíziója
mellett. A Duce baloldalán az elsoosztályú magyar érdemkeresztet viseli,
mellén a harctéren szerzett érmek, közöttük a sebesülési érem, amelynek a
szalagján két csíkozás jelzi, hogy Mussolini kétszer is megsebesült a
tuzvonalban. A Duce ezeket a még közlegény korában szerzett kitüntetéseket
szereti legjobban. A festmény Merész Gyula muve.

Mussolini nyilatkozata mint a bomba csap le az ellenséges táborba.
Benes, aki Nyugat-Európa felé szereti megorizni a látszatot, 1928. április
10-én az amszterdami De Telegraafban még azt mondja, hogy a békerevízióról
valóban lehet beszélni, hiszen senki, maga a csehszlovák állam sem
állította, hogy a jelenlegi békék ideálisak és azokon nem lehet javítani.
Két hónappal késobb, június 21-én, azonban a kisantant külügyminisztereinek
Bukarestben tartott konferenciája már sokkal harciasabb húrokat penget és a
kiadott kommünikében, amely foképpen Magyarországgal és a revízió kérdésével
foglalkozik, kijelenti, hogy "minden eszközzel szembeszállanak bármilyen
kísérlettel, amely a trianoni szerzodés megváltoztatására irányul".
A hivatalos Anglia álláspontja sem kedvezo. Chamberlain, Anglia akkori
külügyminisztere egy hozzáintézett interpellációra válaszolva, 1928. július
4-én kijelenti: "Senki sem szolgálja a béke érdekét azzal, hogy a nemrég
megkötött béke revízióját javasolja." Itt megjegyezzük, hogy Anglia
hivatalos köreinek az állásfoglalása a munkáspárt uralomra jutása után
némiképpen kedvezobb lett a számunkra. 1929. november 13-án Mander liberális
képviselo megkérdezte a munkáspárti kormány külügyminiszterétol, mi a
kormány álláspontja a trianoni szerzodés revíziója tárgyában? Henderson
pedig erre ezt felelte: "Az angol kormány soha sem tette megfontolás
tárgyává a trianoni szerzodés revíziójának a kérdését." A diplomácia
nyelvezetében a finomságok döntenek. Ezért megállapíthatjuk, hogy Henderson
formulája, amely még nyitva hagyja az ajtaját annak, hogy az angol kormány a
közelebbi vagy távolabbi jövoben a revízió mellett foglaljon állást,
valamivel jobb a Chamberlain ridegen elutasító álláspontjánál.
A hideg és óvatos Chamberlaint revízióellenes nyilatkozatának
megtételére többek között az is indíthatta, hogy Mussolini 1928. június 5-én
tartott külpolitikai expozéjában hivatalos helyrol megismételte azt, amit a
Rothermerenek adott interjúban kijelentett: "Súlyos bonyodalmakat lehet
kikerülni azzal, ha revízió alá veszik a békeszerzodéseket azokban a
pontokban, amelyek revízióra szorulnak."
A revíziós gondolat további terjeszkedését mutatja, hogy az amerikai
Egyesült Államok szenátusának a külügyi bizottsága elhatározta, hogy a
magyar kérdést tanulmányozni fogja s hivatalosan megkereste Rothermere
lordot, küldje be a Daily Mail-nek Magyarországról írott cikkeit.
A magyar kormány álláspontja.
A magyar kormány az egyre szélesebb köröket vero mozgalommal szemben
nagyon óvatos, igen sokak szerint túlzottan óvatos álláspontra helyezkedik.
1927. október 19-én az egységes párt értekezletén Bethlen István kijelenti,
az idot nem tartja még alkalmasnak arra, hogy a békerevízió kérdését a
Nemzetek Szövetsége elott fölvesse. Ez a hivatalos magyar álláspont
lényegében azóta sem változott. A magyar kormány politikája ebben a
tekintetben arra szorítkozik, hogy ne zárja be maga mögött az ajtókat. A
háborút elítélo Kellog-paktumhoz például Magyarország 1928. október 8-án
annak a megjegyzésével csatlakozott, hogy reméli, a paktumot aláíró hatalmak
a jövoben keresni fogják a módját a nemzetközi igazságtalanságok
orvoslásának.
Amint a Rothermere-akció sodra mindig hatalmasabb tempóban magával
ragadja a magyar közvéleményt, a magyar kormány egyre surubben kénytelen
állást foglalni a revízió kérdésében. 1929. január 15-én például már az
egységes párt értekezletén is sürgeto hangok hallatszanak, amelyek a kormány
erélyesebb föllépését követelik. Ezekre a fölszólalásokra Bethlen István azt
feleli, hogy a kormány csak "megfelelo nemzetközi helyzetben" hajlandó a
revíziós követelés fölvetésére.
Két héttel késobb újabb offenzíva indul azzal a céllal, hogy a kormányt
határozottabb föllépésre bírja. 1929. február elsején Budapest székesfováros
közgyulése Polónyi Dezso indítványára elhatározta, megkeresi a
törvényhozást, hogy az utasítsa a kormányt a trianoni szerzodés revíziójának
az elokészítésére. Ez a határozat már a fovárosi pártok hosszú
kompromisszumos tárgyalásának az eredménye volt, mert Polónyi Dezso
eredetileg sokkal határozottabb hangon fogalmazta meg indítványát. Február
hatodikán Bethlen István a képviseloházban kijelenti, hogy teljesen magáévá
teszi a fováros revíziós határozatát, de hozzáteszi: a kormány csak akkor
veti föl külföldi fórumok elott a revíziós kérdést, ha az ido már megérett
rá.
A magyar kormány óvatosságát némiképpen érthetové teszi, hogy ebben az
idoben még az utódállamok számára a revízió puszta emlegetése is elegendo ok
volt arra, hogy Magyarországot békebontó szándékkal vádolják meg a világ
elott. 1929. május 27-én Budapesten nagy pompával avatják föl a hosök
emlékkövét és a millenniumi emléket. Bethlen István ünnepi beszédében azt
hirdeti, hogy a magyar nemzet nem nyugszik meg a trianoni végzésben soha.
Két héttel késobb, június 10-én a kisantant-államok kormányai demarsot
intéznek a magyar kormányhoz, amelyben tiltakoznak Bethlen István "irredenta
kijelentései" ellen.
Magától értetodik, hogy ennek az okvetetlenkedésnek nem lett semmi
következménye. Kisantantékat lehuti, hogy Bethlen Istvánt, aki június
folyamán Párizsba utazik, a francia fovárosban igen barátságosan fogadják, a
francia sajtóban, magában a külügyminisztériumhoz közelálló Le Temps-ban is
jóindulatú cikkek jelennek meg Magyarországról. Elmúlt az az ido, amikor a
francia sajtó teljes egészében a kisantant hazugságait terjesztette. A
kisantantot gondolkozóba ejtheti az is, hogy 1929. július 30-án a II.
Internacionálé végrehajtó bizottsága Bernben állást foglal a revízió
mellett, bárha határozatához hozzáteszi: "csak egy demokrata és békés
Magyarország kérheti az Internacionálé támogatását."
Lassan-lassan a hivatalos magyar álláspont is kezd némiképpen
nekibátorodni. 1929. szeptember 10-én Apponyi Albert, a magyar delegáció
vezetoje, a Népszövetség közgyulésén mondott beszédében saját hosszú
életének tapasztalataira hivatkozva, kifejti, hogy semmi sem örökös a
politika világában, egyben rámutat a trianoni szerzodés képtelen és
tarthatatlan voltára.
Valószínu, hogy Apponyi genfi szereplésének visszhangját jelenti, hogy
október 25-én Zaleszky lengyel külügyminiszter bukaresti látogatása
alkalmával kijelenti, hogy Lengyelország, bár Magyarország iránt oszinte
rokonszenvet érez, a revíziós törekvéseket visszautasítja. A magyar revíziós
követelésekkel kell összeköttetésbe hozni Mironescu román külügyminiszternek
azt a Prágában 1929. december 4-én tartott beszédét is, amelyben kijelenti,
hogy a kisantant "minden eszközzel" el fogja hárítani "a jogos nemzeti
törekvéseik elé állított akadályokat". Ez nyílt fenyegetés akar lenni. De
teljesen hatás nélkül marad. A hágai és párizsi tárgyalások egy idore ugyan
kiszorítják a napi aktualitások sorából a revíziós követeléseket, 1930.
június 4-én azonban már az egész ország dacos gyászünneppel üli meg a
trianoni szerzodés aláírásának tízesztendos évfordulóját. Apponyi Albert
pedig ebbol az alkalomból a képviseloházban megrázó ereju gyászbeszédet
mond.
A revízió marad, ami volt, a magyar politikai élet legfontosabb
kérdése, az a kérdés, amelyhez minden egyebet hozzá kell mérni. A revízió
szempontjából ítéli meg a nemzet és a közvélemény Briand páneurópai tervét
is. A magyar felsoház külügyi bizottságának 1930. július 5-én tartott ülésén
az a fölfogás fejezodött ki, hogy Magyarország csak a békeszerzodések
revíziója után járulhat hozzá a tervezett Európai Szövetséges Állam
megalakításához, július 7-én tartott debreceni beszámolójában pedig Bethlen
István miniszterelnök kijelenti, hogy "Páneurópa kedvéért nem lehet
megkövesíteni a trianoni határokat". Ezt a fölfogást a Briand memorandumára
válaszul, július 15-én átnyújtott magyar válaszjegyzék úgy fejezi ki, hogy a
magyar kormány nem járulhat hozzá olyan megoldáshoz, amely a revízió
lehetoségét kizárva a békeszerzodések által teremtett mai helyzetet
megváltozhatatlanná tenné. Szeptemberben Genfben, amikor ott a Briand
memorandumára beérkezett válaszokat tárgyalják, a magyar kormánynak ezt a
fenntartását bizonyos megértéssel fogadják. És hasonló fogadtatásban van
része annak az Apponyi beszédnek is, amely a múlt évinél sokkal
határozottabb formában fejtegeti a trianoni szerzodés revíziójának
szükségét.
A magyar revízió szempontjából különösen érdekes eseményei voltak az
utolsó hónapoknak Bethlen István velencei találkozója Rothermere-rel, amely
alkalmul szolgált arra, hogy a magyar kormány feje és Magyarország nagy
barátja kölcsönösen megértsék egymást; továbbá Bethlen István utazása
Angorába és Berlinbe, amelynek során a magyar
miniszterelnök mind a két fovárosban szóbahozta a revízió szükségességét.
Végül: különös fontosságot kell tulajdonítani annak az interjúnak, amelyet
Bethlen István a New York Times számára adott. Ebben az interjúban, amelynek
a szövege 1930. november 18-án jelent meg a Pesti Hírlapban, a
miniszterelnök így mondotta meg, hogy Magyarország milyen konkrét
követeléseket támaszt a revízióval kapcsolatban:
"Mi a magyar nemzetiséghez tartozó testvéreinket akarjuk visszanyerni és
népszavazást kívánunk, amely megállapítsa, vajon bizonyos más nemzetiségek
is vissza akarnak-e térni hozzánk, vagy nem?"
Ebben a nyilatkozatban, amelyet úgy lehet tekinteni, mint a magyar
revíziós mozgalom hivatalos programját, a miniszterelnök magáévá tette azt
az álláspontot, amelyet ebben a kérdésben a Magyar Revíziós Liga már
korábban elfoglalt, és amelyet lord Rothermere is helyeselt.
A revíziós követelés mint hivatalos kormányprogram.
A hágai konferencia és a jóvátételi kérdések végleges elintézése után
egyszerre új harcos jelentkezik a revíziós fronton: Németország. Augusztus
11-én Treviránus, a megszállott területek birodalmi minisztere éles hangú
beszédet mond Németország keleti határairól, különösen a lengyel korridorról
s kifejezi azt a reményét, eljön még a nap, amikor meg lehet indítani a
harcot Németország jogaiért. Másik fontos esemény Mussolininek október 27-én
mondott beszéde, amelyben kijelentette, hogy a békeszerzodések revíziója
nemcsak olasz érdek, hanem az egész világnak érdeke és nem
megvalósíthatatlan dolog, miután ezzel a népszövetségi alapokmány is számol.
Errol a Mussolini beszédrol írta Leon Blum a francia szocialista párt vezére
a Populaireben, hogy azzal Mussolini "hivatalosan megnyitotta a
békeszerzodések revíziójára vonatkozó akciót". Leon Blum ugyanebben a
cikkben azt követelte, hogy a francia kormány kezdjen tárgyalást a
békeszerzodések revíziója érdekében, mert Mussolini kezébol ki kell venni
"ezt a propagandaeszközt". Úgy látszik, egyre szaporodnak Franciaországban,
akik egy véleményen vannak Leon Blummal, mert Mussolini idézett beszéde óta
surubben hangzanak el Franciaországban a revízió melletti hangok. Itt elég,
ha Hervé, Daladier, Cot és mások megnyilatkozásaira utalunk.
Curtius november 20-án mondott feltunést kelto beszédet, amely szerint
a versaillesi szerzodés egyes részei nem lehetnek Európa öröktörvényei; a
német nép a mostani állapotokkal "különösen keleten" nem békülhet ki és ezt
az igényét "a népszövetségi paktum 19. §-án túlmenoen is hangoztatja".
Mussolini beszéde azt jelentette, hogy a revízió követelése az olasz
kormány hivatalos politikája, Curtius beszéde azt jelenti, hogy a német
kormány is hivatalosan követeli a revíziót.
Ennek a két beszédnek a hatása alatt különös szenzációt keltenek
Bethlen István már említett angorai és berlini utazásai.
Az ellenséges oldalon már arról beszélnek, hogy egységes revíziós front
alakul Mussolini vezetése alatt. Talán már a közeljövo megmutatja, mennyi
igazság van ezekben a találgatásokban. Egy dolog azonban kétségtelen: a
revízióért való harc olyan stádiumba érkezett, amikor ellenség és jó barát
egyformán érzi, hogy a dönto események nem várathatnak sokáig magukra.
A Pesti Hírlap revíziós albuma.
Az eloadottakból láthatjuk, hogy az esztendo második felében a revízió
kérdése a nemzetközi érdeklodés eloterébe nyomult. Mindenki érzése szerint
közeledünk ahhoz az idoponthoz, amikor a revízió problémája bevonul az
aktuális nemzetközi politikai kérdések sorába. Ebbol a szempontból a legjobb
idoben jelent meg a Pesti Hírlap "Igazságot Magyarországnak!" címu revíziós
albuma, amely szeptemberben hagyta el a sajtót. Ugyanakkor, amikor a
politikusok, diplomaták magánbeszélgetéseiben és nyilvános
megnyilatkozásaiban egyre gyakrabban kezdett szerepelni a revízió, a Pesti
Hírlap albuma grafikonok, térképek, többszínu és egyszínu reprodukciók
tömegével támogatott rövid és meggyozo érveléssel mutatta be a világnak a
magyar nemzet igazát. Az albumot Genfben megkapta a Nemzetek Szövetségének
oszi közgyulésére kiküldött delegációk minden tagja és az ott idozo
újságírók túlnyomó többsége. Ezekben a körökben valóságos szenzációt keltett
a pompás díszmunka, amelyet mindenki nagy érdeklodéssel kezdett
tanulmányozni. De nem tévesztették el hatásukat azok a példányok sem,
amelyeket Budapestrol az öt világrész minden sarkába szétküldtek, hogy
államférfiak, politikusok, újságírók, tudósok között hirdesse azt az
igazságot, amelyet Rothermere elso cikkében úgy fejezett ki, hogy
Magyarországnak is helyet kell adni a nap alatt.
Az album mély hatásáról némi fogalmat adhatnak azok a megnyilatkozások,
amelyeket a Pesti Hírlap címére érkezo köszöno levelek tömegébol
kihalásztunk és amelyeket a következo hasábokon közlünk.
Köszönolevelek.
A díszalbum magyar kiadását a magyar közélet vezeto egyéniségeinek
küldöttük meg, nem úgy, mint a külföldnek: felvilágosítás és meggyozés
céljából, hanem azért, hogy tudomást vegyenek a világ minden táján
megindított revíziós hadjáratunkról s véleményt alkothassanak maguknak
akciónk helyességérol és célirányos voltáról.
Nagy elégtételünkre szolgál, hogy Magyarországról is tömegével érkeztek
hozzánk a levelek, amelyekbol éppen csak egyes, rövidrefogott mutatványokat
közölhetünk.
Magyarország kormányzójának megbízásából Vértesy Onagyméltósága, a
kabinetiroda fonöke írta meg, hogy Ofoméltósága a "nagyhatású
propagandamunkát nagy örömmel és különös elismeréssel fogadta".
József foherceg, levele szerint, azt a benyomást nyerte revíziós
albumunkból, hogy ez a világ minden tájára széjjelküldött mu fel fogja
nyitni a nem elvbol rosszindulatú emberek szemét és látni fogják, hogy
Trianon hazugságokra felépült kártyavár.
Dr. József Ferenc foherceg azt írja, hogy "nagy hatással" volt reá a munka,
amelybol "kilátszik a magyar nemzet különleges életereje".
Gróf Bethlen István annak a meggyozodésének ad kifejezést, hogy e mu "a
nemzetközi közvélemény elott hatalmas karriert fog befutni".


Gróf Bethlen István, Magyarországnak 1921. óta miniszterelnöke. Hatalmas
politikai egyéniségét külföldi ellenfeleink is elismerik. - László Fülöp
festménye.

Gróf Klebelsberg Kunó szerint kiadványunk "klasszikus könyv, mely minden
bizonnyal százpercentes eredményt fog elérni".
Walko Lajos dr. külügyminiszter úgy ítélkezik, hogy könyvünk "eredményesen
fogja támogatni igaz ügyünkért való harcunkat".
Eger érseke, dr. Szmrecsányi Lajos megrendíto szavakat talál, mondván: "A
részemre megküldött díszes példány átlapozásánál felmelegedett a szívem, de
egyszersmind összeszorult az öklöm."
Ravasz László dunamelléki református püspök szerint, a Pesti Hírlap a
revízió érdekében kifejtett "nagyszeru és páratlan" munkájának "summája és
climax-a a Revíziós Album, amely magában felér egy megnyert csatával".
Gróf Apponyi Albert, Genfbol, a Népszövetség közgyulése idején írta nekünk:
"Nagyon sok esetben volt alkalmam rá, hogy az albumról egyes delegátusokkal
elbeszélgessek. Mindannyian nagyon dícsérték, hogy milyen kituno,
áttekintheto képét nyújtja a kérdésnek. Légrády Ottótól jó gondolat volt
ennek az albumnak a megjelentetése."


Az igazságos békerevízió nagy magyar apostola, gróf Apponyi Albert, akit az
angol és amerikai köztudat The Grand Old Man of Central Europe (Közép-Európa
nagy öregembere) névvel tisztelt meg. - László Fülöp festménye.

Hevesy Pál, madridi követünk, aki a Népszövetség ülésezése idején még genfi
miniszterrezidens volt, ezt táviratozta: "Idegen államok külügyminiszterei
és más fontos delegátusai, elragadtatással fejezték ki a hatást, melyet a
könyv reájuk gyakorolt."
Herczeg Ferenc, a Magyar Revíziós Liga elnöke írja: "A könyv minden
elfogulatlan olvasóra megragadó hatással kell hogy legyen."


Herczeg Ferenc, a legnagyobb élo magyar író, a Magyar Revíziós Liga
elnöke. - Feszty Masa festménye.

Párizsi követünk, Villani Frigyes azt írja, hogy: "Biztosra veszem, hogy ez
a körültekinto gondossággal megszerkesztett és meggyozo képanyagban
bovelkedo kiadvány nem fog célt téveszteni."
Köteteket tölthetnénk meg, ha minden levelet közölni akarnánk, amely
munkánkat helyesli és üdvözli. Az összes felekezetek fopapjai és iskolái, a
felsoház és a képviseloház tagjai, a bírói kar kiválóságai, a magyar állami
és városi közigazgatás vezetoi, a magyar közélet minden rendu és rangú
vezeto tagjai versenyeznek egymással annak a hatásnak az elismerésében,
amelyet a Revíziós Album hivatva van a külföld közvéleményére gyakorolni.
Ennek a hatásnak csupán halvány képét mutatják azok a külföldi
nyilatkozatok, amelyeket a továbbiakban közlünk, csekély hányadát a hozzánk
érkezett levéltömegnek.
Olaszország.
Balbino Giuliano közoktatásügyi miniszter meleghangú levélben mondott
köszönetet az érdekes albumért és rokonszenvét fejezte ki a nemes magyar
nemzet iránt.
G. Federzoni, a szenátus elnöke, örömmel vette kézhez az érdekes albumot,
amelyért igen hálás.
Fedele volt közoktatásügyi miniszter azt írja, hogy a könyv világosan
megmutatja azt az igazságtalan elbánást, amelyben Magyarország részesült és
értékes adatokkal illusztrálja azt, hogy mit tett Magyarország a kultúra és
a muvészetek fejlodéséért. A hét népnek együtt kell haladnia az igazság és
nagyság jövendoje felé.
Facchinetti szenátor azt kívánja, hogy Magyarország igazához jusson, amelyre
méltó dicsoséges múltjánál és az európai civilizáció körüli érdemeinél
fogva.
Cirmeni szenátor ezt üzeni: Adja Isten, hogy a revízió napja immár ne legyen
messze.
Mazzoni szenátor rendkívül megörült a képek szépségének és a följegyzések
érdekességének és fájdalmasan érintette, hogy Trianon következtében
Magyarország súlyos nehézségek között sínylodik. Kívánja, hogy az ország
jogainak elismeréséhez jusson.
Manaresi hadügyi államtitkár azt írja, hogy a fascista Olaszország meleg
barátsága kíséri a magyarságot jelenlegi kemény megpróbáltatásaiban.
Ettore Rosboch pénzügyi államtitkár szerint a könyv új és ellentmondást nem
turo bizonyítékait adja azoknak a tévedéseknek és igazságtalanságoknak,
amelyeket a trianoni békével Magyarország rovására elkövettek.
Pitacco szenátor, Trieszt polgármestere azt írja, hogy a könyv tüzetes
átolvasása után jobban, mint valaha, megerosödött benne az a meggyozodés,
hogy olyan népnek, amely annyi kinccsel bír múltjában, elobb-utóbb igazságot
fog szolgáltatni a történelem.
Van Rossum kardinális azt üzeni: Ho imával fogja kérni az Istent, hogy a
magyar nép igazságához jusson.
Monti, az Olasz Kereskedelmi Bank elnöke, a könyv elolvasása után teljes
mértékben átérezte igazságunkat annak az országnak a felvirágzása érdekében,
amelyet annyira egyesít Olaszországgal a hagyomány és a jelenlegi kapcsolat
is.
A. Bruschi, a firenzei királyi könyvtár igazgatója azt írja, hogy a könyv
kézenfekvo logikával mutatja ki a nemes magyar nemzet megcsonkításának
igazságtalanságait.
Alfieri milanói egyetemi tanár lelkes levélben fejezi ki, hogy az olaszok
megértik és átérzik a megcsonkított Magyarország fájdalmát. Személyesen is
járt itt és közvetlenül érezte a letiport nemzet fájdalomkiáltását, amelyet
a könyv oly meghatóan dokumentál.
Angelini professzor, a fascista gazdaságtechnikai szindikátus igazgatója azt
írja, hogy mire végére ért a könyvnek, még mélyebben érezte a meghatott
csodálatot és rokonszenvet a magyar nép iránt, amelynek a sors oly súlyos
megpróbáltatást rendelt.
Báró Lumbroso foszerkeszto emlékeztet arra, hogy családja a múlt században
Turinban benso barátságban élt Kossuth Lajossal és novérével. O tehát régóta
csodálója Magyarországnak.
G. Viola, bolognai orvosprofesszor: E könyvnek az olvasására minden nemes
szív megdobban a fájdalomtól és a felháborodástól és azonnal kész arra, hogy
a legszentebb, örökkévaló ideálok szolgálatában, az igazság nevében saját
ügyévé tegye a magyar követeléseket.
Anglia.
MacDonald miniszterelnök és a kormány többi tagja levélben fejezték ki
köszönetüket a könyvért, amelyet érdeklodéssel olvastak át.
Lord Carson volt miniszter azt írja, hogy a könyv igazán nagyon szép és
méltó ahhoz az ügyhöz, amelyet képvisel. Mélyen sajnálja azt az elbánást,
amelyben Trianon részesítette Magyarországot.
Lloyd George nagy érdeklodéssel olvasta át a könyvet.
R. Clynes, Anglia belügyminisztere, köszönetet mondott a könyv
megküldéséért, amely egy oly nagy érdeklodéssel kísért kérdésre nézve nyújt
információkat.
Lord Rothermere: Az albumot, mint propagandamuvet nehéz túlszárnyalni, mint
hazafias szolgálat pedig nem méltányolható eléggé. Egy bepillantás elég
arra, hogy felébressze az igazság érzetét és hogy semlegesen gondolkozó
embereket a magyar ügy bajnokaivá tegyen.
Lord De La Warr mezogazdasági miniszter köszönettel vette az "Igazságot
Magyarországnak" címu munkát és arról értesít, hogy a könyvben foglalt
fejtegetéseket gondos megfontolás tárgyává fogja tenni.
Herbert Bury, London helyettes püspöke: Az Ön könyve megerosítette
méltatlankodásomat és sajnálkozásomat Magyarország jelenlegi helyzetén. Az
igazság a kello idoben el fog jönni.
W. R. Inge, a St. Paul székesegyház dékánja: A könyv gyönyöru és mélyen
megindító. Nagyon kevés angol ember van, aki ne érezne meleg rokonszenvet a
magyar nemzet iránt. A két nép közti rokonszenv természetbol fakad.
Lord Sydenham: A szép könyv dícséretére válik szerkesztonek és kiadónak
egyaránt. Mindig az döbbentett meg, vajon milyen befolyás következtében
bántak el ily kegyetlenül azzal a néppel, amely nem volt felelos a
háborúért.
Mary Edith Durham íróno: A trianoni békét revideálni kell. Reméljük, lesz
annyi ész az emberekben, hogy ezt békés úton intézzék el.
O. Rusell követ: Köszönöm a gyönyöru könyvet. Magyarországnak sok igaz és
oszinte barátja van, akik a kello alkalommal majd sorompóba lépnek.
Marquess of Crewe volt miniszter: A könyv kivitele elsorangú. Olvasva
eszembe jutnak budapesti emlékeim. Magyarország iránt mindig baráti
érdeklodéssel viseltettem, mint oly sokan honfitársaim közül.
Rudyard Kipling író, levelében köszönetét fejezte ki, hogy alkalom nyílt
számára a "Justice for Hungary" áttanulmányozására.
Lord Lamington, a Lordok Házának tagja, volt kormányzó: Az Album tartalma
mindenre kiterjeszkedik és világosan mutatja, hogy a trianoni béke milyen
szenvedéseket okozott Magyarországnak. Remélem, Magyarország állapotában
javulás fog beállani.
C. W. Bourneman, az alsóház tagja: Függetlenül az Album focéljától, - attól,
hogy felhívja a figyelmet a trianoni békének súlyos következményeire,
melyeket Magyarországnak okozott, - szeretnék gratulálni mindenkinek, aki
közremuködött a könyv megalkotásában, mert az a színes reprodukálásnak és a
nyomdai muvészetnek igen magas fokán áll.
Rev. R. J. Drummond: Rendkívül meggyozoen mutatják ki, hogy mennyire sürgos
Trianon revíziója. Mindig azt mondtam, nem érheti ily nagy büntetés
Magyarországot, amely csak a kényszeríto hatás alatt csatlakozott
ellenségeinkhez. Remélem, békés úton is visszakaphatják Erdélyt és a többi
részeket.
Pearce Higgins, Trinity College Cambridge: A könyv gyönyöru. Megtanultam
belole, mily fontos szerepet játszott Magyarország a múltban. Elobb vagy
utóbb eljön az ido Trianon revíziójára.
Sir Sidney Low író: A könyv gyönyöru, dícséretére válik a szerkeszto muvészi
érzékének és ítéloképességének. Folytatom munkámat abban az irányban, hogy a
trianoni igazságtalansággal megismertessem Anglia népét.
Kennworthy, az alsóház tagja: Magyarország ügyében gyozni fog az igazság;
talán már nem is soká.
E. Outwaithe, Rothermere titkára: Az utolsó három évben láttam minden
propagandamunkát, amelyet Magyarországról kiadtak. Az Öné kiválóságban
bármelyikkel felveszi a versenyt.
Az Eighty Club, Anglia egyik legelokelobb klubja: Ha ennek a könyvnek egy
kevésbé költséges kiadását nagyszámban lehetne Angliában elterjeszteni, a
revízió ügyének sok hívet szereznének vele.
Sir Robert Donald: A mu siettetni fogja a békeszerzodés revízióját, amely
most már határozottabb formákat ölt.
A Daily Mail, Anglia legolvasottabb napilapja írja: Az az igazságtalanság,
amelyet a trianoni békeszerzodés megalkotói Magyarországgal elkövettek,
megkapóan jut kifejezésre a nagyon értékes és érdekes könyvben. Elragadó
vázlatát adja a magyar történelemnek. Nincs ország, mely eseményteljesebb
múltra tekinthetne vissza s több büszkeséggel mutathatna rá államférfiainak,
költoinek, muvészeinek nagy sikereire. Rendkívül érdekesek a képek, melyek
azt mutatják, hogy az európai civilizáció mily óriási mértékben adósa a
magyar nemzetnek.
Alfred Burt lovassági tábornok: Gratulálok a könyv nagyszeru
összeállításához és a pompás színesnyomású képekhez, amelyekbol oly élénken
derül ki az Önök országának története és mai helyzetének szomorú képe. Sok
magyar barátom volt és mély rokonszenvet érzek a magyar nemzet sorsa iránt.
Sir Montague Barlow nagy érdeklodéssel fogja tanulmányozni a könyvet
Magyarország jelenlegi helyzetérol.
Közel- és Középkeleti Társaság (Near and Middle East Assotiation): A
Társaság élénken foglalkozik a közelkelet kisebbségi ügyeivel és az Albumban
foglalt információkat igen értékeseknek találja.
Mr. Hora-Belisha, az alsóház tagja: Eddig csupán arra volt idom, hogy
átlapozzam a könyvet. Annyit mondhatok, hogy az illusztrációk rendkívüli
módon érdekeltek engem.
Franciaország.
De Monzie volt miniszter: A trianoni békérol alkotott véleményemet
egyszersmindenkorra leszögeztem, midon a Szenátusban a béke ratifikálása
ellen szavaztam.
De Castellane gróf, a kamara alelnöke: Mint Magyarország régi barátja,
mindig megértéssel követtem a magyar nemzet erofeszítéseit és kívánom, hogy
minél többen ismerjék meg helyzetét Franciaországban.
Justin Godart volt miniszter: Ha az én hazámat sújtotta volna ilyen
kegyetlenül a sors, a Pesti Hírlap kiadványához hasonló dokumentummal
kívánnám a világ lelkiismeretét felébreszteni, mert ennél hatásosabbat el
sem tudnék gondolni.
Anatole Mameau, a Szenátus tagja: A legnagyobb figyelemmel fogom
végigolvasni a muvet s a legnagyobb szimpátiával, amelyet Magyarország iránt
érzek.
Alcide Ebray miniszter: Ez a békeszerzodés különösen igazságtalan, amikor
egy ennyire érdekes nemzettel szemben alkalmazzák, amelynek annyi érdeme van
az európai civilizáció körül.
Charles Danielou képviselo: A magam részérol már megmondottam véleményemet a
békérol immár körülbelül tíz éve. Azóta ez a véleményem nem változott.
Boassonnot kanonok: Eloször is megcsodáltam a szöveget és a képeket, azután
a csodálatba nagy fájdalom és mély részvét vegyült.
Hirschauer tábornok: Megértem az önök érzelmeit: a háború törvényei
kegyetlenek.
P. Delhumeau képviselo: A könyv arra szolgál, hogy velem és környezetemmel
megismertesse az Önök országáról szóló igaz véleményeket.
Louis Villat egyetemi tanár: A könyv elolvasása után jobban megértik a
magyar kérdést. Megtanulják majd tisztelni a magyar nép nemes fájdalmát.
Lamouche ezredes: Ami a szöveget illeti, alig kell elolvasnom, mert azt
ismerem. Részletesen tanulmányoztam a trianoni békeszerzodést, a
tudatlanságnak és igazságtalanságnak ez emlékmuvét, amely alatt
honfitársaink pirulva nézik Franciaország aláírását.
Gustave Hervé, a "La Victoire" foszerkesztoje: Híve vagyok a magyar határok
megváltoztatásának, mert lehetetlen el nem ismerni, hogy a Duna medencéje
körül élo népek együttmuködése csak a magyar nemzeten esett sérelem
jóvátétele után valósítható meg.
Victor Margueritte író: Nem egyszer felemeltem szavamat nyilvánosan a
békeszerzodések méltánytalanságai ellen, mert a legutóbbi békeszerzodések új
harctereket készítenek elo. Követeltem és mindig követelni fogom a revíziót.
Gróf Guy de Pourtales író: A reális igazság érzete sokkal erosebb
Franciaországban, semhogy Önökkel együtt ne egyengesse útját egy újabb békés
egyensúly létrejöttének, mely Magyarország gazdasági és morális egységének
visszaállítását lehetové tenné.
Jean Zay ügyvéd: Magyarország helyzetét eddig nem ismertem. Ez a nagyszeru
könyv azonban meghatott és meggyozött.
Georges Roux publicista: Kívánom, hogy könyve minél több honfitársamat bírja
rá arra, hogy segítse jóvátenni azokat az igazságtalanságokat, amelyeknek
elkövetését megengedte.
Reginald de Parseval, a St. Maximin teológiai foiskola alpriorja:
Csodálatomat fejezem ki a Pesti Hírlap erokifejtése iránt, amelynek
eredménye igazán nagyszeru. A könyv kellemes megjelenése rögtön megnyeri az
olvasó szeretetét. A képeket, amelyek ékesítik, mindenki szívesen nézi, ami
pedig magát, a könyv tárgyát illeti, az megrázó.
L. Debard, a francia Szabad Evangélikus Egyházak Uniójának vezértitkára: A
remek album megkapó módon tárja fel az értékes magyar nemzet történelmét.
Magyarország virágzása iránt a legoszintébb kívánságokkal vagyok eltelve.
Alkalmam volt látni, hogy a magyar nemzet munkája mennyire a haza üdvét és a
nemes erényeket szolgálja.
Amerika.
Herbert Hoover, az Egyesült Államok elnöke és Henry L. Stimson, az Egyesült
Államok külügyminisztere: A Budapesti Amerikai Követség megbízást kapott
kormányától, hogy úgy a Fehér Ház nevében, mint a Külügyminiszter nevében
értesítse a Pesti Hírlap foszerkesztojét a "Justice for Hungary"
példányainak átvételérol. A példányokat úgy az Elnök, mint a Külügyminiszter
elismeréssel fogadták.
Calvin Coolidge, az Egyesült Államok volt elnöke: Gratulációját fejezi ki a
könyv szerkesztésének egészen rendkívüli kiválóságáért és a tények
sokaságának csoportosítási módjáért. Átérzi, hogy a mu a hazafias érzés
kifejezoje és éppen ezért különös érdeklodéssel nézte át.
J. Grant Hinkle, Washington állam államtitkára: A trianoni béke úgy tunik
fel nekem, mint amikor egy csomó kis gyermek elkezd veszekedni egy darab
nagyon kívánatos kalácson. Úgy látszik, mindegyik ország azon igyekezett,
hogy a legnagyobb falatot kapja meg. Az a legmeglepobb, hogy még egyáltalán
maradt valami az Ön országából.
Geo W. Wickersham nyugalmazott igazságügyminiszter: Nagy rokonszenvet érzek
súlyos helyzetében Magyarország iránt. Valamikor igazságot fognak tenni az
ellene elkövetett bunökért; szilárd meggyozodésem, hogy ez be fog
következni.
Fred E. Lukens, Idaho állam államtitkára: Az Ön érvei igen meggyozoek.
Minden alkalommal kedvezoen fogom hangolni a közvéleményt a magyar királyság
javára.
R. C. Dillon, New Mexico állam kormányzója: Átlapozva a csodálatosan szép
könyvet, áthatott az a tudat, ahogy Magyarországgal igazságtalanul bántak
el. Miért nem óhajtják Önök, hogy a kontinentális Európában is egyesült
államok legyenek, amelynek keretében minden állam megtarthatná a maga
szuverénitását és önkormányzatát? Ez az államrendszer nálunk Amerikában
nagyon bevált.
Daniel W. Hoan, Milwaukee város fopolgármestere: Mi azt hittük, hogy
Elnökünk ki fog tartani a versaillesi békében a tizennégy pont mellett, a
dolgok ellenkezo fordulata azonban keseru csalódás volt számunkra. Itt az a
vélemény, hogy minél elobb hozzák helyre ennek a bunös okiratnak az
igazságtalanságait, sot a többség amellett van, hogy töröljék el a háborús
adósságokat és büntetéseket.
Frederic M. Sacket, Amerika németországi nagykövete: A muvészi illusztrációk
mellett megragadott a körültekintés, amellyel a könyv a tárggyal
foglalkozik.
Oliver W. Elsbree, a történelem professzora a pittsburghi Egyetemen: Wilson
elnök három hónappal az amerikai hadüzenet elott azt mondta: "Béke legyen,
de gyozelem nélkül." Sajnos, az egész világ kárára, rábírták az Elnököt,
hogy véleményét változtassa meg. Az olyan munkák, mint az "Igazságot
Magyarországnak", mindenütt fel fogják kelteni a muvelt emberek
lelkiismeretét és az igazságtalanságot nemsokára békés úton jóvá fogják
tenni. Öngyilkosságot jelentene Európára és talán a világra nézve, ha a
gyozok belekergetnék a magyarokat abba, hogy drasztikusabb eszközökkel
kényszerítsék ki az igazságot.
James E. Boyle, a New York State College professzora: A sérelmek között,
melyeket a világháború idézett fel, a legsúlyosabb Magyarország
megcsonkítása. Örök rejtély, miért kellett ezt az országot felosztani. Az Ön
könyvének appellációja az emberiség igazságszeretetéhez, a legjobb módja a
helyes megoldás létrehozásának.
Henry W. Shoemaker, amerikai miniszter: A "Justice for Hungary" képei, a
grafikonok, a térképek, nagyon mély benyomást tettek rám.
F. M. B. Coleman, amerikai követ: A mu a könyvcsinálás muvészete. Ha volna
címerem és jeligém, az utóbbiul azt választanám: "Várd be az alkalmas
pillanatot", ami körülbelül egyértelmu a békés megoldással.
A daytoni egyetem elnöke: A tanári kar együttérez és rokonszenvez
Magyarországgal. Remélem, nincs messze a nap, amikor megjön a békerevízió és
teljes egészében visszakapják azt a területet, mely évszázadokon át
Magyarország volt.
Louis Casaubon, a montreali egyetem professzora: Senki sem tanulmányozhatja
elfogulatlanul a trianoni békét anélkül, hogy igénybe ne venné az Ön
gyönyöru albumát. A szöveg és az illusztrációk mintái a nyomdamuvészetnek s
abszolút dokumentummá avatják az albumot.
Roger Shaw, a "Review of Reviews" szerkesztoje: A trianoni béke éppúgy, mint
a versaillesi, nagyon is rászorul a revízióra, de még senki sem tudja,
hogyan lehetne ezt békés és törvényes úton elérni. Ön igazán gyönyöru munkát
végzett ennek a könyvnek a kiadásával.
Cambria Library Assotiation, Johnstown: A könyvtár igazgatótanácsának néhány
tagja átnézte a könyvet és az általános vélemény az, hogy gyujteményünknek
igazán értékes gyarapodása. Az illusztrációk különösen szépek.
Ruth Crawford Mitschell: A könyv gyönyöruen van illusztrálva, összeállítása
pedig rendkívül hatásos. Könyvtáramban pedig úgy helyezem el, hogy minden
látogatóm lássa.
D. M. Ormond (Kanada): A kérdés ismertetése és a szempontok, az igen érdekes
anyag, amely teljesen új volt számomra, rendkívül megkapott. Gratulálhatok
Önnek az Album szerkesztéséhez és kiállításához.
Cosmos Club (Washington): Csodálatosan szép könyv a "Justice for Hungary".
Ízléssel, körültekintéssel szerkesztették és olyan tartós értéket
reprezentál, hogy nagy örömünkre szolgál magunkénak tudni.
Németország.
Von Hindenburg tábornagy a német birodalom elnöke nevében báró Schoen
budapesti német követ köszönetét fejezte ki az albumért. Egyidejuleg a maga
nevében a következoket írta: Remélem, hogy ez a könyv eléri célját, a
külföld felvilágosítását a trianoni szerzodés következményeirol.
Curtius külügyminiszter: a mély benyomást tevo munkáról különös
érdeklodéssel vett tudomást.
Bredt igazságügyminiszter: Legnagyobb érdeklodéssel és a bemutatott anyag
technikai, valamint muvészi értéke iránti csodálattal néztem át a könyvet.
Hilferding volt pénzügyminiszter: Kívánom, hogy ez a könyv elérje célját és
hozzájáruljon, hogy az igazságtalan békehatározatok helyére igazságosabbak
és nemesebbek lépjenek.
Grosner hadügyminiszter: A könyv megragadó és meggyozo módon juttatja
kifejezésre azt a szerencsétlenséget, amelyet a békeszerzodés Önöknek
okozott. A rideg számok és tények senkire sem téveszthetik el hatásukat, aki
a könyvet a pártatlanság tudatában veszi kezébe.
Kardorff, a birodalmi gyulés alelnöke: A könyvet nagy érdeklodéssel és az
Önök hazájának rettento sorsa iránt érzett részvéttel fogom elolvasni.
Seeckt vezérezredes, hadügyminiszter, a német hadsereg volt foparancsnoka: A
könyv mélységes részvétet ébreszt bennem az Ön országának értelmetlen és
bunös elpusztításával és feldarabolásával szemben. Szabadjon ehhez a
csodálat érzését hozzátennem, amelyet az Ön népének rendíthetetlen
ellenállása iránt érzek és azt hiszem, hogy ez magában hordja Magyarország
jobb jövojének magvát.
Báró Rheinbaben, Németország genfi fodelegátusa: Magyarország és Németország
között annyi sorsdönto európai kérdésben fönnálló egyetértésbol merítem azt
a bizakodást, hogy az Igazság napja, amelyért dolgozunk, mindkét országra
felvirrad.
Held, bajor miniszterelnök: A könyvet alaposan áttanulmányozza és meg van
gyozodve róla, hogy eddigi felfogása a trianoni béke rendelkezéseinek
tarthatatlanságáról csak erosödni fog.
Noske volt hadügyminiszter: Teljes megértéssel vagyok a magyar nép forró
fáradozása iránt, amely arra irányul, hogy szétdarabolt hazáját ismét
feltámassza. Remélem, hogy a belátás nélküli gyozok borzalmas
igazságtalanságát a magyar néppel szemben is jóváteszik a közeli idokben.
Höpker Ashoff porosz pénzügyminiszter: Mindazok, akik Németország
szabadságáért és talpra állításáért harcolnak, teljes rokonszenvet éreznek
azokkal a törekvésekkel, amelyek a trianoni szerzodés revízióját célozzák. A
mu kétségtelenül értékes támogatást jelent Magyarország elévülhetetlen és
fel nem adható jogi igényeinek érvényesítésében.
Reinecke, badeni közoktatásügyi miniszter: Mély meghatottsággal látom,
mennyit szenvedett a régi Magyarország a világháborút befejezo békekötés
alatt. Ha meggondolom a helyzetet, az a nyomasztó érzés száll meg, hogy
Európa népei már a békeszerzodésben elvetették az új háborús bonyodalmak
magvát.
Wallraf miniszter: Nem tudom elképzelni, hogy az elfogulatlan olvasó
kivonhatná magát ennek az emlékiratnak hatása alól és hogy a bizonyítás és
ábrázolás meggyozo hatása alatt, amennyire az tole telik, örömmel ne
igyekeznék biztosítani e könyvnek minél szélesebb visszhangját.
Von Loebell miniszter: Ez a mu a külföldön sem fog hatástalanul maradni.
Harcunk a szégyenletes békeszerzodések ellen közös.
Dr. Goebbels, a német nemzeti szocialista párt parlamenti vezetoje: Nagy
érdeklodéssel olvastam a könyvet és csak azt sajnálom, hogy Németországban
még nincs hasonló propagandaeszköz.
Dr. Kahl, a birodalmi gyulés centrumpártjának vezetoje: A könyv lángoló
tiltakozás Trianon szégyenletes békéje ellen. Reméljük, hogy eljön az ido,
amikor a világban érvényesül az igazság és legalább is a legsúlyosabb
bunöknek véget vet. Kívánok hazájának új jövot, amely méltó nagy múltjához.
Blüher, Drezda fopolgármestere: A trianoni diktátum olyan állapotot
teremtett, amelyet Magyarország részére mindenki, aki igazságosan mérlegel
és politikusan gondolkozik, turhetetlennek és tarthatatlannak kell hogy
tartson. Példátlan eljárás volt az, hogy a magyar állam területét
érthetetlen módon megcsonkították. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ez az
állapot még soká fennmarad.
Adenauer, Köln fopolgármestere: Önökkel együtt én is bizalommal hiszem, hogy
a békeszerzodések igazságtalanságai és elhamarkodottságai idok folyamán
jóvátétetnek.
Zechlin, külügyi sajtófonök: A könyvet érdeklodéssel olvastam és gazdag
statisztikai és adatbeli tartalmára való tekintettel besorozom a birodalmi
kormány sajtóosztályának könyvtárába.
Ausztria.
Vaugoin osztrák kancellár és hadügyminiszter: Köszönetét fejezi ki és
hangsúlyozza, hogy a könyv annyival is inkább érdekli, mert Ausztria a
háború következtében nem kevésbé súlyos helyzetbe került, mint Magyarország.
Seipel osztrák külügyminiszter: A könyvet a legnagyobb figyelemmel és a
legélénkebb érdeklodéssel olvastam el.
Löwenstein Alajos herceg: Annak is, aki a viszonyokkal már ismeros volt, ez
a munka új világításban mutatja meg a Magyarországon elkövetett szörnyu
igazságtalanságot és a mai állapot tarthatatlanságát.
Hollandia.
Hollandia királynoje titkári hivatala útján megköszöni a "Justice for
Hungary"-t.
Hága polgármestere: A problémák, amelyeket a könyv tárgyal, sok érdeklodést
keltettek Hollandiában. Az Ön közremuködése Hollandiában termékeny talajra
talál.
Coendrade Geerliks foszerkeszto: Nem tudtam, hogy Magyarországot ennyire
megcsonkították, területben, népességben.
Ir. A. van Driel, Hága: könyvébol sok olyat tudtam meg, ami eddig ismeretlen
volt elottem. A helyzet rosszabb, semmint gondoltam.
H. W. Holtappel rotterdami tanár: A könyv által alkalmam van szerény
körömben elterjeszteni és mélyebb betekintést nyújtani abba a rettenetes
helyzetbe, amiben a szeretett magyar nemzet él.
A hollandiai szociáldemokrata munkáspárt: A "Justice for Hungary" albumot
nagyon jelentosnek találtuk.
Belgium.
A belga király nevében L. Barre kabinetirodai titkár a király köszönetét
fejezte ki a munka megismertetéséért.
Broqueville honvédelmi miniszter köszöno levelében azt írja, hogy a munkát a
legnagyobb érdeklodéssel fogja elolvasni.
Báró Jaquemyns volt belügyminiszter: Teljes rokonszenvem az Ön hazája iránt,
amelyet oly kiválóan képvisel Genfben gróf Apponyi.
Gazetta du Centre (Brüsszel): Megcsodáltuk a könyv sok metszetét és
megragadott bennünket az, hogy Magyarországot a trianoni béke brutálisan
feláldozta.
Pierre Dayé, Brüsszel, írja, hogy az album tartalma megerosíti benne
magyarországi tartózkodásának benyomásait, hogy t. i. a békeszerzodés,
amelyet az országra kényszerítettek, igazságtalan és lehetetlen
intézkedéseket foglal magában. Amíg ezeket nem orvosolják, egész Európa
helyzete tarthatatlan.
A malinesi bíboros-érsek: Ami a belga katolikusoknak és különösen a püspöki
karnak Magyarország iránt tanúsított érzelmeit illeti, az a szívélyes
fogadtatás, amelyben a háború után Belgium a magyar gyermekeket részesítette
és azok a baráti érzelmek, amelyek országaink közt jelenleg fennállanak,
eléggé világos tanúbizonyságul szolgálnak.
Antwerpen város könyvtára: E mu igazságos ügyet védelmez és mindazok, akik
olvassák, érzik a jogtalanságot, amelynek az Önök országa áldozatul esett.
Em. Hegems foszerkeszto: A revízió bennem mindig meggyozodéses és lelkes
védelmezore számíthat.
Dr. L. Goemant, a flamand akadémia örökös titkára közli, hogy felhívja
kollégái figyelmét revíziós albumunkra.
Egyéb európai országok.
A finn köztársaság elnöke megbízásából Heikki Kekoni ezredesszárnysegéd
köszönetét fejezte ki a neki megküldött "Igazságot Magyarországnak" címu
könyvért.
Guiseppe Motta, a svájci köztársaság elnöke: A legnagyobb rokonszenvvel
vagyok Magyarország iránt. Kívánom, hogy a könyv tegye ismertté hazáját,
járuljon hozzá ahhoz, hogy a külföld megismerje az Önök történetét és
aspirációit.
Albánia királya megbízásából Libohova udvari miniszter a király köszönetét
fejezte ki, aki élénk érdeklodést szentelt a könyv átolvasásának, és a
küldeményért legmagasabb megelégedését fejezte ki.
Briee, Luxemburg kormányzója: Itt az ideje enyhíteni a magyar nép szomorú
sorsán, amely méltó a sajnálatra.
Lengyelország igazságügyminisztere: Az album szövege és illusztrációi
tökéletes képet adnak Magyarország történetérol és kultúrájáról.
A. Liapcsev, a bolgár kormány elnöke: Megértem azokat az érzelmeket,
amelyeknek hatása alatt Ön ezt a könyvet kiadta. Az oszinte hang, amely
belole árad és az érvek, melyekben gazdag, csakis a legmélyebb hatást
válthatják ki az olvasóból.
Athanase Buroff, bolgár külügyminiszter: Foképpen annak a bemutatása hatott
rám, hogy a trianoni szerzodés következtében az Önök hazája milyen
megcsonkítást szenvedett.
Berenguer spanyol miniszterelnök: Nagy érdeklodéssel olvastam az albumot.
Alba külügyminiszter: Jól el tudom képzelni a részletes rajzok segítségével
azt a csonkítást, amelyet Magyarország szenvedett.
A spanyol kereskedelmi miniszter írja, hogy a tartalom kituno megválasztása
nagy jelentoséggel bír az albummal megkezdett hazafias kampány tekintetében.
Penhy Garcia gróf, volt portugál miniszter: Ez a könyv méltó arra, hogy
elolvassák és gondolkodóba ejtse az embereket a Béke és Igazság érdekében.
Micel Rostworowski, a hágai döntobíróság lengyel tagja: A könyvet fölajánlom
a Krakkói Politikai Foiskola könytárának, hogy az ifjúságunk is
használhassa.
Dr. Kruszynski József, a lublini egyetem rektora: Az adatok s a vaslogikájú
érvek minden kétséget kizáróan bebizonyítják, hogy a trianoni békediktátumok
égbekiáltó igazságtalanságot követtek el a magyar nemzet ellen.
Dr. L. Moltesen dán külügyminiszter: Az Ön könyve nagyon megkapó és
nagyérdeku. Meggyozodésem, hogy a magyar nép, a jelen szenvedésein át, meg
fogja érni az igazságot.
Hans Kyrre, dániai foszerkeszto: Néhány év elott jártam Magyarországon és
Edélyben s akkor ugyanazt gondoltam, mint most, könyve olvasásakor:
Magyarországnak feltétlenül meg kell kapnia és meg is fogja kapni a trianoni
béke revízióját.
Gruener vezérornagy, Fredriksten (Norvégia): Nagyon köszönöm a gyönyöru
könyvet. Jártam Magyarországon, közelebbrol tanulmányoztam a népet és a
vidéket. Cikket is írtam Önökrol "A szomorú Magyarország" címmel.
Ivar Tengom svéd vezérigazgató: Szívem reszket, ha azokra a rettenetes
szenvedésekre gondolok, amelyeket a magyaroknak kell elviselniök. Ennyi
igazságtalanság szinte lehetetlen.
Valentina Danneire norvég tanár: Növendékeimet nagyon meghatotta az, hogy a
trianoni szerzodés milyen rettenetesen megcsonkította Magyarország
területét.
Ázsia, Közép- és Dél-Amerika.
Dr. Juan Bta. Pérez, a Venezuelai Egyesült Államok elnöke, legoszintébb
köszönetét fejezi ki a "Justice for Hungary" elküldéséért.
Dr. Juan Campisteguy, Nikaragua köztársasági elnöke köszönetet mondott az
Album elküldéséért.
Hussein Ali, Perzsia párizsi követe: Tartós béke csak akkor lehet, ha ezt a
békét az igazságra építik és remélem, hogy az Ön országa is megérteti majd
magát szomszédaival és a Népszövetség szellemében békés úton nyer majd
elégtételt.
Enrique Villegas, Chile volt miniszterelnöke: Az album nagyon szemlélteto
módon mutatja be Magyarország mai helyzetét.
Orestes Ferrara, Kuba washingtoni követe: Különösen hasznos könyv ez, mert
megismerjük belole az egész magyar kérdést.
De Blam, Kuba népszövetségi képviseloje: Olyan mu ez, amely nagy
szolgálatokat tesz mindazoknak, akik a magyar gondolattal érintkezésben
akarnak maradni.
T. F. Medina, Nikaragua népszövetségi delegátusa hangoztatja, hogy az album
nagyon érdekes dokumentumokkal teljes.
Ali Abdullah Yusuf, indiai minisztérium, London: Ez Magyarország ügye
mellett szóló nagyon hatásos ösz-szefoglalás. A gyönyöru illusztrációk a
propaganda célját meghaladó értéket kölcsönöznek neki.
Varnvaidya herceg, Sziám londoni követe: Az album rendkívül érdekes, mert
széles köröknek képet ad arról, hogy mi ma Magyarország helyzete.
Tsiang-Tso-Ping tábornok, Kína berlini követe: Remélem, a népek nem fogják
elmulasztani, hogy Önöknek igazságot szolgáltassanak.



Az utolsó módosítás ideje: 1999. október 30.



------------------------------------------------------------------------
Hot off the press- summer's here!
School's out and it's sizzling hot. Whether you're planning a
graduation party, a summer brunch, or simple birthday party,
shop GreatEntertaining.com before your next celebration.
http://click.egroups.com/1/4473/0/_/_/_/959781882/
------------------------------------------------------------------------

Hivd meg barátaidat a "Trianon"-ba!/Invite your friends to "Trianon"!
Erdély, Vajdaság, Felvidék, Kárpátalja és kis-Magyarország!
A magyar nemzet egy és oszthatatlan!/The Hungarian nation is one and
indivisible!
=============================================
Cikket/fényképet (civilizált/izléses!) megjelentetni a fórumon: / Post
article/photo (civilized/tasteful!) to board send to: trianon@egroups.com
Belépés, feliratkozás: / Subscribe send email to:
meghivassal/ invitation only