Törököt fogott a KURUC labbanc helyet.
Ezek nyilván a trianonos Finn-ugoros
Európát akarják a TURÁNI
NEMZETEK
SZÖVETSÉGE és a HUNGARIZMUS helyett. Jó lenne kioktatni őket.
A KURUC
INFÓ
PISZKOS ÍRÁSA
Törököt fogott a Jobbik – könnyen a torkán akadhat
Jó utat hazafelé!
Hazafias német óhajokEgyáltalán nem lepett meg a Jobbik külpolitikájának újabb
„bakija”. Az idézőjel azért is indokolt, mert ezt már nehezen lehet bakinak
nevezni. Egyszerűen a Jobbik egy idealisztikus, pragmatikus köntösbe öltöztetett
külpolitikát igyekszik megvalósítani, ahol az elvek és az erkölcsi-morális
normák csak akkor játszanak fontos szerepet, ha azok őket igazolják.
Így volt ez a Gyöngyösi Mártonnal
folytatott vitám idején, amiből
szomorúan levontam a következtetést, hogy
a Jobbik, ha a délibábos
romantikával leöntött „keleti nyitás” nevű programja
úgy kívánja, akkor magasról tesz az ujgurokra, elvégre az ENSZ nem mondta ki,
hogy nekik járna valamiféle állam, esetleg autonómia, netalán az emberi és
polgári jogaikat tiszteletben kéne tartania a kínai kommunista államnak, hanem
helyette a belügyekbe be nem avatkozás húgymeleg teóriáját ismertette.
Csak azért említem ezt, mert Hegedűs Tamás, aki újonnan szintén külügyi
szakértőként tűnik fel a Jobbik frakciójában, kijelentette, hogy támogatják a
törökök EU-csatlakozását, és érvkészletében
nála már komoly helyet foglal el a „török–magyar rokonság”,
azaz, amit az ujgurok esetén nem látszott indokoltnak emlegetni, most hirtelen
alapokká lépett elő. De ez még csak a jéghegy csúcsa, vagy mondanám úgyis, hogy
a baj apró szemcséje.
Már ott meg kellett volna állnia a Jobbiknak, és elgondolkodnia, hogy miért
támogatja az atlanti elkötelezettségéről, III/II-es besorolásáról híres Martonyi
a török EU-csatlakozást. Nem hinném, hogy magyar érdekből, sőt, ezt a variációt
Martonyi esetében teljesen kizárhatjuk. Akkor pedig?
A geopolitikai érzék és az európai törésvonalak ismeretének teljes hiányát pedig
jól tükrözi az alábbi gondolat, idézek Hegedűstől: „Míg Nagy-Britannia támogatja
a csatlakozást, addig Németország és Franciaország élesen ellenzi – elsősorban
azért,
mert attól félnek: egy Törökországgal kibővült Európai Unióban nehezebb lenne
megvalósítani az erőteljesen központosított, föderatív Egyesült Európai
Államokat, ami a német és francia politikai elit fő törekvése.”
A valóságtól ennél elrugaszkodottabb kijelentést talán már nehéz is tenni.
Egyrészt: nem úgy van az, hogy Németország politikai vezetése, mint egy egységes
massza ellenzi a törökök bejövetelét, mert ő az EU-val ezt vagy azt akarja
művelni. Ugyanez igaz Nagy-Britanniára is. Az ottani politikai elitek semmivel
sem különböznek az amerikai rendszertől, azaz a két egymásnak ellentétes
politikai tömb (látszólagos verseny) és a háttérhatalomhoz való viszonyulás
(valódi verseny) vonatkozásában, azaz nincs ma olyan állam Európában, amelynek
politikai vezetése egységesen sorakozna fel egy olyan kérdés mögé, ami amúgy a
kontinens lakóit is erősen foglalkoztatja, ráadásul átrajzolhatja az
erőviszonyokat is. De nem is folytatom, a nagy sakktábla, azaz a globális
politikai-gazdasági tér megértése túl nagy feladat a Jobbik külügyesei számára.
Inkább a kétkedő olvasóink számára néhány szempont (melyekkel nem az álláspontom
elfogadására kívánom őket rávenni, hanem inkább a geopolitikai értelmezések
komplexitását kívánom bemutatni), sajnos helyszűke miatt csak röviden, sarkítva:
- Nem igaz az, hogy a legutóbbi népszavazás során a törökök hatalmas lépést
tettek volna a demokratizálódás és az európai válás felé. Ezt Martonyin kívül
Gyöngyösi Márton hangsúlyozta gyermeki örömmel a Barikád hetilap (azaz a
nyomtatott kiadás) egyik korábbi számában. Azt jó, ha tudjuk: ezzel a
népszavazással, mely a Jobbik kedvenc pártjának, a jelenleg kormányzó AKP-nak az
érdekeit szolgálta, valójában a modern Törökország megteremtőjének a politikai
hagyatékával való szembefordulást jelenti. Atatürk óta a hadsereg valóban
hatalmi ág Törökországban, ha egy kormányzat túl korrupttá, elkötelezetté
(értsd: megvásárolttá), kontraszelektálttá vált, nos, olyankor jött a török
sereg, és kisepert mindenkit a helyi parlamentből, aztán kezdődhetett elölről a
demokráciásdi. A sereg nemzeti elkötelezettségét mi sem jelzi jobban, hogy bár
négy vagy öt puccsot is végrehajtottak, Törökországból mégsem lett katonai
junta. Szomorú, hogy a liberális eszmék török terjedésének a támogatójává vált a
Jobbik.
- Törökország jelenleg sem, és a múltban sem volt a cionizmus elleni harc
éllovasa. A fentebb említett népszavazás (melynek fő eredménye, hogy korlátozták
a hadsereg jogait, így erősítve meg a kormánypárti helyzetüket az AKP-sek) mellé
úgy jött az AKP-nek Izrael segélyhajók elleni támadása, mint koldusnak a falat
kenyér. A látványos szembefordulás Izraellel (mely a török hadsereget ellátta
modern eszközökkel az utóbbi évtizedekben), valójában a nép elaltatásának az
eszközévé silányult, a cél az volt, hogy egyfajta „reiszlamizálás” útján
eltöröljék az atatürki hagyományokkal szemben érzett szimpátiát. Az iszlám
újbóli felfedezése itt szorosan összefügg a nemzeti érzés műfelkorbácsolásával
(lásd még a Fidesz ilyen irányú tevékenységét). Gyakorlatilag a cirkusz a népnek
elve valósult meg. A háttérben pedig nekiláttak a modern Törökország legfőbb
védelmezőjének (és a török iszlamizmus messze, messze ellenséges volt az
arabokkal szemben, lásd Atatürk és a dervisek esetét), a hadseregnek
szétzilálásához, hogy a török államot egy olyan irányba tolják el, amit még
senki sem tud ma kiszámítani. A fentiek persze nagyon sarkított és lerövidített
ismertetők, ám azt láthatjuk: Törökország egy nagy belső átalakuláson megy át,
és amíg nem látni, hogy ennek mi lesz a vége, addig kár beígérni előre a
csatlakozás támogatását.
- Gyakorlatilag egész Európa ellenzi a törökök csatlakozását. Ennélfogva már nem
csodálkozom azon, hogy a szeptember 11-én
arab-magyar
baráti napot szervező Jobbik miért nem kapott meghívót az európai
nacionalista pártok találkozójára.
- A fentiek miatt könnyen lehet, hogy a bekövetkező geopolitikai átalakulások
során nem a nyertes oldalon fogunk kikötni. Viszont nekünk egy több tízmilliós
német nyelvtérrel a szomszédunkban kell élnünk az elkövetkezőkben is. Nem
hiszem, hogy okosnak nevezhető az a külpolitika, amelyik úgy visz el minket
távol Nyugat-Európától, hogy a másik part még csak nem is létezik, csak
születőben van.
Az olyan elvi kérdésekkel, mint hogy a keresztény Európa védőbástyájaként miért
kell nekünk támogatni a törököket, már kár is foglalkozni. Az már eddig is
kiderült, hogy a Jobbik ilyen irányú terveinek az elkészülténél morális,
erkölcsi szempontok nem játszanak szerepet. Jó lenne továbbgondolni Eger és
lakóinak lehetőségeit, mondjuk úgy 50 év múlva, mikor már a lakosság fele török
lesz. Vajon ki mer majd megemlékezni Dobóékról? Mit szól ehhez Mátyás király,
Zrínyi és a többi nagy vezérünk? Egyáltalán, érdeklik még a Jobbikot ilyen
apróságok, vagy mindent legyőz a reálpolitika? Amely nem is annyira reális, mint
azt fentebb boncolgattam már.
Az én rokonaim – A Wiking SS páncéloshadosztály harca Budapest felszabadításáért
Azt pedig már szinte félve kérdezem meg, hogy érdeklődött-e Hegedűs Tamás a
török politikusoknál az ügyben, hogy az örmények ellen elkövetett népirtásuk
feltárásával mi a helyzet. Persze, tudom, nem szólunk bele a belügyekbe, tiszta
szerencse, hogy tapsikolni tudunk, amikor az atatürki hagyományokat leromboló
kormányzat jó hangosan odamond a zsidóknak a nemzetközi porondon. Tényleg, akad
olyan hülye a Jobbik-frakcióban, aki elhiszi ennek az őszinteségét? Egy olyan
Törökország esetében, aki – a jelenlegi forgatókönyvek szerint – legalább akkora
tranzitszerepet fog játszani Európa felé energiapolitika szempontjából, mint
Ukrajna jelenleg. Viszont ahogy Ukrajna sem tud az orosz medve fogságából
szabadulni, lévén, hogy Moszkva adja a gázt, úgy a törökök sem fognak szabadulni
a globális birodalom uraitól, hisz Irakban az amcsik termelnek ki mindent.
Azt is félve kérdem, rettegve a nemleges válasz valós lehetőségétől, hogy
átgondolta-e a Jobbik külügyi csoportja, miért is kell hirtelen felvenni az
anticionistának látszó,
iszlám (tehát „terrorista”)
törököket az EU-ba? Nincs-e emögött valami más megfontolás, esetleg Izrael
későbbi EU-tagsága?
Az olyan apróságokat, hogy ahova eddig a törökök betették a lábukat, onnan
menekülnek az őslakosok, lásd Berlin külső negyedei, Köln és a dóm esete, London
és a radikális iszlám nyílt hőbörgése stb. már fel sem vetem. Minek?
Tényleg, Észak-Korea utálja az amcsikat, ergo nem cionista, egypártrendszerük
van, akárcsak a kínaiaknak, kellőképp vörösek is, szóval itt az újabb lehetőség
a Jobbik számára: látogatás Észak-Koreában, majd követelni az EU-csatlakozásuk
lehetővé tételét. Aztán jöhet Kambodzsa is. Elvek, erkölcsi tartás… Ugyan,
kérem, ez politika!
Ismételten ki kell jelentenem: mint a Jobbik sikeréért sokat tett (és sokat
kockáztatott) újságíró, az utcán is helytálló magyar emberként és megrögzött
európaiként kijelentem: a Jobbik ezzel a lépéssel nem képviseli az én érdekeim!
Lassan belépek a német NPD-be.
Florian Geyer
– Kuruc.info
A cikket
ITT lehet kommentálni.