Igazságot
56-nak! - Szalay Róbert |
OKTÓBERI VETÉSEK
- Major Tibor |
Üzenet a feljelentô ,,bátor” magánszemélyeknek! - Révffy László |
Megkésett bajtársi válaszlevél Hábel János, egykori ,,pesti srác”-nak! |
Cirkusz helyett
! - Bátory Géza |
FELHÍVÁS A
NEMZETHEZ! - Wittner Mária |
|
|
-
Igazságot
56-nak! - Szalay Róbert
-
- Az elmúlt 12 évben
tanúi lehettünk annak, hogy a reformkommunisták, a libe-rális
kozmopoliták és a kommunistákból szocialistákká vedlett elvtársak milyen
ravasz és körmönfont módon igyekeztek és igyekeznek 1956 történelmét
meg-hamisítani. Tények elhallgatásával és elferdítésével azt
bizonygatták és bizonygatják, hogy 1956 lényegében a kommunista rendszer
megjavítására irányuló törekvés volt. Így a forradalom elôkészítôi,
vezetôi, hôsei és mártírjai alapvetôen a reformkommunisták voltak,
akiket a forradalom leverése után Kádár hívei kivé-geztek és
bebörtönöztek.
- Ezt a hazug
beállítást nemcsak az SZDSZ szellemiségén, Soros és Horn pénzén működô
ú. n. 56-os Intézet hirdeti és terjeszti, hanem beállt a sorba
dobverônek az MSZP, illetve annak vezetôi is. Kovács, Horn elvtárs és
társaik fennhangon hirdetik, hogy Nagy Imre, Maléter és a többi mártír
az ô hôsük, mivel ezek kommunisták voltak és elveiket soha nem tagadták
meg. Ez igaz! Nem véletlen, hogy a szégyenletes 2002-es választások után
ez a kommunista kormány tervezi egy ,,Nagy Imre Kitüntetés” alapítását,
amivel néhány félrevezetett vagy karrierista egyént próbál majd
lekenyerezni.
- Azonban tisztázzuk
a cáfolhatatlan tényeket!
- A forradalomhoz a
reformkommunistáknak semmi, de semmi közük nem volt! Igaz, az október
23-án du. 14.00-ra hirdetett tüntetést ôk kezdeményezték, a rendszer
megjavításának (és ezzel megmentésének) szándékával, azonban mire a
tüntetôk a Bem szoborhoz értek, a kezdeményezés kicsúszott a szervezôk
kezébôl és a tömeg határozott szovjet és kommunistaellenes jelszavakkal
forradalmi irányba tolódott el. Ekkor kezdték kivágni a SZU-ra
emlékeztetô címereket a zászlókból és vált a lyukas zászló a forradalom
jelképévé. A reformkommunisták még egy utolsó, elkeseredett kísérletet
tettek, hogy a kezdeményezést magukhoz ragadják. A Parlamentbe cipelték
Nagy Imrét, hogy a tömeget lecsillapítsa, azonban próbál-kozása csúfos
kudarccal zárult. Ettôl a pillanattól kezdve a reformkommunisták és
kommunista elvtársaik a forradalom esküdt ellenségei, a kibontakozás
kerékkötôi, végsô soron a forradalom árulói voltak.
- A forradalom
leverése után néhány reformkommunista kivégzése és bebörtön-zése nem
volt más, mint a kommunisták hagyományos egymás közötti marakodása a
hatalomért. Aki mást állít, az aljas módon meghamisítja a történelmet!
- A szigorú tények
azonban önmagukért beszélnek!
- Lehet, hogy néhány
naiv párttag hitt a rendszer megreformálhatóságában, és ezért 23-án
kiment tüntetni, de a rádiónál leadott ÁVH-s sortűz után (ezzel
kezdôdött a forradalom) csak azok maradtak az utcán, akik utálták a
kommunista rendszert és a szovjet megszállókat. Ôk szereztek fegyvert,
és vették fel az elkeseredett küzdelmet a szovjet hadsereggel és a
magyar kollaboránsokkal.
- Ezek voltak a
forradalmárok! E fegyveresek nem a rendszer megjavításáért, hanem annak
megdöntéséért indultak a harcba.
- folytatás az elsô oldalról
–
- Néhány nap alatt kivívták a
világ csodálatát. A félelmetes kommunista államgépezet napok alatt
összeomlott. A szovjet csapatok súlyos veszteségeket elszenvedve 6 nap
után kénytelenek voltak egységeiket kivonni Budapestrôl. Ugyanakkor
Moszkva hatalmas katonai egységek és több ezer páncélos
felvonultatásával újabb támadásra készült, ami november 4-én
következett be.
- A forradalom 12
napja alatt a reformkommunisták – Nagy Imrével az élen – csak a
forradalmárok ellen tevékenykedtek, a legszorosabb együttműködésben a.
Szovjet Hadsereggel.
- Elôbb statáriumot
és kijárási tilalmat hirdettek ki, és kérték a Szovjet Hadsereg
beavatkozását. Mikor mindezek ellenére gyôzött a forradalom (okt.
29-én), megpróbálták annak irányítását átvenni. ,,Elismerték a
forradalom gyôzelmét,” mintha ôk is ezt akarták volna. Hamis szavakkal
megtévesztették a jóhiszemű embereket – nagyon sok harcost is –, de a
kulisszák mögött továbbra is a forradalom ellen dolgoztak.
- Szabotálták a
Nemzetôrség felállítását és felfegyverzését. Szétzüllesztették a
hadsereget. Félrevezették az embereket a Szovjet Hadsereg kivonulásával
hitegetve. Megakadályozták az ellenállást és elárulták az ellenállni
akarókat.
- A számok nem
hazudnak! Ha a számok alapján vizsgáljuk meg a forradalom mérlegét,
égbekiáltóan mutatkozik meg a történelemhamisítás!
- A forradalom
leverése után kivégeztek öt és bebörtönöztek néhány évre 25–30 (reform)
kommunistát. Ezzel szemben a forradalmárok közül meggyilkoltak (bírói
ítélettel) több mint 400 embert (a bírói ítélet nélkül agyonvertekrôl
és a harcok alatt elesettekrôl most nem írok), 22.000 embert
bebörtönöztek. Sokan közülük a 10–15 éves büntetésüket az utolsó napig
leülték. 16.000 embert internáltak. Az üldözés elôl 200.000 ember
menekült ki az országból.
- Milyen aljas és
elvetemült arcátlanság kell ahhoz, hogy dicsôséges forradalmunkat
néhány (reform)kommunista hôstetteként mutassák be, ugyanakkor 40.000
forradalmárról – akik soha be nem gyógyuló sebet ejtettek a
világkommunizmus vezetô erején, a Szovjetunión – alig ejtenek szót.
- Az igazat, és
csakis az igazat! Ezt kellene írni az 56-ról szóló tanulmányoknak,
könyveknek, de fôleg a tankönyveknek. Ne hazugságokkal vezessék félre az
embereket, és fôleg a fiatalokat. Mert ha a történteknek csak az egyik
felét közlik, a másik felét pedig elhallgatják, az féligazság. A
féligazság pedig hazugság!
- Medgyessy Péter
miniszterelnök – a volt D-209-es ügynök – már több alkalommal leírta az
56-osokat, mint öreg embereket, akik lassan kihalnak és nem kell
foglalkozni velük. De még sokan élnek az idôs, de legendás Pesti Srácok
közül! Még az ô életükben, az ô tanúságtételük mellett kell megtenni
mindent, hogy 56 igaz története a maga valóságában és nagyszerűségében
kerüljön be az emberek tudatába, és ragyogja be történelmünk
aranylapjait.
|
|
-
OKTÓBERI VETÉSEK
- Major Tibor
-
- A pusztulás,az
enyészet, a halál szellemének szárnysuhogását halljuk e szóból: Mohács!
Nemzetünk nagy tragédiájának egyetlen szóba tömörített szimbóluma,
végzetes századok kiindulópontja. Ezeknek a szomorú évszázadoknak egyik
leggyászosabb napja lett 1849. október 6-a. E gyászos emlékű napon az
aradi vár árkában tizenhárom honvédtábornok életét oltja ki egy tôlünk
lélekben, érzésben, nyelvben idegen uralkodóház zsarnoki önkénye.
- Amikor herceg
Windischgrätz Alfréd tábornok 1848-ban átlépte Magyarország határát, azt
hitte, hogy tulajdonképp csak karhatalmi feladatai lesznek és munkájának
tetemes részét rendeletek, felhívások és kiáltványok fogalmazásával
töltötte. A Honvédelmi Bizottmány tagjait és a magyar kormánybiztosokat
,,törvényen kívülieknek és földönfutóknak” nyilvánították. Kijelentették
azt is, hogy azok, „akik a pártütô kormánytól akármi csekély parancsot
elfogadni vagy annak engedelmeskedni merészelnek, rögtönitélô bíróáság
által tüstént kivégeztetnek.”
- Pozsonyban Kempen
altábornagy késôbb az osztrák csendôrség elsô fôfelügyelôje, Pápán gróf
Althann alezredes örömmel élt a lehetôségekkel és megkezdte a
,,vértanúgyártást”. Mindent összevéve azonban ezidôtájt Magyarországon
kevesebb embert végeztek ki, mint Olaszországban. Az olaszországi
kegyetlenségek közt a legkirívóbb a bresciai volt, amelyet a hesseni
választófejedelem tör-vénytelen fia, báró Haynau Gyula rendelt el. Annak
ellenére, hogy 1849. április 22-én Haynau kegyetlenkedéseivel az osztrák
kormány is kénytelen volt foglalkozni, Ferenc József a megvert
Windischgrätz és báró Welden táborszernagy helyére új fôparancsnoknak
nevezi ki a magyarországi hadsereg élére a táborszernaggyá elô-léptetett
tömeggyilkos Haynaut.
- Mihelyt Haynau
Pozsonyba ér, megkezdôdnek az akasztások. Lipótvár védôi közül Mednyánszky
alezredest és Gruber századost végezteti ki, majd a lelkes po-zsonyi
evangélikus pap, Rázga Pál következik. Haynau méltó segítôtársa Susan
vezérôrnagy, aki a nagyigmándi fôhadiszálláson megbotoztatja a kócsi és a
tatai református papot, a bánhidai plébánost,a csákberényi református és
katolikus papot pedig agyonlöveti.
- Az aradi vértanúkról
Haynau elôször Radetzkynek szóló levelében tesz említést. ,,Törvényes
királyuknak nem adták meg magukat, mert lázadó vezérek, számszerint 11-en,
féltek hogy felkötettem ôket” – írja, majd meglepô fordulattal a
követ-kezôképp zárja levelét: ,,A föld népe mindenhol jóindulatú, csak
eddig a forradalmárok félrevezették, és rettegésben tartották szegényeket
– ha néhányszázat felkötnek és agyonlônek, nyugalom lesz.” Egy másik
levelében pedig így ír: ,,A lázadó vezéreket fel fogom köttetni, és
minden cs. és kir. tisztet, aki a forradal-márok szolgálatában állt, agyon
fogok lövetni, gyökerestôl kiírtom a gazt, és egész Európának példát fogok
mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal és hogyan kell a rendet, nyugalmat
és békességet egy évszázadra biztosítani. A magyarok háromszáz év óta
mindig lázadók, csaknem valamennyi Habsburg király idejében törtek ki
forradalmak. Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt
lelkiismerettel lövetek agyon százakat, mert ismert szilárd meggyôzôdésem,
hogy ez az egyetlen mód intô példát szolgáltat minden jövendô
forradalomnak.”
- 1849. október 6-án
13 magyar tábornok halt mártírhalált, mert hittek abban, hogy csak szabad
nemzetnek van értelme és jövôje. E hôs katonák mártíromságát úgy viselte
a magyar nemzet, mint nagyszerű példaadást, tudván, hogy a mártírok
szelleme erôsebb az elnyomók erejénél, és elôbb-utóbb legyôzi azokat Míg
ôk bitófán véreznek el, fajtánk legtisztább hajtása, a magyar paraszt
idegen földön, egy idegen uralkodóház családi érdekeiért ontja hiába
vérét. Az elesettek és meg nem született magyarok helyét pedig elfoglalja
a ránk uszított idegen népek szapora tömege. A kivégzett 13 honvédtábornok
életáldozata csak egy megrázó stációja volt a magyar mártírok hosszú
sorában. Hédervári Kont 30 nemese éppúgy egy idegenvérű zsarnok uralkodó
áldozata, mint Hunyadi László, vagy a Wesselényi féle alkotmányvédô
szövetség tagjai, s az eperjesi hóhér, Caraffa által legyilkolt ma-gyarok.
- A 13
honvédtábornokkal nem zárult be a magyar mártírok végtelen sorozata. Az
1919-es proletárdiktatúrában az idegenvérű terrorkülönítmény parancsnoka,
Szamu-elly Tibor akasztatta, gyilkoltatta a magyar vezetôréteg
legjobbjait, mint a Habs-burgok zsidó-fattya teljhatalmú tábornoka,
Haynau. Történelmünk leggyászosabb korában, 1945–46-ban a szintén
idegenvérű Rákosi Mátyás már magyarokkal, Til-dyékkel, Nagy Ferencékkel
végeztette el a magyarirtást. – folytatás a 2. oldalon –
- – folytatás az elsô oldalról –
- A magyarság
közép-európai keresztény államiságának ezer esztendejét több kor-forduló
jellemzi, melyek végül is kialakították a sajátságos európai magyar élet
formát. Ezeknek a korfordulóknak mindig megvoltak a nagy alakjai. Mind a
nemzeti kirá-lyaink között, mind azokban a nagy hazafiakban, akiknek
többször sikerült a ma-gyarságot a ránktörô ellenséggel szembeállítani,
hogy a magyar szabadságot és függetlenséget megvédjék. Az isteni küldetés
mindig állított valakit a magyarság élére, aki kezébe vette a Nemzet
sorsának irányítását. Így volt ez 1944. október l5-én is!
- A II. világháború
gyôzteseinek ,,történészei” éveken át rágalmakat szórtak a 1945-ös
legyôzöttekre. Egyik legtöbbet ócsárolt személyiség ma is Szálasi Ferenc
nemzetvezetô, akit a kommunisták 1946-ban kivégeztek. Számtalan írásműben
gyilkosnak nevezték, a németek bábjának, a magyar zsidók elhurcolójának,
Eich-mann cinkostársának. A leghihetetlenebb álhíreket terjesztették róla,
s mindezt evangéliumi bizonyossággal. Lassacskán azonban komoly
történelem tudósok újra átvizsgálták Szálasi Ferenc nemzetvezetô ügyét,
és végkövetkeztetéseik más képet nyújtanak a Hungarista Mozgalom
vezetôjérôl. Elsônek Macartney angolszász történész ,,October fifteenth”
(Október tizenötödike) című, a két világháború közti Magyarország
történetét tárgyaló kétkötetes művében.
- Szálasi Ferenc
agyonrágalmazott emlékét professzor Macartney messzemenôen rehabilitálja.
Macartney kifejezetten szembeszól a halálos ítéletet hozó ,,népbí-róság”
és a hazai kommunista sajtó megállapításaival, amelyek a mártír Szálasi
Ferencen semmi jót nem hagytak, ôt árulónak, németbérencnek,
tömeggyilkosnak és ezenkívül félkegyelműnek neveztek.
- Keletrôl–nyugatról
egyaránt elhallgatják azt a gondolatot és tényt, hogy a két világháború
között minden nemzeti mozgalom Európa életrendszerének korsze-rűsítésére
és megerôsítésére irányult, még öncélú utakon is. Mert nyugat felöl a
gyarmati és profit-kapitalista érdekeltségek rontották már erôsen Európa
kontinentális kereteit, keletrôl a Magyaroszországot jármába fogó
bolsevizmus fenyegette. A szolgálat, amit tulajdonképpen Európa valamennyi
nemzete megtett, s amelynek során Magyarország 1944. október 15-én végsô
bizonyságot tett, nem a német imperializmusnak szólt, hanem a szövetséges
német katonai erônek. Mert ez nemcsak a német nemzetért harcolt minden
fronton, hanem azért is, hogy Európa – Európa maradhasson. A magyar nép
túlnyomó része 1945-ben nem tartotta természetesnek, hogy ,,háborús
bűnösség” címén a Trianont követô Magyarország majdem valamennyi
miniszterelnökét s legtöbb miniszterét kivégezzék. A háborús idôszak
magyar politikusai talán külpolitikai és katonapolitikai ítéleteikben
téved-tek, de politikájuk motívuma a nemzet szolgálata volt. Magyarország
nemzet-vezetôje nem volt ,,Hitler Quislingje” Macartney professzor
történelmi művében szinte rögeszmének tünteti fel a vértanu Szálasi
Ferencnek azt a szándékát, hogy a hatalmat ,,csak a nemzet és az államfô
közös akaratából” kívánja átvenni. Macartney továbbá maga emelte ki
ismételten Szálasi Ferenc alkotmánytiszteletét és azoknak a belpolitikai
rágalmaknak alaptalanságát, amely ôt alkotmánytörés és államcsíny
szándékával gyanusították.
- 1944. október 15-ét
az alkotmányellenes cselekmények egész sorozata elôzi meg, amely a
Lakatos-kormány puccsszerű kinevezésével veszi kezdetét. Ugyanis 1944.
augusztus 24-én vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó a
Sztójay-kormányt lemondásra kényszeríti, s saját maga által összeállított
kormánylistával kine-vezi Lakatos Géza ny. vezérezredest
miniszterelnöknek. A kormánynak egyik elôre elhatározott fô feladata a
háborúból való kilépés elôkészítése, és annak mindenáron való
végrehajtása. Ennek a szándéknak a keresztülvitelére Horthy kormányzó a
tör-vényhozás megkérdezése nélkül, mindent saját maga és ,,titkos
tanácsosai” kezdeményeznek. l944. szeptember 7-én Horthy Miklós
koronatanácsot hív össze a fegyverszüneti tárgyalások kezdeményezésére.
Jelenléte és személyes javaslata ellenére az éles ellentétek miatt
határozathozatal nélkül oszlik fel a tanácskozás.
- 1944 szeptember
l0-én Horthy ismét összehívja a ,,titkos tanácsosok” ülését, amely a
fegyverszüneti tárgyalások azonnali megindítása mellett dönt. Mivel
azonban az ülés felelôs álláson kívül gyülekezete, döntését törvényesen is
érvényre akarják juttatni, ezért másnapra Lakatos Géza minisztertanácsot
hív össze. A minisztertanács a koronatanácshoz hasonlóan elutasítja a
fegyverszüneti javaslatot. A kettôs kudarc következtében Lakatos beadja
kormánya lemondását, majd a koronatanácsban és minisztertanácsban a
fegyverszüneti javaslat ellen felszólaló miniszterek kihagyásával új
kormányt alakít. Így alakul meg 1944. szeptember 11-én a második
Lakatos-féle puccskormány.
- A koronatanács és
minisztertanács elutasító magatartása ellenére a törvényhozók két házának
megkérdezése nélkül, az illegális ,,titkos tanácsosok” döntésére
támaszkodva Horty Miklós 1944. szeptember 28-án kiküldi Faragó Gábor
altábornagyot Moszkvába elôzetes fegyverszüneti tárgyalások
kezdeményezésére. Nyil-vánvaló, hogy cselekedete és a fegyverszüneti
feltételek elfogadása az alkotmányba s a kormányzói jogkörébe ütközô. Az
1920. l.s 1937: XIX.t. cikkek korlátozták ezt az államfôi jogkört és azt
az államfô és országgyűlés együttes feladatává tették, fegyvernyugvás
elrendelését, fegyverszünet kötését nem lehet a ,,háborúviselés” fogalmi
meghatározásából kikönyvelni. Éppen olyan ország- és társadalom
sorskialakítás ez, mint maga a béke vagy háború. A magyar törvényhozás az
államfolyamatnak ezeket az életkérdéseit az államfô és az országgyűlés
együttes döntése alá helyezte. Horthy hozzájárulásával Moszkvában 1944.
október 10-én megkötött fegyverszüneti egyezmény arra kötelezte volna az
országot, hogy a szövetséges Németországnak hadat üzenjen, s a német
hadsereget megtámadja.
- 1944. október 15-én
a kormányzó fegyverszüneti hadparancsának a rádióban beolvasása után a
németek megtámadására irányuló hadműveleteknek Malinovski szovjet
marsallal való megbeszélésére Nádas Lajos vezérkari ezredest, a honvédelmi
minisztérium hadműveleti osztályának vezetôjét jelölte ki. Mindezt szintén
az országgyűlés tudta s elôzetes hozzájárulása nélkül. –
folytatás a 3. oldalon –
- ,,Az ország
alkotmánya e lépéseinek érvényre jutásával – Dr. Szemák Jenô szavaival
élve – hang nélkül a múlté lett volna, s maga az ország az államfô
hűbére.” Október tizenötödike nemcsak folytatta a megnyitott tüzet a vörös
áradat ellen: október tizenötödikének tartalma volt. Október tizenötödike
akart és tett! A tények beszélnek és ítélnek akkor is, ha a hódító
érdekek elnyomják a hangját és igazát. A nemzet védereje az önkényes
hadparancsra villámszerűen reagált. József királyi herceg, tábornagy 1944.
október 17-én rádióbeszédében a nemzetet az önvédelmi harc
továbbfolytatására szólította fel. Macartney történész Magyar-ország
történetével foglalkozó hatalmas művét a vértanú vitéz kishindi Hindy
Iván vezérezredes emlékének ajánlotta, akinek emlékéhez Budapest 52 napos
tündöklô védelme fűzôdik, a budapesti helyôrséggel együtt nyomban
szembehelyezkedett a fegyverletételi paranccsal. Nádas Lajos vezérkari
ezredes, aki mint a hadműveleti osztály vezetôje csúcspozíciót töltött be
a honvédelmi minisztériumban: kormányzó kijelölését az oroszokkal való
hadműveleti együttműködésre nem fogadta el. Farkas Ferenc vezérezredes
katonapolitikai adminisztrációt vállalt a további ellenállás kormányától,
majd hadbírói tisztséget. Ezeket a példákat hosszú láncolatban lehet
folytatni...
- Magyarország háborús
szerepe nem a német csatlósállam megítélését kívánja, hanem annak
felismerését, hogy Magyararszág önmaga és a Nyugat védelmében teljesített
szolgálatot. Ezelôtt a hôsies harc elôtt éppen Adenauer Németországában
hajtották meg Münchenben 1951. május 15-én tartott ünnepélyes
összejövetelen a német Soldatenbund prominens képviselôi a kegyelet és
elismerés zászlaját. A tények felett átsiklani nem lehet. Ellenségeink
örömére csak ártunk nemzetünknek, ha az 1944–45-ös önvédelmi harcunkat
ország-világ elôtt meghurcoljuk.
- Akad-e még valaki a
nyugati kultúrnemzetek tagjai között, aki nem ismerné fel a két magyar
megmozdulás döbbenetes hasonlóságát, azonosságát. Akad-e épeszű ember,
akinek magyarázni kelljen, hogy 1956. október 23-án ugyanaz a nép vívta ki
a világtörténelem leghôsibb szabadságharcában nemzet függetlenségét,
szabadságát, a semleges Magyarországot, amely nép 1944. október 15-én a
felére csök-kent hazája területén határozott és történelmi érettséggel
markolta meg még jobban fegyverét, kigolyózta maga körül az árulókat,
amely nép a második világháború bolsevistaellenes csatasorában, nem
kapitulált!
-
Végezetül álljon itt néhány szó Rahn: "Ruheloses Leben" c.
könyvébôl, amely tanuságként villan át 1944. október 15-i események komor
láthatárán, amikor az emberi sors drámai óráiban a hűvös felismerés
olykor utat talál magának. Így történt a volt magyar államfônél, a kemény
ôsz katonánál, aki 1944. október 16-án nyilatkozott Rahn nagykövet elôtt,
aki a német diplomáciai testület Hitler-ellenes csoportjához tartozott a
II. világháború alatt, és az októberi események idején fontos és irányító
küldetésben Budapesten tartózkodott. Emlékiratában (,,Pihenés nélküli
élet”) a budapesti állampolitikai változásokról többek között a
következôket írta: ,,Október l6-án délután Horthy tengernaggyal nagy
nyugalommal beszélgetünk az elôzô nap és éjjel eseményeirôl, mint egy
régmúlt idô történéseirôl. Borúsan mosolygott. Igen, (mondotta)
elvesztettem az idegeimet és nem fontoltam meg helyesen, amit
cselekedtem.”
|
|
-
Üzenet a feljelentô ,,bátor” magánszemélyeknek! -
Révffy László
-
- Tudomásomra jutott,
hogy ifjú Hegedűs Lóránt ellen boszszúhadjárat indult, mert végre volt egy
olyan magyar ember, aki le merte írni az igazságot, és ezt megismételte
adásában az egyetlen nemzeti érdekeket sugárzó radióállomás, a PANNON
Rádió.
- Hogy a ,,közösség
elleni izgatás” címen pontosan mit ért a Központi Ügyészségi Nyo-mozó
Hivatal, amely a vádemelést átküldte a Pesti Központi Kerületi
Bírósághoz, csupán az áll a rendelkezésünkre, hogy ifjú Hegedűs a MIÉP
XVI. kerületi Ébresztô című hetilapjában írta meg állítólag azokat,
amelyek ,,a közösség elleni izgatás bűncselekményét kimerítik”.
- A ,,magánszemélyek”
feljelentése alapján indult meg a nyomozás, ami elegendô volt ahhoz; hogy
vádemelést foganatosítsanak a fiatal lelkész ellen. Késbb még a kerületi
lap fôszerkesztjét is bevonták a vádemelési javaslatba, mert a
sajtószabadság jogán helyt adott az írásnak a lapban.
- Lássuk csak pár
szóban azokat a rettenetes mondatokat, amelyek felbôszítették a
,,magánszemélyeket” és úgy, mint az emlékezetes Rákosi-Kádár idôkben,
azonnal szaladtak feljelenteni.
- ,,... galíciai
jöttmentek hada... a nácikat is nemegyszer megszégyenítô fasiszta
mód-szerekkel a Jordán partja mellôl, hát jönnek megint a Duna partjára,
hol internacionalistán, hol nemzetieskedve, hol kozmopolitán még egyet
rúgva a magyarba ... Rekeszd ki ôket! Mert, ha nem teszed meg, ôk teszik
ezt meg veled!"
- Vagyis a leírt
szavak személyi jogsértésnek, az emberi méltóság megsértésének számítanak,
és ezért rögtön bíróság elé kell hurcolni a vádlottat, és bevágni börtönbe
legalább három évre! Ehhez adott segédkezet a Központi Ügyészségi Nyomozó
Hivatal a mai Ma-gyarországon, hiszen ezeket a sorokat a kifogásolt írást
ifjú Hegedűs Lóránt még két alkalommal felolvasta a PANNON Rádió
hullámhosszán!
- Legyen szabad innen
Angliából megjegyeznem, hogy ifjú Hegedűs minden leírt szavával
egyetértek, és ha ez nem tetszik a hazai ismeretlen – a háttérben bátor! –
titkos feljelentôknek, tegyenek róla és jelentsenek fel itt Angliában
gyűlöletre uszítás miatt! Mivel minden éremnek két oldala van, vizsgáljuk
meg az érem másik oldalát is elfogulatlanul, hogy alátámasszuk a lelkész
leírt szavainak igazságát.
- Vissza kell
tekintenünk a történelembe, mert ahogy a jelenlegi palesztinok és izraeli
zsidók közti gyilkolásoknak is oka volt/van, hogy abból idôvel okozat
legyen, így van ez a leírt szavak mögött is. Magyarország a 20. század
elején 133 napos kommunista vérengzést élt át, amikor a magyar parasztok
százait akasztották fel útszéli fákra, mert nem értettek egyet a
bolsevista elvekkel. Tényként lett megállapítva, hogy 590 magyar férfit
és asszonyt végeztek ki a legállatibb módon. Csak azért nem lett több
áldozat, mert az akkor Budapesten székelô olasz katonai küldetés vezetôje
Romanelli olasz királyi ezredes közbelépett. Az akkori kommunista
forradalmi kormányzótanács 45 tagjából 31 zsidó volt! Ezeknek nagy része
nem is olyan régen Galíciából jött Magyarországra, és a becsületes munka
helyett inkább a gazemberség és a becsapás mesterségét folytatta az
egyszerű gondolkozású ruszin-földi polgárok ellen.
- Azért jöttek ezek
Magyarországra egykor, mert például Romániába nem engedték be ôket. Jöttek
százával, ezrével, tízezrével, mert az akkori országgyűlés nem hozott
olyan törvényt, amely megakadályozta volna a beözönlést. Vagyis ezek
voltak a ,,galíciai jöttmentek hada”, akik a beengedést úgy hálálták meg,
hogy véres kommunista forradalmat robbantottak ki Magyarországon. Öltek,
raboltak kegyetlenül. Csupán egyet a sok közül említenék meg, hogy milyen
kegyetlenül hóhéroskodtak hazánkban ezek a zsidók. Kohn Ármin saját
bevallása szerint 18 embert ölt meg. Bergfeld Izidor a kommunizmus 133
napja alatt 155 embert végzett ki. A kivégzések módja is embertelen volt:
gyakran kihúzták az áldozat nyelvét, kiszúrták az egyik szemét, és így
kellett végignézni társának felakasztását. A lógó embernek felmetszették a
hasát, kihúzták a beleit. Budapesten egy csendôr-alezredesnek – mint a
csirkének – elvágták a torkát, és egy félreesô helyen folyatták ki a
vérét.
- KIREKESZTÉS 1867
ÓTA!
- A történelem
megismétlôdött: akárcsak 1919-ben, 1945-ben is akasztottak áldozatokat
lámpavasra az Oktogon téren.
- A történtek, és a ma
divatos, világszerte elterjedt antiszemitizmus szóhasználat után lehet-e
csodálkozni azon, hogy a magyar nép nem szerette a zsidók térhódítását
hazában? A kereskedelemben, az iparban, a közlekedési vállalatoknál ôk
töltötték be a vezetô állásokat még a második világháború kitörése elôtt
is. Az orvosoknak, ügyvédeknek, fogorvosoknak, gyógyszerészeknek,
színházigazgatóknak, színészeknek nagy százaléka volt zsidó. Ezt a
túltengést mérsékelte az elsô és a többi zsidótörvény, de az életüket nem
veszélyeztette. Ezért menekültek Magyarországra százezrével más
országokból, ahol a zsidókat kegyetlenül irtották.
- Ezért nem lehet
elitélni ifjú Hegedűs Lóránt azon szavait, amikor ma, a 21. század
ele ,,Rekeszd ki ôket, mert ha nem teszed meg, ôk teszik meg
veled!”
- Hiszen ez történt a
kommunizmus éve alatt, és ez ismétlôdött meg 1990 után, amikor az
úgynevezett ,,rendszerváltásból” nem lett semmi és újra ,,ôk” lettek az
urak, most már eldobva az elvtárs szót, a kapitalista rendszer
leghűségesebb kiszolgálói.
- A magyar életbe
beolvadt zsidóság többsége elveti ezeket az igazságtalanságokat és
törvénytelenségeket, de megfélemlítve figyelik az eseményeket. Nem igaz,
hogy a magyar nép zsidógyűlölô, illetve idegengyűlölô! Ugyanakkor – mert
joga van a védelméhez, – küzd az idegen országhódítás ellen, hogy az 1100
éves ország idegen kezekbe ne kerüljön és meg ne szűnjön minden, ami
évszázadokon keresztül nemzeti alapokon épült fel, keresztény tanításban.
- A jelenlegi
állapotokért az elsô állítólag szabadon megválasztott kormányt teszem
felelôssé, amikor nem végezte el az általános tisztogatást, és a
kommunizmus kiszolgálóit nem fosztotta meg uralmuktól. Minden maradt a
régiben, sôt, uralmuk kiterjedt a legszélesebb formában, és a volt
elvtársak, ma már átfestve kapitalistáknak, kiárulták az ország megmaradt
értékeit jó százalékért a külföldi spekulánsoknak.
- Az igazságot megírni
és azt megismerni az ország nagy részének 1990 óta nem állt módjában,
mert a hatalom egyik legnagyobb eszköze, a sajtó, mindig megmaradt az
or-szághódítók kezében. Így tudták becsapni kétszer is a magyar népet
1990 óta, hogy a kommunizmus megmaradt gazemberei újra hatalomra jussanak
1994-ben és 2002-ben. Ôk sohasem felejtették el azokat a szavakat,
amelyeket az 1910-ben alapított Szombat című magyarországi zsidó lap
cikkírója írt, amikor köszöntötte olvasóit. Mivel az emberek köny-nyen
felejtenek, álljon itt annak teljes szövege:
- ,,Új
lapvállalkozások hírének szele fújdogál az országban és a levegô tele van
a sajtó elzsidósodásának szólamaival. A kolerának, vagy a fekete himlônek
híre nem okozott volna nagyobb ijedelmet, mint egy újabb lapnak
megjelenésérôl szóló hír, mely a tunya, fösvény és épp ezért sajnálatosan
tehetetlen klerikális fekete sereg mögött mindig a zsidóság újabb
térfoglalását látja. És fellármázzák a világot a zsidó sajtó elôretörése
miatt. Reszketnek a dühtôl, mert képtelenek voltak velünk lépést tartani,
és minden rosszat szemére hánynak a liberális sajtónak, de dacára ennek,
mi uraljuk a lelkeket, dacára mindennek, a milliók Magyarországon mégis
ezután a zsidó sajtó után igazodnak. Már évtizedek óta halljuk a
klerikális macskazenét, ez azonban korántsem zavarja a zsidóság
elrenyomulását a sajtó terén. Mert mi szükséges a sajtóhoz? Két dolog –
elôször: Pénz, pénz, pénz; másodszor: Ész, ész, ész. És a fekete
lovagoknál ezekbôl nem igen akad felesleg. Az egész zsidó sajtót össze
lehetne roppantani, de ezeknek a gyűlöletüknél is nagyobb a gôgjük. Jól
érzik, hogy hetedik – értsd a sajtót – nagyhatalom kegyeibe kellene
férkôzniük, azonban az drága mulatság. Ehhez szív és áldozatkészség kell.
Köztudomású, hogy ezen tulajdonságokkal csak a zsidó-ság rendelkezik. Jól
tudják, hogy az emberiség harcai közepette szükség van ennek a hatalmas
és rettenetes fegyveróriásnak a megszerzésére, de ehhez odaát túl lusták
és fösvények.”
- Ôszinte szavak ezek,
amelyek módfelett ráillenek a mai magyarországi sajtóviszo-nyokra! Sajnos,
az elmúlt évszázadban ezekbôl az intelmekbôl nem sokat tanultunk, és
ezért történhetett meg az, hogy a sajtó jóvoltából – amely a népbutítást
végezte még 1990 után is – továbbra is az ô kezükben van a hatalom. A
sajtó nagyobb úr, mint az államvezetés illetve a kormány. Akinek a kezében
van a sajtó, azé a hatalom, azé a nép feletti uralom is.
- Ezeket az
igazságokat hozta nyilvánosságra ifjú Hegedűs Lóránt, és ezért kell ôt ma
megfeszíteni, mint egykor Krisztussal tették. Az ítélet végrehajtásához
pedig könnyen találnak ma Magyarországon Pilátusokat.
- Addig, amíg
Magyarországon nyíltan lehet gyalázni a zsidók által vezetett sajtó útján
az 1100 éves hagyományokat, micisapkának nevezni a magyar koronát,
gyalázni a nemzeti érzéseket, kigúnyolni a keresztény vallás tanításait,
terjeszteni az erkölcstelenséget amerikai mintára, addig a fiatal
lelkésznek is joga van leírni és elmondani az igazságot, amely hazánk
megmaradását szolgálja az elkövetkezendô évszázadokra.
- Vagyis: ha a
jelenlegi liberális/kommunista/zsidó vezetés mocskolhatja a magyar
nem-zetet, ,,csatlósnak, nácinak, antiszemitának” kiabálhatja a külföld
felé is a magyart, akkor Hegedűs Lórántnak is jogában áll megmondani a
való igazságot, megvédeni szülôhazáját.
- Akik eddig
elfogadják a ,,magánszemélyek” feljelentését, és ezért ifjú Hegedűst
biróság elé akarják állítani, azok kiszolgálói az ország ellenségeinek,
akikrôl tudjuk, hogy kicsodák, és méltán illik rájuk a jelzô, hogy
hazaárulók!
- A magyar nép
együttes ereje még ma is elég ahhoz, hogy a jelenlegi hazaárulók bandáját
elkergesse egy csendes népfelkeléssel, mert ehhez joga van és kötelessége
megtenni a jövô nemzedék érdekében. Éppen ezért ifjú Hegedűs Lóránt szavai
nem személyiségi jogi jogsértés, az emberi méltóság megsértése, hanem igaz
szavak, amelyeket újra és újra meg kell ismételni, hogy az ország és
annak sokat szenvedett népe megmaradjon:
- ,,Rekeszd ki ôket,
mert ha nem teszed meg, ôk teszik meg veled!”
-
- Révffy László
|
|
Megkésett bajtársi válaszlevél Hábel János, egykori ,,pesti srác”-nak!
- Ez év májusában
születésnapi ajándékként, egy nagy köteg Szittyakürtöt nyomott kezembe
Bellák Frigyes és neje, Margó Asszony!
- Barátom csupán azt
kérte, hogy a 2001. január-februári szám 4. oldalán megjelent, Hábel János
,,pesti srác” visszaemlékezését olvassam el elôször, amelyre ezennel
reagálok, mint Dukán Árpád, a Tatai ,,Dózsa” Lövész, Páncélos és
Gépkocsizó Tiszti Iskola egykori II. évfolyamos növendéke. A megtorlás
éveiben kényszerültem névváltoztatásra, mostani nevem Donát Ármin.
Engedtessék meg, bajtársak között az idôsebb jogán
(1935. május 11-én Szombathelyen születtem), hogy a kölcsönös tisztelet és
bizalom jegyében, válaszomat tegezôdve írjam. Tetszett a
visszaemlékezésed, a célod, hogy az igazságra derüljön fény, illetve
óhajod: ,,Nagyon szeretném a még élô, a Rádiónál harcolt bajtársak kezét
megszorongatni, megölelni, ôket megcsókolni.” Megértem, hogy Te is csak
2001-ben léptél a nyilvánosság elé, az emlékek nyomasztó súlya alatt,
hiszen így fogalmaztál: ,,A Kádár rendszer alatt pedig nagyom féltettem
az életemet és a szabadságomat.” Jómagam is rettegtem ezen idô alatt, de a
rendszerváltozásnak csúfolt színjáték 7. évben!!! megfenyegetett, egy
gazember ÁVH-s!
- Ennek ellenére, vagy
éppen ezért, 1998-ban megírtam az 56-os hadtörténeti visszaemlékezésemet,
amelynek cime: I. Tisztiiskolások a Hazáért. Az 56 gépelt oldal és 12
melléklet terjedelmű munkámat összességében elfogadta a Történelmi
Igazságtétel Bizottság (TIB). A kritikai észrevételeim feloldásához
kötötték az államköltségen való megjelentetést, azonban erre nem voltam
hajlandó a ,,történészi” hazugságok miatt! Ráadásul a TIB, a rám nézve
sértô jellegű következtetését sem vonta vissza, illetve nem tette jóvá.
- A forradalom
történetének meghamisítá-sában nem leszek partnerük és nem hagyom magamat
befolyásolni! Többek között erre kötelez Sipiczky Ferenc corvinista
mesterlövésszel történt találkozásom 1998-ban. Kéré-sére kutattam fel és
találtam meg egykori baj-társnôjét, Jámbor Etelkát, aki jelenleg
Szombat-helyen él, mint Kokoly Miklósné. Az említett hadtörténeti
visszaemlékezésemet a helyi Vasi Szemle című folyóirat 2000.V:/emlék/
számában – terjedelme miatt – kivonatosan megjelentették, illetve a
Szittyakürt is méltatta, a 2001. július– augusztusi kiadásában, a
Szerkesztôi üzenetek 3. bekezdésében! Dicsô forradalmunkról több elôadást
is tartottam Ausztriában és Szlová-kiában, illetôleg a trianoni
békeparancs miatt elrabolt Lajtabánság és Felvidék településein, valamint
a szombathelyi Schmidt Múzeumban középiskolások számára ,,rendkívüli
történelmi órát” adtam. Itt vannak elhelyezve az 56-os re-likviáim, és
Édesapám II. világháborús, valamint 1848-as szabadcsapatos elôdeim
emlékei!
- A konkrét
eseményekre térve, kedves Bajtársam, lényegében ugyanazt fogalmaztuk meg,
ami a következôkbôl is kitűnik.
- 1956. október 23-án
a ,,Gerô-beszéd” után riadóztattak minket! Az Iskola válogatott
különítményét ,,Nyilt tűzparancs”-csal indították Budapestre ,,az
ellenforradalmat kirobbantó csôcselék” leverésére, illetve ha elesett a
Rádió, annak visszavételére! További parancsok: a Corvin-köz lángszórós,
kifüstölése és a Kilián Laktanya szétlövése!
- Mindegyik
tűzparancsot, a vezénylô tisztjeinkkel együtt megtagadtuk, mely
elhatározásunkban csak megerôsített bennünket a szovjetek ,,fogadása” a
Szentkirályi utcai Gyermek Kórház elôtt. A Bródy Sándor utcába történô
befordulásunk elôtt homlok-géppuskatüzet zúdítottak ránk. Csak a
kapualjakba történô gyors behúzódásunk mentette meg élétünket! Másnap is
szovjet géppisztolyos rajokkal vívtunk tűzpárbajt, amikor a Múzeum körút
felôl is támadták a Múzeum épületét, amely kigyulladt. Padlásán
Corvin-köziek voltak, köztük Wittner Mária is, aki ezt az utóbbi években
személyesen mondta el.
- A Rádió környéki
harcokat követôen, Pongrátz Gergely a Corvin-köz fôparancsnoka okkal
tartott a ,,testvérháborútól”, miszerint a katonaságot is bevetik a civil
szabadságharcosok ellen. Ezt mi akadályoztuk meg, hiszen a Solymosi
alezredes vezette, piliscsabai páncélo-sokkal szembehelyezkedve,
megtagadtuk a tűzparancsot! Ezt az áruló Iskola Parancsnok, Lázár Tivadar
ezredes, három politikai tiszt aláírásával kihagyta a jelentésbôl,
jegyzôkönyvbôl, amelynek másolata birtokomban van, és a fenti állításomat
a TIB sem ismeri el! 56-os forradalmunk eszmeiségét és hagyatékát
töretlenül ápolom és annak egységéért küzdök, mert ez Szombathelyen is
megbomlott – Pongrátz Ger-gely Bajtársat igazolva – nemcsak a kommunisták,
hanem az ,,ál 56-osok” jóvoltából is! Ötvenhat történéseivel összefüggô
hadtörténeti tanulmányomat tovább írom, II. Hôsök és Mártírok illetôleg
III. Távol a Hazától címmel.
- Szíves
tájékoztatásodra közlöm azt is, hogy szülôvárosomban elmúlt év november
18-án került sor, Szombathely legfiatalabb 56-os mártírja, Balázs László
(1941-1957) sírszentelésére, amely felemelô és meghitt keretek között
zajlott le. Jómagam kutattam fel a sírt, dr. Csorba Boldizsár ügyvéd
felbecsülhetetlen jogi segítségének igénybevételével! Engedd meg, hogy az
egyik képen bemutatkozzam, illetve a másik fotón megmutassam az
elôbbiekben em-lített mártírunk sírját!
- Tudatom Vé1ed azokat
az egykori Corvin-közi Bajtársaim neveit, akikkel levelezô vagy személyes
kapcsolatot tartok: Németh Sándor (Anglia), Szilay-házaspár (USA), vitéz
Terényi Ferenc (Kanada), Szombathelyen: Fehér Tibor műegyetemi
szabadságharcos és Horváth Fe-renc, a Nagyatádi Tüzér Ezred tizedese, aki
a 76-os löveget a Corvin Mozi szökôkútja elé vontatta, illetve állította.
- Kedves János
Barátom, ezeket a gondolatokat kívántam Veled, illetôleg az eddig még
ismeretlen Bajtársaimmal és a Szittyakürt Olvasóival közölni és megosztani
Forradal-munk és Szabadságharcunk 46. évfordulóján, bízva abban, hogy
mielôbb fölvehetjük a kap-csolatot az alábbi címen vagy telefonszámon!
-
- Bajtársi üdvözlettel
és köszönettel:
-
- Donát Ármin
-
- H-9700. Szombathely, Bagolyvári
sétány 2.
- Telefon: (36) 94 321-918
|
|
-
Cirkusz helyett ! -
Bátory Géza
-
- Hosszú ideje tanúi
vagyunk annak a szánalmas és nevetséges cirkusznak, ami az ún.
Mécs-bizottságban csúcsosodott ki.
- Ugyanis évek óta
folyik a különbözô ígazoló, szűrô, vizsgáló átvilágító bizottságok
,,munkája”, melyeknek eddig semmi, de semmi kézzelfogható eredményét nem
láttuk. Egyetlen céljuk volt, hogy eltereljék a figyelmet a lényegrôl,
hogy kik voltak a Kádár-rendszer bűnösei és haszonélvezôi, akik közül
sokan az elmúlt 12 évben is vezetô beosztásban voltak és vannak még
napjainkban is.
- Keresik az
,,érintetteket,” hogy kiknek a neve szerepel az elmúlt évtizedek titkos
ira-taiban, amivel kompromittálni lehet azt, akit akarnak. Tehetik ezt az
elvtársak nyugodtan, hiszen a rájuk vonatkozó iratokat az elmúlt években
ügyesen eltüntették.
- Az ,,érintettségi”
cirkuszon csak nevetnek és bosszankodnak az emberek. Mert ki ,,érintett”?
Azok, akiknek neve szerepel az egyes okmányokon!?
- Így 195ó kapcsán
,,érintett” Horn Gyula és Mansfeld Péter, Münnich Ferenc és Tóth Ilona.
Igen, mind a négyen ,,érintettek”, de micsoda különbség!
- Az ,,érintettség”
csak arra jó, hogy ,,kabátügyeket” csináljanak! Mert az emberekben csak
az marad meg, hogy ,,érintett,” amit a média széles körben propagál. Az,
hogy milyen mértékben, és minôségben érintett, az lassan összemosódik. Így
kerül közös nevezôre a bűnös és az áldozat.
- E bizottságosdi
cirkusz helyett – ami mellékesen jó pénzt is hoz egyeseknek – egy egyszerű
és ésszerű javaslatom lenne.
- Hozzák
nyilvánosságra, hogy kik kapták meg 1957-ben az un. ,,Munkás Paraszt
Hatalomért” kitűntetést!
- Ugyanis ezt azok
kapták meg, akik 1956 november 4-én pufajkába öltözve vezették a szovjet
csapatokat Budapest utcáin, és utána hónapon keresztül – a bosszúállás
legvéresebb idôszakában – fegyveresen üldözték az ,,ellenforradalmárokat”,
és ezt követôen a Kádár-rendszer legbiztosabb támaszai voltak.
- Soraikból kerültek
ki szinte kivétel nélkül a megyei, járási, városi tanácselnökök,
pártbizottsági titkárok, rendôrkapitányok, munkásôrparancsnokok, a
miniszterek és miniszté-riumi vezetô beosztottak, a vállalatvezetôk, TSZ
elnökök, a diplomáciai testületek tagjai, stb. Tehát szinte minden vezetô
ezek soraiból került ki!
- A kitüntetéshez
hihetetlen elônyök járultak. Soronkívüli ingyen lakáshozjutás. (Fôleg az
ún. ,,disszidensek” elkobzott lakásai közül válogathattak.) Gyermekeiket
felvételi vizsga nélkül vették fel bármelyik egyetemre. A legmegbízhatóbb
elvtársak gyermekeit nyugati egyetemekre küldték. A kitüntetéssel jelentôs
anyagi juttatás és kiemelt nyugdíj is járt.
- Úgy gondolom, ennyi
is elég, hogy világossá váljon mindenki elôtt, hogy a négy évtizedes
bolsevista uralomért – ami nemzetünket ázsiai szintre züllesztette –, a
mérhe-tetlen testi és lelki szenvedésért, ezrek haláláért, tízezrek
bebörtönzéséért, százezrek megalázásáért és elüldözéséért azok felelôsek,
akik ennek a kitüntetésnek tulajdonosai!
- Nem a néhány száz
,,érintetten” kell rágódni, bizottságokat felállítani, és heteken,
hónapokon át ezzel szédíteni az embereket, csupán egy ,,megtisztelô
kitüntetés” tulajdonosainak neveit kell nyilvánosságra hozni, minden
kommentár nélkül.
- Ezt kellett volna
tenni már 1990-ben, de jobb késôn, mint soha!
-
-
Bátory Géza
|
|
-
FELHÍVÁS A
NEMZETHEZ! - Wittner Mária
-
- Felhívásom a
Nemzethez egyenes folytatása a Parlamentben a kommunizmus áldozatainak
nevében elmondott vádiratomnak. Akkor úgy éreztem, meg kell szólalnom,
most tudom, ismét szólnom kell.
- Történelmi
pillanatokat élünk. Elérkezett az idô, hogy kinyilvánítsuk Petôfi
szavaival: ,,itt az idô, most vagy soha!” Most dôl el a NEMZET sorsa, hogy
rabok legyünk, vagy szabadok.
- Elég volt a
megosztottságból, elég volt a pártoskodásból. A FIDESZ és a MIÉP egymásra
mutogatásából és egymástól való elhatárolódásából. Széchenyi István
szavaival élve ,,a pártoskodás a Nemzet megrontója”.
- A Magyar Út Körök és
a Polgári körök ne járjanak külön utakon, ha egy a cél!
- Orbán Viktor
miniszterelnök Úr álljon a Nemzet élére, ne külföldi elvárásoknak
próbáljon megfelelni, hanem képviselje radikálisan a magyar nemzeti
érdekeket, mert ez a fennmaradásunk egyetlen útja.
- A választásokkal
kapcsolatban minden demokratikus utat betartó tiltakozásunkat lesöpörték
az asztalról.
- Azóta az is
kiderült, hogy Magyarország miniszterelnöke D-209 III/II szigorúan titkos
politikai tiszt volt, aki nyilvánvalóan nem magyar, hanem szovjet
érdekeket képviselt.
- A MIÉP újra
aláírásokat gyűjt. Ezek a tiltakozások különálló akciók, melyeket
szimpátiával kísérnek az emberek, de ez önmagában nagyon kevés.
- Most elérkezett a
cselekvés ideje, követeljük, hogy Medgyesy mondjon le, mert becsapta a
választópolgárokat, és a Köztársasági Elnököt, aki ilyen múlttal nem
nevezhette volna ki.
- A MSZP és SZDSZ
mindezt megpróbálja eltusolni a kereskedelmi TV csatornákon keresztül és a
Parlamentben is.
- Épp ezért egységesen
követeljük a D-209-es eltávolítását, mert ilyen ember nem képviselheti a
világ felé Magyarországot.
- És egyben követeljük
az új, külföldi beavatkozástól mentes, demokratikus szabad választásokat.
-
- Wittner Mária
|
|