Notes of the British Foreing Office of October 13 & 14, 1943.
Situation
in Hungary: position of Jews.
Record conversation with
Professor Namier of the Jewish Agency who feared premature desertion of
Germany by the Hungarian Government might result in German occupation of
Hungary followed by extermination of the 800.000 Jews who now enjoy
comparative security there. Mr. Randall said this was already suggested as a
reason for Hungary’s not making a move to the Allied side. Professor
Namier only hoped that the Hungarian Government would not move until it was
certain the Germans would not be able to re-act.
(Hand writing):
We
have this point very much in mind as one of the arguments against pressing the
Hungarians to make an immediate open stand against the Germans which might
involve the risk of German occupation. We are inclined to think that the risk
at present is slight.
Helyzet
Magyarországon: A zsidók álláspontja.
Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier professzor a Zsidó Képviselettől
(Agency) azon félelmének adott kifejezést, hogy Magyarországot megszállnák
a németek, ha a magyar kormány túl korán hagyná cserbe Németországot,
ami a 800,000 zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg
viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már előterjesztették
mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára.
Namier professzor azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg
bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.
(Kézírás):
E
kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a
magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német
megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi.
(Second page):
Professor Namier of the Jewish Agency told me yesterday that his people
were most seriously concerned at the possible consequences to the 800,000
Jews, who now enjoy comparative security in Hungary, of any premature
desertion of Germany by the Hungarian Government. The Jews here, he said, felt
that Germany could not possibly tolerate Hungarian defection and as long as
the German army was in position to react, would answer such a move by the
Hungarian Government by German occupation of the country, the result of which
would be extermination of the most important body of Jewry left in Europe.
I said that this possibility was already being put forward in public
(e.g. an article in the current “Tablet”) as a reason for
Hungary not making any premature move to the Allied side.
Professor Namier said that the only hope is for, as the Jews are
concerned, was that the Hungarians would choose not to move until it was
practically certain that the Germans would not be able to re-act.
(Magyar fordítás):
Namier
professzor a Zsidó Képviselettől (Agency) tegnap közölte velem, hogy az
ő emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserben
hagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és
veszélyeztetné az ott élő 800,000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos
biztonságban vannak. A zsidók itt - mondta ő - úgy vélik, hogy Németország
nem engedi meg a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német
hadsereg azt megtudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot,
amely a legnagyobb számú Európában még meglévő zsidóság megsemmisítését
eredményezné.
Azt mondtam, hogy e lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a “Tablet”
legutóbbi számának egyik cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne
kezdeményezzen korai átállást a szövetségesek oldalára.
Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság
látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz,
hogy a németek már nem tudnak visszavágni.
A.W.S.
Randall
A fennti angol külügyminiszteri jegyzék részben megjelent Juhász
Gyula: Magyar-Brit titkos tárgyalások 1943-ban című könyvében.
(Kossuth Könyvkiadó, 1978.)
Lucy S.
Dawidowicz
The
War Againts the Jews 1933-1945
(Bantam
Books, 1981. 7. kiadás.)
Dawidowicz könyvet írt az európai zsidóság sorsáról, történetéről
a II. Világháború és az azt megelőző évek zsidókkal kapcsolatos eseményeiről.
Dawidiwicz Magyarország német megszállásáról könyve 513. oldalán a következőket
írja: “On March 22 (1944) a new Hungarian government was formed
under Prime Minister General Dome Sztojay, formely the Hungarian minister in
Berlin. The real rulers in Hungary thenceforth were the SS and Reich
Plenipotentiary Edmund Veesenmayer. All political parties and trade unions,
with their press, wer suppressed. The Stojay government could not, however,
maitain itsef because of overt opposition from the right - the Hungarian
National Socialist and the Fascist Arrow Cross, under Ferenc Szalasi.”
A valóság az, hogy Hitler és Szálasi soha se kedvelték egymást
olyannyira, hogy 44 augusztusában a jobb oldal Szálasi vezetésével döntötte
meg a Sztójay kormányt. A Lakatos kormány leallította a zsidók deportálását.
A szovjet csapatok előre nyomulása következménye volt, hogy 44 október
15-én Szálasi vette át az ország vezetését. Német nyomásra Szálasi
beleegyezett, hogy irásos garancia ellenében a németek munkaszogálatra
zsidókat vihessenek ki az országból, amelyről Dawidowicz a következőket
írja az 517. oldalon: “The exigencies of war rendered rairoad
transportation impossible, and so the Germans marched off 27,000 Jews on a
terrible trek of over 100 miles to Austria. But Szalasi soon stopped these
marches because of the high death rate.” Egy pillanatra se kell azt
gondolni, hogy Dawidowicz Szálasi párti volt. Tények azonban tények, még
akkor is, ha ezek a győzteseknek nem tetszenek.
NYÍLT VÁLASZLEVÉL A MAGYAR HÍRLAPNAK
A Magyar Hírlap ez év november 7-én megjelent számában Haszán Zoltán cikket
írt. (Gratulálok, jó dátumot választott!) Írásának alapján úgy vélem, hogy a
cikk írója el van maradva néhány "brossurával".
Szalay Róbert az 1956-os Magyar Forradalom igaz története című munkájában a
"Szálasi Ferenc érdemeit méltató" rész - a munka egészéhez viszonyítva -
igen elenyésző, főleg ha azt valaki egy szövegkörnyezetből, mint "két
mondatot" ragadja ki. Az egész nem több, egy hasábon 7 sornál. Ellenben, ez
elég volt ahhoz, hogy "nagy vihart kavarjon" és ezzel felhívja a figyelmet
arra a tanulmányra amelyik a Magyar Néphadsereg '56-os dicstelen
szereplésével foglalkozik. Volt ugyan néhány tiszt, akik ott hagyták
csapattestüket és csatlakoztak hozzánk, a Corvin-köziekhez. Ez azonban nem
volt jellemző.
Igaz, hogy Szalay Róbert aláírta a tiszti nyilatkozatot, mint ahogy azt,
több ezer tiszt is aláírta, (akik közül többeket, sokukat kivégeztek), mert
egyszerűen katona akart maradni. Ez viszont semmit nem von le az ő 56-os
tevékenységéből. Csiba Lajos százados, a Kilián laktanya akkori
parancsnokának egyik leveléből idézek.
"A Szalay százados beszámolója igen felkavart. Látszik, hogy ott volt és mi
találkoztunk is. Azt olvasva mint egy lázálomban , emlékben ismét végigéltem
azt az éjszakát. Én nem voltam rá felkészülve, engem úgy ért mint derült
égből a villámcsapás. Ezt én soha nem fogom elfelejteni. Úgy él az
emlékezetemben, mintha tegnap történt volna." ..."Tisztelet és becsület
illeti meg őt, mert ő előbb ismerte fel a helyzetet mint én vagy akár
Maléter is. Jó szándék vezette és ez elismerésre méltó." A kézzel írt levél,
a birtokomban van.
Érdekes és talán nem véletlen, hogy a Szalay Róbert előléptetésébe kötött
bele a liberális és talán kommunista befolyás alatt lévő "szabad" sajtó.
Arról a több ezer tisztről, akik miután aláírták a tiszti nyilatkozatot,
miért feledkeztek meg?
1956 október 30-án kb 40 tiszt jött hozzánk a Corvin közbe, a Zrinyi
Vezérkari Akadémiáról, hogy átvegyék a parancsnoki beosztásokat. Nem
engedtem. Ellenben minden csoport parancsnok mellé, egy tisztet osztottunk
be, mint tanácsadót. Ezek voltak azok a tisztek, akik november 4-én, a
második szovjet támadás idején az első félórában úgy eltűntek, mint a
kámfor. A Pesti srácok ismét magukra maradtak és november 15-ig harcoltak
szerte Budapesten. A tisztek gyorsan "visszarendeződtek". Mégis, az
úgynevezett rendszerváltás után, ők kapták a kitűntetéseket és
előléptetéseket. Ismerek olyat, aki szakaszvezetőből lett ezredes. És mit
kaptak a Pesti Srácok? A további létbizonytalanságot, a nyomort.
Ezt kellene felkutatni és a közvélemény elé tárni, erről kellene írni a
tollforgatóknak, még a Magyar Hírlapban és a Népszabadságban is..
Én hiszek a damaszkuszi útban. Hiszem, hogy Saulból lehet valaki Szent Pál.
Azt azonban nem szeretem, amikor Szent Pál úgy viselkedik, mint Saul.
Budapest, 2000. november 8.
Pongrátz Gergely
(a felterjesztő
Kérjük az MTI OS, Országos Sajtószolgálatát, a nyilt levél közzétételére.
56-os MVSZ