ONLINE HÍRSZOLGÁLAT
www.szittya.com/hirek.htm
Svatopluk a szlovákok
királya ?
Tavasz óta a szlovákiai média Svätopluk nevétől hangos. Szobrát az országgyűlési
választások előtt a pozsonyi várban az ország legfelsőbb méltóságainak
– a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a parlament elnöke és az
egyházak képviselői – jelenlétében leplezték le. Talapzatára az „ Ó – szlovákok
királya” felirat került.
A választások után Richard Sulík a parlament elnöke, hivatala átvételekor
kijelentette, hogy első dolga a szobor eltávolítása lesz. Tudvalevő, hogy ez nem
történt meg. A szobor a helyén maradt és rajta - a bizottság által
javasolt - „kozmetikai” átalakításokat hajtottak végre. Nevezetesen a
Hlinka Gárda jelvényére hasonlító jelképet kellett kicserélni, talapzatára pedig
VIII. János pápa „Industrie tue” bullájából a következő szöveg került,
szlovák és latin nyelven: „Szeretett Svätopluk fiamnak , a dicső uralkodónak.
Lelkesültséged tudomására hozzuk, hogy ismerjük tenmagadat és a te néped
odaadását és vágyait.”
Matúš Kučera történész – a középkor szakértője/sic/ – tollából könyv jelent meg,
a Matica Slovenská gondozásában: Kráľ Svätopluk /
Svätopluk király/ címmel. Erről a könyvről Vladimír Turčan
archeológus a Sme c. napilap 2010.11-22-én megjelent recenziójában azt írja,
hogy politikai megrendelésre készült. A könyvet lapozva az ember úgy érzi,
mintha a fent említett „királyi szoborállítás” helyességét, illetve mindenáron
Svätopluk királyi mivoltát akarná megerősíteni.”Ehhez a szoborhoz adom hozzá
történelmi gondolkodásomat és értekezésemet”írja. Matúš Kučerának
,mint történésznek a tényeket illene respektálnia és arra keresni
a választ, hogy Svätopluk „királyt“ hol, mikor , milyen koronával
koronázták meg. Mióta és medddig uralkodott mint király stb. Ami
a koronázást illeti, a szerző azt állítja, hogy : „Svätopluk a koronát
az övéitől kapta a bajor
püspökség ceremóniája nélkül“. A koronázás tényét így magyarázza: „ Azt,
hogy Svätopluk a fején
valamilyen koronát viselt azok az arab utazók említik, akik gyakran jártak
országában három napos vásárokra. Fel is jegyezték a város nevét, ahol a
vásárokat tartották, de az írás annyira deformált, hogy a történészeknek máig
nem sikerült megfejteniük”. A szerző maga oldja meg a dillemmát, mert azt
írja: „Jómagam nem látok más várost csak Nyitrát Svätopluk
birodalmának központját, vagy Bratislavát”. Máshol ezt olvashatjuk:” A Nagymorva
Birodalom kétharmadát Szlovákia alkotta, de annak központját hagyjuk a
morvákra”.
Tudni kell azt is, hogy a középkorban királynak /Rexnek/, csak a keresztény
királyokat nevezték. Az egyháztól kapott koronával történő megkoronázásuk után.
És a királyi koronázásnak szertartása volt, melynek része a szent olajjal való
felkenés is.
A
szerző a mitológia világába vezeti az olvasót. A Nagy Morva Birodalmat, melynek
földrajzi fekvése nem volt ismeretes, / Malá Českoslov. encyklodie, 5.kötet,
954.o./ , az Ó-szlovákok államává kreálja, majd alább, lehetségesnek tartja,
hogy Svätopluk nemcsak a szlovákok, hanem a morvák királya is volt. Amit úgy is
lehet értelmezni, hogy a szlovákok tulajdonképpen a morvából szlovákká átképzett
Svätopluk utódai. A szerző a történelmi dokumentumok hiányát a következőképpen
indokolja: „ Nem lehet sokat tudni Svätopluk Szlovákiájáról, mert írástudói nem
voltak, a külföldieket pedig nem érdekelte ez az ország.” Ennek ellenére azt
állítja, hogy Svätopluk legyőzte a dunai hajóhadat is. A szerző fantáziája odáig
terjed, hogy tudni véli , Svätopluk bölényekre /azokra esetleg, de nem
valószínű/ és vadszamarakra is vadászott. Ismert tény, hogy a szamár sivatagi
eredetű állat/ ismert volt a núbiai és szomáliai vadszamár/ és az egyetlen
nagyemlős, amelyet az afrikai kontinensen háziasítottak. Európában vadon
soha nem volt fellelhető.
A szerző a történelmi tények és a hiteles forrásmunkák idézése
helyett legendákat teremt. Szlovák népi és nemzeti tradícióra hivatkozva próbál,
történelmet gyártani. Abban azonban igaza van, hogy :”Szlovákiában ez idáig nem
jelent meg történelmi munka Svätoplukról és az igazat a történészek fogják
megállapítani.”Sajnos a feltételezések,legendák és csúsztatások miatt /pl. a
Nagymorva Birodalomban használt nyelv azonos volt a mostani szlovák nyelvvel./
véleményem szerint ez a könyv sem tekinthető komoly történelmi munkának, bár
Szlovákiában nagyra tartott történész tollából kerekedett ki. Feltehető a kérdés
milyen történelmi öntudatot formál az ilyen mű?
Nézzük a fellelhető történelmi tényeket: Svätoplukot
sem a Pallas Nagylexikona/1897/, sem a francia Nagy Larousse
Enciklopédiája/1975/ külön címszóban nem említi. A Révai Nagy Lexikona /1925/
morva hercegnek, a Malá Ceskoslovenská Encyklopédie/1987/ pedig a Nagy Morva
Birodalom hercegének titulálja. Svätopluk I. Mojmír fiaként, a
frank birodalom hűbéres morva uralkodója volt, és Forcheimben
/Bajorországban/ hűséget esküdött II./Német/ Lajos keleti frank császárnak és
adófizetésre kötelezte magát. A történelemnek nincsen tudomása „Morva
királyságról”, még kevésbé arról, hogy ennek a nem létező morva királyságnak
”szlovák” uralkodója lett volna. Amikor Német Lajos frank császár elcsapta
a hűtlenné vált I. Mojmírt, helyére nem Svätoplukot, hanem nagybátyját
Rastislavot nevezte ki morva fejedelemnek. Rastislav nagyratörő ember
volt. Életcéljául tűzte ki, hogy kiszakítsa a morvákat és az őket uraló szláv
törzseket a Frank birodalom hűbéri viszonyából és önálló szláv államot
létesítsen. / Az ő idejére esik Ciril és Metód a szláv liturgiát szorgalmazó
„hittérítése”/ A Frank birodalom és Rastislav között kirobbant
háborúskodások során Karlman /Carloman/, Német Lajos fia, a mellőzött Svätopluk
segítségével tőrbe csalta nagybátyját Rastislavot, akit aztán Német Lajos
megvakíttatott és kolostorba záratott. Helyére 871-ben Svätoplukot
nevezte ki morva fejedelemnek, aki, amint már említettük Forcheimben hűséget
esküdött Német Lajos császárnak.
Egyébként
Svätopluk árulása Metódot is börtönbe juttatta. Csak VIII. János pápa
közbenjárására szabadult, s mivel ebben a térségben a szláv liturgia
helyett a latin rítusú liturgiát kezdték előnybe részesíteni Metódot szerémségi,
tehát a déli szlávok érsekének nevezte ki. Matúš
Kučera, könyvében azt írja, hogy: „Svätopluknak nem volt köze Metód és
tanítványainak kiűzéséhez,
ezt csak tanulatlan történészek állítják.” A dolog pikantériája, hogy Kúčera is
egyike ezeknek, mert a diktatúra időszakában a Szocialista Akadémia brosúrájában
még azt állította, hogy „mindez Svätopluk király beleegyezésével és
támogatásával történt”./ahogy ezt Vladimír Turčan
archeológus is a fent idézett cikkben írja./
Micsoda pálfordulás! Mi lehet az oka? Talán a politikai klíma változása?
A Nagy Morva birodalom és Svätopluk személye már a múltban is különböző
történelmi és politikai interpretációk alanya volt. Az igazság az, hogy a
köztudatban a közép európai szlávoknak a IX. és X. századok homályába
borult időszakáról nagyon kevés dokumentált történelmi adat létezik. Ez a homály
teszi lehetővé különböző mítoszok és legendák kreálását, annak érdekében, hogy
valamiféle történelmi hátteret kanyarítson a XVIII. századtól kezdve a Magyar
Királyságban nemzetté érő szlovákság múltja mögé.
Az
azonban dokumentumokkal bizonyított tény, hogy Pozsonyban a
Szent Márton – székesegyházban 1563 és 1830 között tizenkilencszer koronáztak:
tíz a Habsburg-házból származó királyt, Mária-Terézia királynőt és nyolc
királynét. Egyedül csak Mária-Teréziának emeltek szobrot – gyönyörű fehér
márványból - amely Fadrusz János pozsonyi magyar szobrászművész
munkája volt, mert ezt a szobrot az Impérium váltás során ledöntötték. Azóta a
Pozsonyban koronázott királyok közül az utókor egyiküket sem tartotta érdemesnek
arra, hogy szobruk legyen a koronázó városban.
E helyett a pozsonyi vár udvarán egy olyan személynek állítottak szobrot, akinek
sem királyi mivolta, sem a szlovák történelemben játszott személyes
szerepe, korabeli dokumentumokkal nem bizonyítható.
Dr. Fóthy János