ONLINE
HÍRSZOLGÁLAT
www.szittya.com/hirek.htm
Radics Géza
A jobb oldalon lévő
rovástáblázatot Sebestyén Gyula állította össze, és az 1909-ben kiadott Rovás
és rovásírás című könyvében tette közzé.
Ezen újkőkori,
írásjelekkel ellátott égetett korongot Nicolae Vlassa – édesanyja neve Zöldi
Judit – román régész találta meg 1963-ban a Maros-menti Alsótatárlakán (ma
Tartaria). Nagy feltűnést keltett a tudományos körökben, mert az írásjelek a
mezopotámiai sumérnak nevezett nép legkorábbi leletein látható írásjelekhez
hasonlítanak. Kezdetben úgy vélték, hogy egy mezopotámiai kereskedő révén került
Erdélybe, de a különböző vizsgálatokkal kimutatták, hogy kb. 1800 évvel korábbi
a legrégibb mezopotámiai leleteknél.
A litván
származású régésznő, Marija Gimbutas sokat ásott a Balkánon, és arra az
álláspontra jutott, hogy az emberiség első írásrendszere a Tordos-Vincsa néven
ismert műveltség keretében alakult ki Kr. e. 5500 és 5000 között. A
alsótatárlakai korong ebbe a műveltségkörbe tartozik. Sokan kísérleteztek a
megfejtésével, de az eredmények nagyon eltérnek egymástól. Nem lehet tudni, hogy
melyik jó, ha egyáltalán valamelyik.
Magyar
szempontból nagyon fontos, hogy a székely-magyar rovásnak három alaki azonosa
van a korongon: a Z, az Ny és a Gy. Ha megnézzük Sebestyén
táblázatát, akkor láthatjuk, hogy a kettős kereszt, amely a rovás Gy
betűje, nincs meg a más népek rovásábécéjében. A Z alaki mása csak az
etruszkban és sidoniban van meg, de más hangértékkel. Az Ny betű, vagyis
a latin ábécé nagy D betűje megvan az ótörökben, a latinban és az
etruszkban, de más a hangértékük. Szerencsés véletlennek tarthatjuk, hogy eme,
más népek által kevésbé használt jelek kerültek a korongra. Friedrich Klára
rováskutató az E és Ly kivételével megtalálta a székely-magyar
rovás minden betűjét az újkőkori leleteken, melyek eredete 7000-7500 évre
vezethető vissza.
Ellenségeink azt mondják: „merjünk kicsik lenni!” Én azt mondom: Merjünk nagyok