Jelentés a magyarországi helyzetrôl az 1956. november 4. 1200 órai állapot alapján
Minden kommunista hazaáruló! - Átányi László
„Talpa Magyar!” Ne Higgyetek! - Szônyi Gyula
Kik találták ki a könyvégetést? - Terebessy Emôke
Magyar fohász - Tamási Áron
Emelkedô nemzet - Németh László
 
Jelentés a magyarországi helyzetrôl az 1956. november 4. 1200 órai állapot alapján
Összeállította: Rácz Sándor József (Részletek)
            Folyó év november 4-én 6 óra 15 perc-kor a szovjet csapatok megkezdték Magyarország területén a rend helyreállításával és a népi demokratikus hatalom visszaállításával kapcsolatos hadműveletet.
            Az elôzetes terveknek megfelelôen csapataink elfoglalták a reakció olyan fô vidéki támpontjait, mint Gyôr, Miskolc, Gyöngyös, Debrecen, valamint Magyarország más megyei központjait.
            A hadművelet során a szovjet csapatok elfoglaltak több távközlési központot, köztük egy nagy teljesítményű rádióadót Szolnokon, lôszer- és fegyverraktárakat és más fontos katonai objektumokat.
            A Budapesten tevékenykedô szovjet csapatok, megtörve a felkelôk ellenállását, elfoglalták a Parlament, az MDP KV épületét, valamint egy, a Parlament körzetében működô rádióadót. Elfoglalták a, Duna folyó három hídját, mely a város keleti és nyugati részét köti össze, vala-mint egy fegyver- és lôszerraktárt.
            Nagy Imre ellenforradalmi kormánya teljes létszámban eltűnt. Felkutatásuk folyamatban van.
            Budapesten a felkelôk egyetlen jelentôs ellenállási góca maradt a Corvin filmszínház körletében (a város délkeleti részében). A támpontot védô felkelôk ultimátumot kaptak, hogy adják meg magukat. Mivel a felkelôk ezt elutasították, csapataink megindították az ostromot.
            Körülzártuk a magyar csapatok fontosabb helyôrségeit. Közülük sokan komolyabb ellenállás nélkül megadták magukat.
 
A magyarországi helyzetrôl
(Szuszlov et.)
 
            Nehéz a helyzet. Október 23-án csapataink bevonultak. Október 25-ére egyetlen ellenállási góc maradt; errôl október 26-án szereztünk tudomást. A Corvin (film)színházban egy banda, egy, a horthysta hadseregben szolgált ezredes vezetésével. Egyes lövések (sűrűn). A tisztekre lônek. 3000 sebesült. 350 halott (magyar). A mi veszteségünk 600 halott. A csapatainkhoz való viszony most rossz (romlott). Az ok: az 1956. október 24-i tüntetés szétkergetése. Tüzet nyitottak.  70  halott  a  lakosság  körébôl.  Sok  fekete
zászlót tűztek ki. A munkások elmennek az üzemekbôl.
Jelentés a
magyarországi helyzetrôl
az 1956. november 5.
900 órai állapot alapján
 
            A november 5-re virradó éjjel a Magyarország területén tartózkodó szovjet csapatok folytatták az elfoglalt városokban a rend helyreállítását, valamint a magyar csapatok és a felkelô osztagok lefegyverzését. November 5-e reggelére lefegyverezték két lövészhadtest irányítását és hadtest közvetlen egységeit, öt lövészhadosztály, két gépesített hadosztály, öt légvédelmi tüzérhadosztály, valamint két önálló harckocsiezred, három önálló páncéltörô ezred egységeit és a katonai oktatási intézményeket. A fegyverzetet ôrzés alá helyeztük, számbavételük folyamatban van.
            Csapataink ellenôrzésük alatt tartják a teljes magyar légierôt.
            Budapesten a felkelôk és néhány átállt ma-gyar katonai alegység továbbra is ellenállást tanúsít a Corvin filmszínház, a Moszkva tér és a Külügyminisztérium épülete körzetében. A város egyes pontjain egyes házakba behúzódott kisebb felkelô csoportok éjszaka tűz alá vették az utcákat, és nehezítették a városban tevékenykedô csapataink között az összeköttetést.
            Csapataink folytatják az ellenállási gócok felszámolását Budapesten.
G. Zsukov
 
 
Minden kommunista hazaáruló! - Átányi László
(Vagy hazátlan bitang!)
 
            A földalatti kommunista sejt tagja voltál?
Szervezkedtél hadban álló hazád ellen?
Vagy partizánként a szovjet csapatok
Hűséges elô ôrsevoltál, muszkavezetô?
Aztán megtaláltad a helyed Rákosi csapa-tában.
Verôlegény, körömletépô voltál.
Talán éppen te rugdostad meg
A meztelenre vetkôztetett Mindszenty bí-borost?
A forradalom idején a patkánylyukba bújtál,
De hamar pufajkát öltöttél a véreskezű Kádár oldalán.
Újra eljött a te idôd!
Lehetett akasztani, félholtra verni
Ártatlan embereket, s szép pénz gyűlt a zsebedben is.
Ennél már csak a rendszerváltás sötét
Napjaiban nyílt jobb alkalom a harácsolásra.
Azt mondod, nem voltál ávós, smasszer, Kínokat élvezô verôlegény?
Csak tagja a 800 ezres kommunista seregnek.
Csak pénzt, elôrejutást, elônyöket akartál,
Ezért lettél kommunista, munkásôr,
Tagja a számtalan kiváltságot élvezô hadnak?
Akkor is hazaáruló vagy, mert semmit nem Tettél a haza felvirágoztatásáért
S míg honfitársaid nyelték a kirekesztettség Keserűségét, a megaláztatás rothadt izét,
Te büszkén döngetted hordó melled,
Hogy különleges anyagból gyúrt az ördög. Bármikor elárulsz népet, nemzetet, hazát. Elvtársak! Mars a pokolba!
Hírhedett vezéreitek: Lenin,
Sztálin, Rákosi és Kádár után!
 
 
„Talpa Magyar!” Ne Higgyetek! - Szônyi Gyula
  
Ne higgyetek vörös szabadságban.
Szavuk csak hazug frázisok.
Húzzátok szét e színpad függönyét,
Kint, halált, nyomort látok ott.
 
Bohócok, nagy komédiások ôk.
Báránybôrbe bújt farkasok.
Hamis csengô szépen szól nyakukban
S útjukon hagynak vérnyomot.
 
Szabadságnak ott nincs hazája.
Hol rabbilincs húzza a kart.
Párducok sötét barlangjába.
Meghalni hurcolnak magyart.
 
Ne higgyetek világtalan vakok,
Hamisan szóló zenének.
Nem az angyalok táncolnak körül.
Ördög szájból szól az ének.
 
Vigyázzatok e rém karmaitól.
Széttépni készül szívetek.
Halljátok? Látjátok a magyart?
Vérével írja e nevet.
 
Néró cirkuszán ne mulassatok!
Míg e szörnnyel kell küzdenünk.
Mert holnap már a ti véretekkel.
Mossák le halott tetemünk.
 
Kik találták ki a könyvégetést? - Terebessy Emôke
 
            Berlinben, a Branderburgi Kaputól délre, kijelölték az NS áldozatok, óriási, több milliárdos holokauszt emlékművének a 3 focipálya nagyságú helyét.
            Több terv is készült már (5 millióért), s nemsokára megépül a monstrum emlékmű Berlin szívében. Még Kohl ex kancellár és a zsidó Süessmuth, Bubis Ignaz a központi zsidó egyesület elnöke engedélyével határoztatott el szükségszerűsége, mert az eddigi 500 holo-emlékmű nem elég Berlinben!
            A fôváros más követelôdzô társasága szintén hasonló emlékművet akar a parlament közelében. Elsôk közt a szinti-roma-cigány közösség. Ôk a parlament déli oldalán szeretnék a helyet kijelölni. Azok akiket a psychiátrián „elaltattak” az NS uralom idején,emléküket külön egyesület ápolja, a fôvárostól hasonló városrészt, múzeumot követelnek. De nem maradnak el a homoszexuálisok, és dezertôrök egyesületének követelései sem. Ugyanolyan nagyságú területet és megemlékezést akarnak áldozataiknak, mint amekkora a zsidóknak jár. (Lassan nem marad üres telek lakóházaknak Berlinben)
            Az eddigi 500 emlékmű közt, melyeket az NS áldozatok emlékére emeltek, találhatunk egy kuriozumot, méghozzá a Bebel téren a föld alatt létesült, üveglappal letakart „könyvtárat”. Ha a por, sár engedi, betekinthetünk az alatta fekvô terembe, melynek oldalain üres könyvespolcok vannak. Úgy nevezik: Bibliothek. Arra szolgál ez a „könyvtár”, emlékeztesse az embereket a nacionalszocialisták rémtettére, 1933. május 10. könyvelégetésére. A különös emlékmű, az üres polcok demonstrálják nincsenek már könyvek Németországban... azaz nincsenek már zsidók által, vagy kommunisták által írt könyvek. (Ma annál több van, gyorsan pótolták!)
            A Bebel Platz közelében van a Nemzeti Operaház. A Berlini Senatus évek óta küzd azért, hogy a tér alatt mélygarázst építhessen, melyre nagy szükség lenne. A sok vita után úgy adták be terveiket a „könyvtár” érintetlenül beépül a mélygarázsba.
            A „könyvtár” tervezôje Micha Ullmann erôsen tiltakozik ez ellen. Ullmann úr     egyébként már tiz éve a stuttgarti Képzôművészeti Akadémián tanár.
            1939-ben Tel Aviv-ban született. Szülei a könyvelégetés után emigráltak Izraelbe. Ullmann attól fél, a mélygarázs építése egy „physische Beschädigung” lenne alkotására nézve. Amennyiben azt engedélyezik, művét megszüntetné. Érdemes lenne kivizsgálni, vagy Ullmannt megkérdezni, amennyiben megszüntetné, azt a magas honoráriumot melyet a várostól kapott, köteles lenne-e visszafizetni?
            A német népet átnevelôk csoportja tiltakozik a „mű” meggyalázása ellen... amennyiben azt parkoló autók vennék körül... Tulajdonképen nem érthetô, miért nem nevezik ki az egész Berlint a holokauszt és NS áldozatok fôvárosának? Műemlékké kellene a várost nyílváníttattni és akkor abba németnek beleszólása nem lenne.
            Meg kell jegyeznem az 1933. máj. 10-i könyvelégetés nem a nácik találmánya volt! Ha a múltba tekintünk, nem kívánt könyveket vallási és politikai okokból (amióta könyvek léteznek) égettek el.  Az öreg Kínában, vagy az antik világban is. Luther Márton 1530-ban Wittenbergben még a pápa kiközösítô bulláját is a neki nem tetszô könyvekkel együtt égetette el híveivel Münsterben.
            1817-ben Wartburgban az egyetemi ifjúság reakciós iratokat égetett el hasonló módon. A középkorban, az inkvizíció hivatalnokai is elrendelték a nekik nem tetszô könyvek elégetését, sôt velük együtt az íróikat is!
            Emlékműveket, az ilyen áldozatok emlékére hiába keresünk...
            A mai világban megváltozott, azaz finomabbra változott a methodus, index alá helyezik, vagy zúzdába küldik a nem kívánatos könyveket. Íróik vagy megszöknek, vagy börtönökbe kerülnek. Az eljárást „finomabb”-nak mondják, de a lényeg ugyanaz: a könyvek eltűnnek!
            Tudtommal Budapesten is volt a parlament elôtt könyvégetés (nem a nyilasok csinálták!)
            Ma sem ártana selejtezni legalább azokat a könyveket, melyek nem értékek és ártalmasak, az ifjúság félrenevelését szolgálják.
            Az ártalmas, sok szemét könyvekkel együtt mindazon amerikai szemét filmeket videókat, pornó készítményeket is ajánlatos lenne nyilvánosan elégetni (a gyár-tókkal egyetemben: máglyákra valók).
 
 
Magyar fohász - Tamási Áron
 
            A kehely, amelyben magyarok vércsepp-jei szentelik meg az éltetô italt, a világot arra inti, hogy nagyobb gonddal és tisztább lélekkel ôrködjék az emberi lét méltósága fölött. A hatalmak, melyek a maguk rendszerében élni jónak és helyesnek látják, adják meg nekünk a lehetôséget, hogy mi „is a magunk emberi és nemzeti formánkban élhessünk. Ez a forma nem más és nem is lesz más, mint a társadalmi demokrácia és a nemzeti függetlenség formája. Ezt a formát, kormányzás dolgában, egy nemzeti kormány tudná a nép akaratával megtölteni; a művelôdés szellemével pedig a magyar léleknek azon mesterei, akik az elmúlt évtized alatt is a nép hűségében éltek...
            Méltó életünkért szóban és cselekedetekben a történelemhez fohászkodunk. Fohászkodunk mindnyájan munkások, parasztok és ifjúság, nemkülönben jövôt álmodó költôk, akik mind, és mindig rendületlenül hívei vagyunk hazánknak.
 
1956. október 26.
 
 
Emelkedô nemzet - Németh László
 
            Az elmúlt hét azért volt óriási élmény a számomra, mert ez a néhány nap mutatta meg, nemcsak nekem, de az egész világnak, hogy a magyarság erkölcsileg mekkorát emelkedett...
            Az elsô alkalmi autóval én is Pestre jöttem s szobámba zárkózva ideültem, mint valami gépfegyver, az írógép mögé, hogy amíg bírom, kattogtassam. Gépem mellôl arra a fiatal lányra gondolok, akinek a hírek szerint a Kálvin téri ház tetején valamennyi férfitársát kilôtték s ô tovább jártatta a fegyvert, amíg csak fiatal feje is oldalt nem konyult. Nem tudom pontosan, így történt-e, de az én szívemben ez a lány most a múzsa, ô írta a ház tetejérôl:
 
„Rajta, öreg hulla-jelölt! Ha én odaadtam a szép ifjú életem, mi az neked, szegény emberi maradvány, a magadét megtenni.”
 
1956. november 2,.