- Karácsonyi meditáció - Dr. Ráttkay Kálmán
- Zsidók susogása - Sértô Kálmán
- Antiszemita-káté
- A magyarság múltja, jelene és jövôje (1.) - Dr. Méhely Lajos
Karácsonyi meditáció - Dr. Ráttkay Kálmán
- A keresztény világ köztudatában hosszú századok óta úgy él a Karácsony, mint a béke, a szeretet, a családi együvétartozás melengetô, boldog ünnepe és egyben mint ennek szimbóluma. Még a legsivárabb, legzordabb lélek is felmelegszik, és valahogy emberibb lesz a kará-csonyi békessége és mindent átölelô szeretetet sugárzó varázsában. Ha a dolgok és az idôk mélyébe nézünk, olyan igazságokra találunk – így Karácsony táján elmélkedve –, amelyek szinte meglepnek. Rádöb-benünk egy addig nem ismert igazságra, egy olyan igazságra, amely igazság akkor is, ha netán elsikkadt a tudós historikusoknál, vagy akár a templomi prédikációk során. És ez a ráismert igazság így hangzik: az Égi Gyermek Betlehem-ben nem az áldott Békét hozta, – ma így mondanánk ezt: ,,világbékét” –, de ennek éppen az ellenkezôjét: a világtörténelem egyik legdrámaibb, legkegyetlenebb és századok óta tartó harcát a 2000 évvel ezelôtt létezett pogányság, illetve annak materialista életszemlélete ellen. A császári Róma világszemlélete is materialista szemlélet volt! És mint ilyen, nem is emelkedhetett a nyers ,,matéria” fölé: ideáljait tehát nem kereste, sem a mindent megbocsájtó jóságban, sem az emberi lélek szárnyalásában a csillagok felé.... A császárok és mindenható cézárok Rómájá-ban annyit ért akkor az ember, amennyit a va-gyona képviselt, vagy az a hatalom, amelyet képviselt. Akinek nem volt se vagyona, se hatalma, az szinte embernek sem számított, a Jus Romanum jogrendjében a rabszolgák ,,osztályát” jelentette. Ez a sokmilliós rabszolga akkor a ha-talom és a vagyon szerencséseit szolgálta a márványpalotákban. És ezt nem szabad akaratá-ból és jószántából tette, hanem urai korbácsától hajtva. Amikor a betlehemi csillag felragyogott, pontosan akkor vette kezdetét a világtörténelem igazán nagy harca az elnyomottak, az elesettek – más szóval a materializmus rabszolgáinak felsza-badításáért. A csillag ragyogásában a halhatatlan emberi lélek jelenkezett a maga igényeivel, a messzebblátó emberi szem nézett túl a vagyo-non és a hatalom és felfedezett, vagy megsejtett ezeknél nagyobb kincseket ott, ahol eddig azokat meg nem látta a lélek, a szellem világában. A hosszú több évszázados harc végét Konstantin császár elsô keresztény alkotmánya jelzi: ez volt az, amely elôször ismerte el és biztosította a teremtett ember méltóságát. Azt, amelyet a Teremtôtôl kapott, együtt a halhatatlan emberi lélek örök szomjúságával és vágyódásával minden után, ami több, mint a föld mérhetô, pénzzel elérhetô javai... Milyen kevesen ismerik fel a valóságot, azt, hogy a betlehemi istálló a nagy és kínzó szegénységnek, sôt nyomorúságának volt a maga idején a bizonyítéka. És mégis ebbôl a szegénységbôl sarjadt és bontakozott ki a középkori kereszténység lelkiekben felmérhetetlen gazdagsága, pontosan a ma lelkiekben nagy szegénységével szemben. Abból a lelkiségbôl születtek meg a középkor ma is csodálatos szépség_ katedrálisai és dómjai, alkotások, amelyeket a ma anyagiakban mérhetetlenül gazdagabb világ létrehozni már nem tudna. A középkor mélyen hívô embere a materializmus helyett az istenközpontú világnézetet vallotta: ez volt az, ami ôt felemelte a porból és magasabb értelmet adott életének, még akkor is, ha ezt az életet akkor ínség, pestis, kolera és szüntelen háborúk tették a tömegek számára szinte elviselhetetlenné. A hit volt az egyetlen, amely ott is segített, ahol minden elveszettnek látszott... Miért kell mindezt elmondani? Mert az utolsó száz évben a marxizmus pogány-materialista életszemlélete visszarántotta a modern kor tömegeit a 2000 évvel ezelôtti világnézethez. Ezért ez az új materializmus, az emberiség egyetemét nézve, a fejlôdés szempontjából nem is a haladást, de a visszaesést jelenti a teremtett ember útján a Magasságok felé. Ma ott tartunk, hogy aki nem akar lélekben rabszolga lenni, az az élet célját és értelmét továbbra is csak a betlehemi csillag áldott, soha nem hunyó fényénél keresheti... Ez a Karácsony üzenete a modern kor elbizakodott és eltévedett embere számára.
- Zsidók susogása - Sértô Kálmán
Amióta a Nemzetiszocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom tagsági igazolványát itt hordom a szívem feletti zsebben, megsokszorozódtak a gondjaim: Alig gyôzôm lerázni magamról a zsidókat, akik megmagyarázhatatlanul szívós türelemmel elállják utamat, hogy fejcsóválva helytelenítsék a makulátlanul tiszta pálfordolásomat. Hogy ,,nyilas” lettem, azt már a kisvárdai zsidók is tudják, pedig eddig csak egy cikkem jelent meg az Összetertozásban. És ezek a zsidók közötti nagy népszer_tlenségemet a telefonnak köszönhetem...
Amikor elsô kis írásom megjelent az Összetartásban, mint egy vezényszóra zúgott végig a telefon Budapesten. Szerkesztôségbôl szerkesztôségbe adták tovább a gyászhírt, hogy a szélsôjobboldalon megint megszaporodott egy lélekkel az ,,eltévedt báránykák” száma. Egy félóra leforgása alatt – harminc szerkesztôségben – több mint négyszáz zsidó újságíró megtudta, hogy a Hungarista Mozgalom katonája lettem. Mgindultak a találgatások, sóhajtozások és a gettó minden susogása. Mert mi t_rés-tagadás, a zsidók nem egy kômívest, se egy mészárost, – egy költôt vesztettek el bennem, egy írót, akinek százezer ember helyett megoldódik a nyelve, ha tollat vesz a kezébe...
Nem túlzás, ha azt állítom, hogy ,,megtérésemet” akkor is megtudta volna egy óra leforgása alatt húszezer zsidó a fôvárosban, ha a z Összetartást csak egy zsidó olvasta volna el. De a Sors úgy akarta, hogy tálékozottak legyenek a ,,túloldali mozgalom lapjának” minden követelésérôl. Mert tájékozatlanság azt hinni, hogy a zsidóság bojkottálja a szélsôjobboldali lap forgalmát. Ellenkezôleg! Úgy veszi, mint a cukrot, ha keser_ ízt érez is utána!
Ha a zsidóságnak van arra pénze, hogy Magyarország libaállományának 90%-át elfogyassza, a legfinomabb gyümölcsökbe ô harapjon, a színházba, kévéházba, lokálba ô járhasson a pénztelen keresztény helyett, akkor arra is jut néki az összeharácsolt vagyonból, hogy tízfilléreket áldozzon egy szélsôjobboldali újság oltárán.
Nagy agytekercs, éles esze van, mint az óriáskígyónak, aki szép, de veszélyes... A zsidó alig olvas ma zsidó újságot. Tudja, hogy a zsidó sajtó úgy is védi ôt, ha nem is olvassa el a lapját, mert úgyis támogatják a zsidó vállalatok. Ellenben nagyon kíváncsi a zsidó, a zsidó bankoktól és kartelektôl nem támogatott szélsôjobboldali lapokra. Miután érzik, hogy kuruc szelek kezdenek fújdogálni, rendes vásárlói lettek a szélsôjobboldali lapoknak. Nem lehet rájuk panaszkodni...
Olvasnak.
Aztán összesúgnak...
– Hol súgnak ösze?
– Szerkesztôségeikben, színházi öltözôkben, a leggyönyör_bb villák teraszain és az anti-ózondús levegôj_ Rombach-utca környékén.
Attól suttognak, hogy nem kell építeni. (Náluk a pénz.) Forduljon fel éhen a keresztény munkás. Kezdik lassan ,,leállítani” az ötvenezer pengôs autójukat, hogy ártatlan szegénységet mutassanak az általuk különbözô trükkökkel becsapott keresztény társadalom elôtt.
Összesúgnak...
– Ki kell hozni a toloncból a Nácit. És bemenni vele a ,,Magyar Hírlap” szerkesztôségébe, ahol ô a zsidó hírlap zsidó szerkesztôje elôtt régi mocskossá prerarált és tegnap hamisított okmányokkal kivágja a rezet, hogy ô milyen h_ hazafi. Nácit meg kell menteni. Vezércikket kell iratni a negyvennyolcban elesett nagypapájáról, aki tényleg el-csúszhatott a galíciai jeges utcán.
Összesúgnak...
Most kell megmutatni a ,,magyarságot”. Magyaros ruhában járni. Szalonnát enni bi-csakkal. Fokossal menni a csárdába és tréflikosztot kérni. Ember legyen a talpán, aki ilyen erôs asszimilálódást látott eddig a zsidóság részérôl, mint az utóbbi napokban...
Mert ôk öszesúgnak.
Rendben van!!!
De ennek az üzleti életben porig eltiport, elbutított, kitrükközött magyarságnak végre rá kell eszmélni arra, hogy Szent István országában a Hungarista Mozgalom fog gyôzni, aki hatalma magaslatán ,,eltanácsolja”, mint méhcsalád a heréket, és biztos záloga lesz a ma-gyarság jövôjének, aki végre már megunta az éhezést, ruhátlanságot, aki letargiába, ásításba, piszokba, adósságba, sírba akarta taszítani ezt a minden más nációnál különb, ezerszerte különb, turulmadaras és kardos nemzetet!!!
(Összetartás, 1938. junius 12.)
- Szerkesztette: Ráth Ferenc és Zimándy Ignác – 1884.
V. fejezet
A zsidóság korlátlan
garázdálkodásának okai
49. Miért nem korlátolják nálunk a zsidók túlkapásait?
Azért nem teszik, mert már igen is nyakunkra nôttek, úgy hogy most már ôk képviselik nálunk a hatalmat; ennél fogva mindazon tényezôk, melyek hivatva vol-nának ennek eszközlésére, némileg tôlük függnek. Maga a kormány és az országgy_lés is kiváló tekintettel van rájok, nem csupán magán szolgálatukért, hanem azon nagy befolyásuk miatt is, melyet pénzhalmazaikkal és a zsoldjokban álló sajtónak segítségével a közügyekre, az országok sorsára gyakorolnak.
50. Milyen eredménye lesz ezen visszás állapotnak?
Ennek sajnos eredménye már mutatkozik azon elkeseredésben, melyet a zsidóság hencegô hatalmaskodásai a népnél elôidéztek, mely leginkább érzi terhes igájokat, s keserves keresményének elnyelôit látja bennök; méltán aggódva, nem csak egyes polgárok, hanem a haza jövô sorsán is, mely e hazátlan kincsimádók tetszésétôl függ-vén, borzasztó örvény szélére jut, hogy elpusztuljon a vitéz bajnokok sírjain dôzsölô korcsivadék, mely kivetkôzve az ôsapák dicsô erényeibôl, nem szégyenli a honából kiátkozott, kóborló fajt magához ölelni, s hazánk sírásójává tenni.
51. Hát a zsidónak nincs hazája?
Sem országa, sem hazája. A zsidóság valóságos élôsdi faj, mely másoknak életnedvével táplálkozik, úgy, hogy míg maga szemlátomást gyarapodik, az éltetô törzset tönkre teszi. Ily élôsdi faj nem állhat fönn a maga erejébôl, munkájából, termelésébôl, hanem mások által kapartatja ki a forró gesztenyét, s aztán maga eszi azt meg; csupán a silány héját engedvén át a fáradozónak.
52. Miért van zsidóktól függô országgy_lésünk?
Mert a választók nagy többsége vagy nem ismeri választói jogának fontos voltát, vagy legalább nem fektet nagy hangsúlyt ennek célszer_ gyakorlására; majd közönyösségbôl, majd csábítás vagy vesztegetés folytán hozzájárulván oly képviselôk választásához, akik nem a közjó érdekében vágyódnak ezen fontos állásra, hanem saját hasz-nukat keresve és mint képviselôk, azoknak szolgálatába szegôdnek, kiktôl maguk részére várnak jutalmat eladott szavazatuk fejében; mit sem törôdve választóik s a haza érdekeivel. Kivált, ha sok pénzökbe került megválasztásuk, azt gondolják, hogy csak kártalanítják magokat, ha a választásra fordított költséget busás kamattal együtt vissza-szerzik.
53. Miért van zsidóktól függô kormányunk?
1-ször azért, mert alkotmányos államban a kormány az országgy_lési többségnek kifolyása, melynek jellegét fölveszi és viseli.
2-szor azért, mert nagy befolyással birván a zsidóság mindenütt, csaknem tarthatatlanná tenné a kormánynak állását, ha ez hozzá nem alkalmazkodnék. És végre
3-szor azért, mert a pénzszükségben szüntelen szenvedô kormány gyakran szorúl költsönre, melyet csak azoktól kaphat, kiknél mindig pénzözön van, a zsidóktól.
54. Milyen b_nt követ el a meg-vesztegetett választó?
Égbe kiáltó b_nt követ el az olyan választó, aki meggyôzôdése ellen megbizhatatlan, gyanus, vagy épen jellemtelennek ismert képviselôjelöltre sza-vazván, közrem_ködik a törvényhozás kiváló tényezôjének meghamisitására; és pedig vétkezik:
1-ször önmaga ellen erôszakot tévén jobb meggyôzôdésén és alárendelvén fontosabb érdekeit a pillanatnyi haszonnak.
2-szor felebarátja ellen; veszélyeztetvén polgártársainak érdekeit is becstelen üzletével.
3-szor hazája ellen; melynek árulójává, sírásójává lesz, kitüntetés vagy választói jogának elprédálása, megfertôztetése által. Miért a haza nemtôje bosszúért kiált az égbe, hogy a magyarok Istene mennyköveinek legtüzesebbikével sújtsa pokol fenekére az édes hazának ennyire elvetemedett, gaz fiát.
55. Kik szoktak vesztegetni?
Mindazok, akik nem bízván keresetök igaz voltában, nem mernek üres kézzel megjelenni a választók ítélôszéke elôtt. Ilyenek: a gazdag dicsvágyók, az érdemnélküli hivatalhajhászók, a tudatlan becsvágyók, a magánérdekek bérencei vagy rabjai, és a bizalomvesztett kormány.
56. Hogyan teheti ezt felelôs kormány?
A kormánynak fele-lôssége a gyakorlatban – fából csinált vaskarika. – Míg szavazattöbbséggel rendelkezik valamely kormány az országgy_lésen, addig hasztalanul vonják felelôsségre; mert pártja mindig fölmenti ôt a vád alól köteles szvazattöbbsége által. Ha pedig nincs döntô pártja, úgy pusztulnia kell a kedves bársony székekrôl.
57. Hogyan kell jó hazafinak bánni a vesztegetôkkel?
Kerülni kell ôket, mint a gonosz szellemeket és megvetôleg elfordulni tölük. Azonban, ha a választó egyén nem bír kellô szilárdsággal ellen-állni pénzbeli, vagy itatási kisértésöknek, fogadjon el mindent, amivel kínálják, azon bensô, erôs fogadással, hogy mindamellett megmarad meggyôzôdésénél s annak idején úgy fog szavazni, mintha semmit sem kapott volna. És ha megtartja fogadalmát, úgy ô nem tekinthetô megvesztegetettnek, és felelôségre sem vonható ezen alapon, de az önkénytes ajánlatok elfogadása miatt sem, ha azokért netán tett igéretét nem teljesítette is, mert a rosszra adott szavának megtartására a keresztény erkölcs elvei szerént kötelezve nincs is, nem is lehet.VI. fejezet
A zsidókérdés megoldásáról
58. Hogyan nevezzük a zsidóság túlkapásai folytán fölmerült közbajt?
Röviden zsidókérdésnek nevezzük azt.
59. Létezik-e mindenütt zsidókérdés?
Kisebb-nagyobb mértékben majd minden országban létezik zsidókérdés; kiváltképen mégis azon államokban, melyeknek m_velôdése, más szerencsés államokéval egy idôben különös vi-szonyaik miatt nem történhetvén, fejlôdési hátramaradásuk alkalmas talajt szolgáltatott arra, hogy a m_veltebb országokból a fölvilágosodás által kiszorított zsidók, önkénytelenül azon országokba özönlöttek, melyekben könny_ volt nekik még a sötétben botorkálni, a zavarosban halászni; saját elônyükre zsákmányolván ki a fölvilágosodás és népnevelés ottani hiányát.
60. Van-e nálunk zsidókérdés?
Van bizony, pedig oly mértékben, hogy annak terjedelmérôl és vészthozó hatásáról fogalma sincsen a m_veltebb külföldinek, és azér ez nem is ítélheti meg alaposan a zsidók miatt aggodalmunkat és eljárásunkat.
61. Mi a teendônk a nálunk nagymértékben létezô zsidókérdéssel szemben?
Minden kérdés feleletet igényel, tehát a zsidókérdés is. Erre pedig feleletül szolgál annak megoldása.
62. Miképpen eszközölhetô a zsidókér-désnek megoldása?
Az idô- s a helyi viszonyok kívánalma szerint különbféle módon. Vannak országok, melyekben egyszer_en úgy oldották meg a keletkezô zsidókérdést, hogy annak idején, vagyis a zsidóság fölszabadítása elôtt megkívántató fokot érvén el bennök a m_veltség, e világosságot kerülô fajt nagyrészben kiszorították kebelökbôl, miként a bor erjedésekor kiveti a káros törkölyt. Másutt meg csekély mérvben je-lentkezvén ezen kór, könnyen gyógyítható. De nálunk már idült vészkórnak tüneteit mutatván, gyökeres or-voslást vagy épen m_tétet kíván.
63. Miben áll ezen orvoslás?
Az antiszemitizmusban, vagyis ön-védelmi intézkedések szigorú alkal-mazásában.
64. Nem volna-e bajnak másféle gyógy-szere?
Volna ugyan más gyógymódja is; csakhogy ehhez semmi reményünk sincs, mert alkalmazása nem tôlünk függ.
65. Miben állna e gyógymód?
Abban, hogy a zsidók, megelégelve eddigi fosztogatásaikkal, most saját biztosságuk végett önkényt vonuljanak vissza az ôket számarányilag megilletô körbe, vagy pedig a törvényhozás szorítsa ôket oda, hol ártalmatlan lesz m_ködésük.
66. Miért nem várhatunk sikert e gyógy-módtól?
Mert a telhetetlen zsidók önkényt soha sem vonulnak vissza az üzletben s más fontos ügyekben elfoglalt, jöve-delmes állásaikból; annál inkább tá-gítják hatáskörüket is.
67. Miért nem szoríthatná arra ôket a törvényhozás?
Mert a törvényhozás, melynek elengedhetetlen föladata, alkalmas esz-közökrôl gondoskodni, bármely kár-tékony hatásnak ellensúlyozására, na-gyobbára pénzigájokat viselvén, mit sem mer ellenök tenni. A végrehajtó ha-talom pedig szintén szemet húny, hogy a zsidókkal jó lábon állhasson. Különben is a képviselôk többsége a kormánnyal együtt az álszabadelv_ség nótáját járja, a szabadság, egyenlôség és testvériség meghamisított fogalmainak tág ke-retében.
68. Mit tehetne végre a törvényhozás?
Ez legtöbbet tehetne oly törvények létesítése által, melyek alkalmasak mind magán, mind közügyekben kellô arányt biztosítani a kereszténységnek, s ezt megoltalmazni a zsidók elnyomása és kifosztása ellen.
– folytatjuk –
A magyarság múltja, jelene és jövôje (1.) - Dr. Méhely Lajos
Csaknem négyszáz éve annak, hogy Szolimán tengernyi serege Eger várát ostromolta. A kis vár kétezer fônyi ôrsége hetekig állta a harcot a száz-szoros túlerôvel szemben, amely végül is megtört a magyar vitézségen.
Az utolsó és legborzalmasabb ro-ham elôtti éjjel a vár egész ôrsége dermedt álomba merült, csak a hôslelk_ ka-pitány, Dobó István, virrasztóit ébren.
Összefont karral állt a bástya ormán a Baba ágyú mellett és a körülötte hallgató nagy csendességben felemelte a szemét az égre.
Holdtalan, felhôs, hideg ég volt s csak egy kis tisztáson ragyogott egynéhány fehér csillag.
Dobó levette a süvegét és térdre ereszkedve, az égre fordította a szemét.
– Istenem! – mormolta, kezét imádkozásra illesztve –, látod ezt a rengeteg rabló, gyilkos hadat. Látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi elszánt népet... A te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ, óh, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el Uram tôlünk! Hulljunk el, mint a f_szál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg... ez a kis Magyarország...1
A magyarok Istene meghallgatta Dobó könyörgését. A török seregnek ez az utolsó rohama is kudarcot vallott s az ostromló had szégyenkezve vonult el a rommá lôtt büszke vár alól.
Ez 1552-ben történt, amikor a török már csaknem egész Magyarország ura volt. Az övé volt Buda, Esztergom, Fejérvár, Szeged, Nógrád, Hatvan, Veszprém, Pécs. A magyaroké csak a Felföld maradt és egy-két megye Ausztria mellett.
A Dollo-féle törvény azt mondja, hogy ha a szervezet valamely szerve túlfejlôdött, nincs a világon olyan hata-lom, amely azt eredeti állapotába visz-szatéríthetné s ha mi – ahogy gyakran történik – a nemzetek sorsát az emberi szervezetével hasonlítjuk össze, azt kellene hinnünk, hogy Magyarországnak török hódoltságkori állapota soha többé nem ismétlôdhetik, azonban a tapasztalat fájdalmasan rácáfol erre, mert, ha formában nem is, de lényegben ma is ugyanúgy vagyunk, mint a török hódoltság korában voltunk.
A trianoni gazság a Kárpátok medencéjében fennállott ezeréves ma-gyar birodalomnak területe kétharmadát rabolta el s ma a világnak mind a négy tája felôl ádáz ellenségek agyarkodnak reánk, hogy – mint egy déli újság január 29-iki számában közzétett belgrádi térkép bizonyítja - a nekünk meghagyott csonka országot is szétmarcangolják.
A mai Magyarország is egy óriási haderôvel körülzárt, ostromlott várhoz hasonló és miként a hôs Dobó István tette, nekünk is fel kell fohászkodnunk, hogy ha a magyarok Istenének úgy tetszik, vegye el a mi életünket, de tartsa meg ezt a kis Magyarországot. Azonban a fohásszal nem szabad beérnünk, hanem meg kell keresnünk a magyar tragédia okait, valamint azokat a tényezôket is, amelyek fennmaradásunk biztosítékai.
A történelem ragyogó bet_kkel jegyezte fel az egri hôsök: Dobó István, Bolyky Tamás, Bornemissza Gergely, Fügedy János, Mekcsey István, Petô Gáspár, Zoltai István és más jelesek neveit, akik a csodával határos vitézséggel küzdöttek a tengernyi túlerô-vel, mert honszeretô magyarok voltak2 s én szentül hiszem, hogy még nem apadt el a hôsi vér és a mi ellenségeink minden galád igyekezete meg fog törni a magyar fajh_ség, hazaszeretet és férfias elszántság sziklaszilárd bástyáin.
Ennek lehetôsége azonban bizonyos külsô és belsô feltételektôl függ, amelyekkel meg kell ismerkednünk, hogy bepillanthassunk az erôk és események ama történelmi viszonylatába, amely nemzetünk sorsának kovácsa s hitünk és reménységünk forrása.
A magyarság fajképének
kialakulása
Külföldi ellenségeink gonoszságból, egyes hazánkfiai pedig tájékozatlanságból azt hirdetik, hogy magyar fajról mai nap már szó sem lehet, mert az évezredes keveredés következtében a magyar-ság már teljesen elvesztette ôsi bélye-geit. Vámbéry Ármin szerint ,,a mai magyarok a világ elképzelhetô legtarkább népkeveréke, amelyben az árja elemek beolvasztása után többé egy csepp ural-altáji vér sem maradt"3, egy mai történetírónk pedig azt mondja, hogy ,,a mai magyarság úgy, mint közvetlen elôdjei is, fajilag atomizált, meghatározhatatlan egyéniség".4
Szerencsére ezt a ,,történeti igazságot" nem kell túlságosan komolyan vennünk, mert a faji kérdés megíté-lésében nem az a fontos, arai a történeti eseményekbôl több-kevesebb való-szin_séggel kikövetkeztethetô, hanem ami a különbözô fajták keresztezôdési törvényeibôl matematikai kényszer_-séggel következik!
Ezen az alapon pedig ahhoz az élettani igazsághoz jutunk el, hogy ámbár a mai magyarság már nem lehet olyan, mint amilyen a honfoglalás korában volt, még mindig nagyon távol van attól, hogy ,,atomizált, meghatároz-hatatlan egyéniség" legyen.
Minderre kellô fényt derítenek a keresztezôdés örökléstani törvényei, amelyek arról tanúskodnak, hogy a sokféle keverék egyén mellett a hazában és azon kívül még mindig nagy számmal vannak tisztafajú magyarok, akiknek ivadékai ezután is fenn fogják tartani a magyar fajiságot.
A magyar nemzet csiráját abban az egységes ugor birodalomban kell keresnünk, amely mintegy 2500 évvel Kr. e. a mai Oroszország közepén, a Dnyeper és a Duna forrásvidéke s az Ural hegység nyugati lejtôje között terült el.
E nagy birodalom egyes törzsei az egységes ugor fajhoz tartoztak s az akkor még egységes ugor nyelvet beszélték és csak amikor a keletrôl benyomult bolgár-törökök a birodalmat kettészelve lakosainak egy részét észak-ra, másik részét pedig délre szorították, csak akkor indult meg a népi szétkü-lönülés.
A más és más természeti viszonyok közé került ugor törzsek szétkülönülése természetesen a faji bélyegek és a nyelv néminem_ módosulásával járt, azonban az alaptulajdonságok érintetlenül ma-radtak s az azonos eredet világosan kit_nik abból a primitív szókincsbôl is, melynek szavai a természeti jelenségekre, az idôbeosztásra, a testrészek-re s az állatokra és a növényeire vonat-koznak.
Az alábbi szemelvény az egyjelentés_ magyar, vogul, osztyák, z_rjén, votyák, cseremisz, mordvin, lapp és finn kifejezések – hogy úgy mondjam –
vérrokonságának a bizonyítéka.
Az ugor népek mai nap óriási területen vannak szétszórva. A skandináv félsziget jegestengeri partjától az ázsiai Ob folyóig, délfelé a Duna torkolatáig s a Volga könyökéig mindenütt élnek e fajta hordozói, akiket Sirelius szerint5 ekként lehet megkülönböztetni :
I. Kelettengeri finnek
Finnek 2.754.229 lélek,
Karéliak 220.400 lélek,
Vepszek 25.820 lélek,
Vótok 1.000 lélek,
Észtek 969.776 lélek,
Livek 1.500 lélek.
II. Lappok
Finnországban és a skandináv
félszigeten 29.600 lélek.
III. Volgai népek.
Mordvinok 1.500.000 lélek,
Cseremiszek 413.000 lélek.
IV. Permi népek
Votyákok 460.000 lélek,
Z_rjének 302.000 lélek.
V. Ugor népek
Magyarok 8.892.300 lélek,
Vogulok 4.886 lélek,
Osztyákok 18.000 lélek,
vagyis összesen 15.598.490 lélek. Sajátságos, hogy a nyelvileg egymáshoz legközelebb álló magyarok és az Ob folyó mellékén lakó vogulok és osztyákok az elterjedési terület két végpontjára kerültek, amit úgy is lehet magyarázni, hogy – mint Németh Gyula hiszi – valamikor a magyarok is az Ob mellékén tanyáztak s az ottani tágas pusztákon fejlôdtek lovas néppé,6 én azonban sokkal valószí-n_bbnek tartom, hogy a bolgárok a magyarokat mindjárt kezdetben délre szorították, ahol törökös népekkel voltak körülzárva és idôk folyamán nagy mértékben eltörökösödtek. Ez mar csak azért is valószín_bb, mert ha a magyarok valóban az Ob-melléki lapályon lettek volna lovas néppé, azt kellene kérdeznünk, hogy akkor miért nem lettek azzá a vogulok s az osztyákok, akik ott is egyszer_ halász-vadász nép maradtak.
Mielôtt a délre szorult ugorágnak további sorsát követnôk, iktassuk ide az egységes ugor fajta anthropologiai képét, melynek legfontosabb vonásai a következôk:
Termete középmagas, vaskos és nehézkes; a férfi átlagos testmagassága 163 cm. Bôre fehér, de szürkés árnyalatú. Koponyája mérsékelten rövid. Arca alacsony és széles; alsó állkapcsa vaskos, nehéz. Orrtöve széles, lapos; orrháta homorúan ívelt s az orr csúcsa széles. Szem- és fogállása kissé rézsutos. Haja ritkás, egyenesszálú, durva, hamvasszôke szín_; a férfi szakálla világosabb és bajusza még világosabb, csaknem szalmasárga. Szeme világos kékes- vagy zöldes-szürke.
Az ugor fajta ôshazája a Moszkva s az Ural között elterülô rónaság, vagy, ha a jégkorszak viszonyaira gondolunk: a Fekete tengertôl északra a jéghatárig terjedô terület.
E fajta történelemelôtti idejébôl nincsenek adataink, azonban nem kétséges, hogy sötétszin_ testvérfajtájával, vagyis az alpesi fajtával együtt, fejlôdéstörténeti összefüggésben áll Belsô-Ázsia alacsony termet_, rövidfej_ és szélesarcú mongoljaival, amely kapcsolat azonban csak úgy értendô, hogy a mongol fajtával együtt közös gyökérbôl eredt, anélkül, hogy valaha igazi mongol lett volna.
Ez az oka, hogy azok a kiváló mongol bélyegek, amelyek a mongol fajú egyéneken kiteljesedve találhatók, a mongoloid ugor és alpesi fajtán vagy aránytalanul ritkábban, vagy nem oly tökéletességben fordulnak elô. A mongol fajt jellemzô mongolfolt, mongolredô és a kettéosztott járomcsont a mongoloid fajtákon is feltalálható, azonban a mongolredô gyakran csak epicanthus formájában van meg.
A két mongoloid, jelesen az ugor és az alpesi fajta eredetileg egyformán sötétszin_ lehetett és az alpesi e szint mai napig is megôrizte, azonban az északibb tájakra vándorolt ugor fajta bizonyos kiválogatódási folyamat következtében meghalaványodott.*
Az ugor fajtához a fentebb elôsorolt népeken kivül az északi szlávok egy része is hozzá tartozik, aminek az a magyarázata, hogy a történelmi idôk kezdetén az ugorok annyira öszszeke-veredtek az akkor még északi fajú szlávokkal, hogy a szláv nyelvet is felvették, utóbb azonban fajilag megtisztultak, de a szláv nyelvet megtartották. Ilyenek a mai nagyoroszok, a keleti lengyelek, rulhének és tótok, akik tehát szlávnyelv_ ugorok s mint ilyenek a magyaroknak faj rokonai.
Az ôsmagyarok m_veltsége
Az ôsmagyarok m_veltségi állapotáról nagyon kevés bizonyosat mondhatunk, mert az egykorú írók (Ibn Ruszta, Gardizi, El-Bekri, Dzsajháni és a tudós görög császár: Konstantinos Porphyrogennetos) feljegyzései nagyon hiányosak és sok tekintetben megbízhatatlanok.
Az archaeologiai leletek is kevés útbaigazítást nyújtanak, azonban sokkal nagyobb számúak és megbízhatóbbak azok a m_veltségtörténeti adatok, amelyeket a nyelv szolgáltat.
A magyar nyelv szókészletében különféle eredet_ elemek vannak egymás mellett s ha ezeket – mondja Szinnyei József – a nyelvtudomány segítségével egymás fölé sorakozó rétegekké csoportosítjuk, ezek a rétegek a népnek részint ôsm_veltségét, részint m_veltségben haladását tárják elénk.
Szinnyei József nyelvészeti palaeontologiának nevezi a nyelvbuvárlatnak ezt a szigorúan természettudományi módszerét, amelynek segítségével nemcsak egy nép m_veltségének egész fejlôdéstörténete, hanem még fajának származástana is megállapítható.
1 Gárdonyi Géza, Egri csillagok, II. kiadás, II. kötet, 155. lap.
2 A Gárdonyi Géza regényéhez mellékelt névsorban 293 magyar név mellett mindössze 3 német van.
3Vámbéry Ármin, A magyarság bölcsôjénél, 1914,58. és 11. lap.
4 Szekf_ Gyula, A faji kérdés és a magyarság; Napkelet, 1923, IX, 817. lap.
5 U. T. Sirelius, Die Herkunft der Finnen, 1924, 15. lap.
6 Németh Gyula, A honfoglaló magyarság kialakulása, 1930.
7 Szinnyei József, A magyarság eredete, nyelve és honfoglaláskori m_veltsége. 2. kiadás, 1919, 51. lap.
* E folyamat hasonló példája a cromagnoni fajtából létrejött északi és földközi fajta. Eredetileg mind a kettô sötétszin_, sôt fekete lehetett, de a jégkor-szak végén észak felé húzódott északi fajta teljesen meghalaványodott, a délibb tájakon maradt földközi fajta pedig csak barnává lett.
Forrás: Dr. Méhely¨ Lajos: A magyarság múltja, jelene és jövôje. Bp. 1936.
(folytatjuk)