HÚSVÉT ÍGÉRETE: FELTÁMADUNK! - Major Tibor
Merjünk Antijudaisták Lenni! - Ifj. Tompó László
A nyugati kultúra és társadalom hanyatlása a tudomány, 2. - Ungvári Gyula
Szálasi Ferenc emlékezete (2.) - Ungvári Gyula
Kinek van joga a hatalomhoz Magyarországon? - Geönczeöl Gyula
 

HÚSVÉT ÍGÉRETE: FELTÁMADUNK! - Major Tibor
A keresztény ünnepkörnek talán nincs még egy annyira igazán emberi és igazán a sárgolyóra vonatkozó ünnepe, mint a húsvét. Zöldcsütörtöktôl a Feltámadás napjáig az Istenember életében lejátszódó szenvedések, a gonosz, a becstelen, az áruló, a hamis pap, a középutas helytartó, a bosszú- és csordaember látszólagos diadalma az isteni fölött, hogy a szenvedések, a csatorna lázadása az örök Fény gyôzelmében, a Feltámadásban oldódjék fel.
Ahogy a régi írások elmondják, akkor megfogták Ôt, a hatalom birtokosa elé hurcolták, megkínoztatták, vérét magukra és fiaikra vállalva – Mété, Márk és Lukács evangéliumában olvasható – hamis vádak alapján elítéltették, keresztre feszítették, eltemették, de harmadnapra a sírjából feltámadt, majd felkereste a tanítványait, utasította a remegôket, hogy hirdessék tovább tanait, felment az Atyához, megerôsítette a Szentlélek erejével a félôket, hogy kemény és hajlíthatatlan harcosai legyenek az Igének. A világtörténelemben csak egyetlen igazi forradalom volt. Nagycsütörtökön kezdôdött. A szamárháton érkezett Jézus bement a Templomba és kikorbácsolta a törzsi kapitalizmus, a faji nacionalizmus pénzváltóit, galambárusait és uzsorásait. Utána pedig meghírdettetett az Ige: nincsenek közöttünk zsidók, rómaiak, görögök. Vala-mennyien emberek vagyunk. Isten gyermekei.
Az Egyház több mint 1900 éves történelme során történtek már kísérletek Jézus egyházának megsemmisítésére. Spanyolországban, Franciaországban, de sohasem jutottak föl a Vatikán lép-csôjéig. A spanyol katolicizmus a zsidóság ki_zetésével felelt ezekre a probálkozásokra. Luther kemény intézkedéseket sürgetett ellenük a választófejedel-meknél. A második világáború elôtt az utolsó nagy be-szivárgási és hatalomátvételi kisérlet az 1920-as években történt. Vincente Risco történetírótól tudjuk, hogy gazdag hívôk, sôt kardinálisok, püspökök támogatásával 1928-ban csodálatos társaság alakult, melynek az volt a célja, hogy a zsidókat minden megtérés nélkül vegyék fel az Egyházba. Akkor még Vatikán h_ volt az 1900 éves tradícióhoz, és az inkvizíciós bíróság betiltotta a Pax super Israel elnevezés_, szabadkôm_vesek által mozgatott társaságot.
A Nagycsütörtökön kezdôdött forradalomnak sötét reakcióját most szenvedi a keresztény világ. Ma már ott tartunk, hogy a farizeusok és az írástudók, a nagy tanács tagjai most akarják visszavinni az emberiséget addig a törzsi nácizmusig, amelynek csak halvány árnyéka volt a hitleri. Ott tartunk, hogy egy ,,fajilag üldözött” népbôl ismét kiváltságos nép lesz. Immáron nem a saját hazájában, hanem az egész világ fölött. Meg kell rémülni attól a világterrortól, amelyben államférfiak udvarolnak és hôs katonák lehalkítják a hangukat, ha nevüket kiejtik. Van egy kiválasztott nép, amelynek a megnevezése is tabu, amelyet csak dicsérni és magasztalni szabad, de bírálni soha! A felháborodás kísérôzenéje nélkül rabolhat embert, kisajátíthat földet és szabadon ítélkezhet más államok polgárai fölött.
VI. Pál pápa nagypénteki prédikációjában ezeket mondotta errôl a néprôl: ,, Arra volt kiválasztva, hogy fogadja a Messiást, akit évezredek óta várt, és Jézus Krisztusban nem-csak nem ismerte fel az igazi Megváltót, hanem szidta, gyalázta, küzdött ellene és végül megölte Ôt.”
A Húsvét nem csak a Feltámadásra tanít, de megtanít arra is, hogy a Feltámadást meg kell elôznie a Nagypéntek borzalmainak, mert Nagypéntek nélkül nincs Feltámadás! A Feltámadás kegyelme csak a szenvedôket, a kitartókat, a harcolókat, a cél felé megállíthatatlanul törôket illeti. Krisztus sem maga hengerítette el a sírja elôl a követ, az Isten-Embert is az Ég küldöttei szabadították ki. Isten hite és segítsége nélkül nincs Feltámadás!
Nem minden megölt Igazság sírja elôl hengerítik el a zárókövet angyalok, hanem a feltámadó tolja el lassan a sír szája elôl a nehéz követ, sújtja le a sírt ôrzô poroszlókat. Nem minden Igazság támad fel a harmadik napon, mert vannak történelmi igazságok, amelyek akár évszázadokon át holtnak látszanak, de minden Igazság feltámad! Az Igazság az Atya Fia! Az Atya lelkének egy megtestesülése.
Hét évvel a nürnbergi perek után az amerikai könyvpiac egyik legnagyobb szenzációja F. J. P. Veale: ,,Haladás a barbarizmus felé” cím_ könyve volt. A könyv a nürnbergi perrel foglalkozik és mottója Bernard L. Montgomery brit tábornagy Párizsban 1948 június 9-én tett – agyonhallgatott – kijelentése:,,A nürnbergi perek a sikertelen hadviselést b_ncselekményekké tették: a vesztes fél tábornokait perbe fogják és felakasztják.” A könyv szerzôje szerint a nürnbergi perek vádlottjainak legtöbbje ,,kegyetlenségeket követett el, vagy sugalmazott” a háború folyamán. Nem hallgat el semmit, amit ,,Hitler és nácijai” a háború során tettek.
F. J .P. Veale: ,,Haladás a barbarizmus felé” cím_ könyvében nyíltan megállapítja, hogy a szövetségesek saját – amerikai, angol, francia és orosz – bíráikból alakították meg a törvényszéket. Súlyos akadályokat gördítettek a védelem ügyvédjeinek útjába, miközben az ügyészeknek minden elônyt biztosítottak. Határozatot hoztak arról, hogy mivel Hitler katonái és
– Major-cikk folytatás –
polgári fôsegítôi minden tôlük telhetôt megtettek a háború megnyerésére, háborús b_nt követtek el. Ezt az állítólagos b_ncselekményt úgy határozták meg, hogy támadó háborút terveztek, készítettek elô, kezdeményeztek és viseltek.
Ilyen jogi alapelvet sem a második világháború alatt, sem elôtte eddig nemzetközi jog nem ismert. ,,A szövetségesek – közli Veale – egy úgynevezett ,charta’ alapján jártak el, melyet az Egyesült Nemzetek a háborús b_nökkel foglalkozó bizottsága bocsátott ki. Azt állították, hogy ez a b_ncselekmény most nemzetközi törvényekbe ütközik, és hogy az új törvény visszaható erôvel rendelkezik. Ahogy a jogászok mondták, visszaható törvény volt, a törvénynek az a fajtája, melyet manapság mindenki utál, aki hisz az igazságszolgáltatásban. A háborúból megmaradt gy_lölet és harag erôs volt a nürnbergi per idejében, a szövetséges vádlók elfogadták ezeket az érveléseket és válogatott halál és börtönbüntetéseket mondottak ki. A vádlottak igazi b_ne az volt, ahogy azt Nürnbergben leszögezték, hogy a vesztes oldalon álltak a háborúban.
Nürnberg szégyenteljes pereiben hozott ,,ítéletei” jóvátehetetlen ,,justizmordja” és a ,,há-borús b_nösökön” végrehajtott ítéletek jogilag aligha tekinthetôk másnak, mint gyilkosságoknak. De nem csak Nürnberg van a világon, de Budapest, Prága, Varsó, Bukarest, Szófia, Belgrád és még sok ezer más kisebb város, ahol a népbíróságok a nürnbergi elvek alapján egyszer_en lemészárolták Európa igazi vezetôit és legértékesebb koponyáit. Megrázó elégtétel volt ez a könyv azok számára, akik már 1946-ban felemelték szavukat Nürnberg törvénytelenségei miatt. Micsoda elégtétel volt ez a könyv annak az egyetemi tanárnak, aki 1948-ban ,,Zur Kontroverse über den gegenwartigen Status Deutschlands” cím_, Erlangenben megjelent könyvében elôször a világon mert Nürnberggel és a megszálló hatóságok törvényeivel szemben nyilatkozni, aki elôször hirdette nyilvános egyetemi katedráról, hogy a nemzetközi jog ellenes a német felségterület újrendszer_ megszállása és Nürnberg ,,justizmord”. Talán csak papi reverendája mentette és óvta meg ezt a nagyszer_ embert, hogy letartóztassák. Hollós Ferenc Tibor. Ô volt az elsô a világon, aki a gyôzôk által megszállt területen Nürnberg közvetlen tôszomszédságában fel merte emelni a szavát a nürnbergi jogtiprás ellen.
Ma úgy látszik, mintha visszatértek volna a hajdani nürnbergi ,,erkölcs” tündérszép napjai. A világhódítók legmagasabb céljának érdekében: meg kell törni minden gerincet, leszerelni minden antibolsevista meggyôzôdést, kompromittálni minden hôsiességet, nevetségessé tenni mindenfajta nemzeti ellenállást, fasizmussá vagy nácizmussá kiáltani minden keresztény magatartást és úszító iratnak bélyegezni az Újszövetség bizonyos részeit. Az egyensúly-felbillenésnek szinte fantasztikus, patológikus jelenségeit látjuk abban a mérgesgázfelhôben, amelyben élünk, ahol minden defitizmus szabadság és minden konstruktív gondolat nácizmus. Akik már 1945 elôtt is látták, hogy a judeo-bolsevizmusnak csupán fegyverrel és erôs lélekkel, tiszta erkölccsel, Istenben hívô bátorsággal lehet ellenállni, azok fasisztákká bélyegzôdtek.
Amikor minden évben március 12-hez érkezünk, láthatóvá válik szemeink elôtt az orsszágvesztés és a szovjet katonai megszállást követô nemzeti tragédiánk. A judeo-bolsevizmus erôszakuralma által elpusztítottak véres, néma soraira e napon tétetett korona: kivégezték Szálasi Ferenc nemzetvezetôt, a hungarista ideológia és a Hungarista Mozgalom megteremtôjét. Vértanúsága elôtt, vele és halála után is sokan haltak meg vértanúként a hazáért, az eszméért és a becsületért.
Jelképessé vált ez a nap, nemcsak Szálasi Ferenc immár történelmi személyisége, államfôi volta miatt, hanem azért is mert – ha más naptári dátumok szerint is – ebben egyesült az egész magyar mártírológia, Bárdossy, Imrédy, Sztójay, Szôllôsi és minden rend_ rangú, polotikai pártállású magyarok vértanúsága: a miniszteré és a kisemberé, a tábornoké, közkatonáé, aki h_ maradt a krisztusi eszményhez és az örökké való nemzethez.
Március jöttén a magyarokat, németeket, franciákat és európaiakat elragad az 1848-as nagy álom emléke. Barikádok Párizsban, forradalmi jelenségek Németországban, szabadságküzdelem a bécsi torlaszokon, és a Nemzeti Múzeum lépcsôjérôl Petôfi Sándor szavalja a Talpra magyart. Az osztrák császár cenzora csak kisszer_ beamter volt, akit a magyar március egyetlen szellôcs-kéje elsodort az íróasztaltól. De próbálna ma valaki megküzdeni azzal a világ-cenzúrával, amely ott terpeszkedik a televíziók, rádiók és világlapok felhôkarcolóinak ormán.
Az 1848–49-es szabadságharcunk idején elôször 1849-ben mutatkozott meg a nemzeti létünket megsemmisítéssel fenyegetô szláv moszkovita veszedelem a maga félelmetes mivoltában. Az elsô orosz elözönlés hatása oly mélyreható, megrázó és döbbenetes volt, hogy még három évtizeddel késôbb is, az orosz-török konfliktus idején, az egész magyar közvélemény viharos tüntetésekben követelte, hogy a Monarchia haladéktalanul siessen a törökök megsegítésére.
A szám_zetésben élô Kossuth Lajos is összefogás hirdet az orosz veszéllyel szemben, amelyet ,,mint halálmadarat látott kiterjesztett szárnyakkal lebegni” hazája felett.
A szabadság, amely 1848. március 15-én jelent meg, nagyszer_ és különös istennô. Akire egyszer ráhullott az ô sugárzó tekintete, attól elvárja a teljes érték_ emberséget: a polgári erényt, a katonai hôsiességet, krisztusi áldozatot és oroszláni bátorságot, a nép iránti h_séges szolgálatot, a tiszta, önzetlen szociális cselekvést s az eszméhez való h_séget: egészen a bitófáig.
Az 1944. október 15-én meghirdetett fegyverletétel felett ítéletet nem mi, hanem Kossuth Lajos mondott már 1849-ben Görgey Arthurhoz intézett levelében: ,,Lehet eset, hogy hadseregek becsülettel letehetik a fegyvert túlnyomó erôszak elôtt, de nem lehet eset, hogy becsülettel letegyék a fegyvert, ha úgy teszik le, hogy a nemzetnek szolgaságot vásárolnak, sok, néhány, vagy kevés egyes egyének személyes javának árán.” Mintha ezt a mondatot Horthy Miklós 1944-ben nem ismerte volna, mert a kormányzó így akarta letenni a fegyvert a vörös hordák elôtt.
Kossuth Lajosnak ez a levele nem csak Horthy Miklóst ítéli el, hanem igazolja azok magatartását is, akik tudva, hogy személyileg elvesznek, a bolsevista bosszú áldozatai lesznek, mégis megkísérlik az utolsó lehetôséget, hogy mentsék a nemzetet a saját életük árán is! Miért nem akadt egyetlen államférfiú – mert nem akadt! – Magyarországon 1938-ban, amikor Felvidék visszatérése vált esedékessé, majd késôbb, amikor Kárpátalja és még késôbb Erdély és a déli végek visszatérésének lehetôsége nyílt meg, miért nem akadt kormányzó, vagy kormányelnök, püspök, egyetlen tábornok, vagy egy szolgabíró is valahol, akinek lett volna bátorsága kiállani a nép elé és ezt mondani: Nekünk nem kell semmiféle területi visszacsatolás, mi jól érezzük magunkat és boldogok vagyunk a trianoni határokon belül is, tartsa meg magának a Duce, meg a Führer a Felvidéket is, Kárpát-alját is, Észak-Erdélyt is!
Mert ezt kellett volna cselekednünk, hogy megszerezzük a háborúból való kimaradás kato-nai és politikai jogcímét. De amikor mi ennek az ellenkezôjét cselekedtük és a tengely-hatalmak döntése jóvoltából majd megdupláztuk a trianoni ország területét, és annak 9 milliónyi népességét közel tizennégy és félre emeltük, akkor már nem volt sem erkölcsi, sem politikai jogcímünk ahhoz, hogy azt lessük, mit határoznak a velünk szemben álló nagyhatalmak titokban a kulisszák mögött, akár Teheránban, akár Yaltában.
Ezt egyszer a háború alatt így fejezte ki a magyar publicisztika nagymestere, Milotay István: ,,Nem lehet mind a két háborús fél gyôzelmére spekulálni, de egyik oldalán sem vállalni a rizikót!” Istennek hála, hogy a becsületére kényes, egyenes fajtánk ezt ösztönösen így is érezte! Így érzett, ezért viselkedett úgy, ahogy viselkedett 1944. október 15-én. A hadban álló honvédség szembefordult saját Hadurával, ösztönösen érezve, hogy kapitulációval, dezertálással hazát menteni nem lehet. Ôk cselekedtek Kossuth szellemében és 1956 október 23-a fiai. Mindaddig, amíg egy nemzetnek vannak fiai, akik válságos idôkben csak a haza javát tartják szem elôtt, – írjon a naptár 1944. október 15-ét, avagy 1956. október 23-át –, az a nemzet nem veszett el!
Mert igaz az Ige: FELTÁMADUNK!

Merjünk Antijudaisták Lenni! - Ifj. Tompó László
 
Ha megkérdezné tôlem valaki, hogy elkereszténytelenedett és világunk felrázására milyen gyógyírt tudnék javasolni, azt válaszolnám: nézze meg Theodore Winston Pike dokumentumfilmjét, ,,A másik Izrael”-t. Ez év március 18-án volt a videófilm magyar nyelv_ változatának bemutatója Budapesten, a Szabó Dezs_ Színházban. A férôhely kevésnek bizonyult: ötszázan látták. Csak azt sajnáltam, hogy ennyien voltunk: minden magyarnak látnia kellett volna vagy látnia kellene. (A filmkazetta azóta be-szerezhetô a Gede Testvérek Bt-tôl és nemzeti könyvterjesztôktôl.)
De mirôl is szól a film, amelynek készítôje, Ted Pike baptista lelkész Amerikában? Izrael számára nem az emberiesség, a társadalmi szolidaritás, a békeszeretet fogalmát és gyakorlatát jelenti, hanem a földjén ma is mindennapos gy_löletet, népirtást – nota bene: a nem zsidók leölését! –, az erkölcstelenséget. A korunk tömegtájékoztatásából nem ismert, 1948-ban alapított, de évezredes szokások szerint felépített haramiaállamot. A másik Izraelt. Nem a gy_lölet vezérli, hanem a tények tisztelete. Kizárólag zsidó könyvekbôl idéz (Judaisztikai enciklopédia, Az egyetemes zsidó enciklopédia, A zsidó enciklopédia), amelyek méltán döbbentik meg a keresztény világot. Rabbinikus forrásokból igazolja ugyanis, hogy a Jézus ostorozta farizeusi szellem jellemzi a zsidó gondolkodást, amely túllép a mózesi hagyományokon, az Ószövetségen. Idézem Pike-t:
,,A farizeusok azt állították, hogy valójában két sugalmazott kinyilatkoztatás van a zsidók számára: Mózes írott törvénye, amelyet a Sinai-hegy csúcsán kapott, de ezenkívül létezik a szóbeli hagyomány is, amelynek az a 70 bölcs jutott a birtokába, akik odajöttek a hegy aljára, de tilos volt tovább menniük. A farizeusok azt tanították, hogy ez a 70 bölcs (a Szanhedrin) sokkal terjedelmesebb és mélyebb kinyilatkoztatást kapott, mint Mózes, olyan kinyilatkoztatást, amely sohasem lett leírva, de nagyobb tekintélye lett, mint az írott törvénynek.”
Krisztus elítélte e hagyományt, amely Isten törvényét akarta megsemmisíteni. A zsidó vezetôk azonban ragaszkodtak hozzá. Szóbeli tanításaikat Babilonban hagyták jóvá. Ezek gy_jteménye a Talmud, a zsidók törvénykönyve, amelytôl nem gyôzték eleget óvni a keresztény világot a középkori pápák és uralkodók. A rabbik mindmáig a Talmudot tekintik egyedüli ,,szent könyvük”-nek, ezért a zsidó szellem megismeréséhez nélkülözhetetlen. Ezt belátva Pike olyan részleteket közöl a Talmudból, amelyek megértetik velünk, miért volt, van és lesz a földön antiszemitizmus (pontosabban antijudaizmus). Lássunk ezekbôl néhányat!
,,A Talmudban, a Szanhedrinrôl szóló értekezésben egy terjedelmes bekezdés leírja, hogy egy farizeusnak joga van megölni bárkit, amennyiben közvetve teszi ezt. A számos példa egyikében a Talmud azt monda: ,Ha valaki megkötözi a felebarátját, és az éhen pusztul, nem felelôs annak haláláért.’ A farizeusok ilyen közvetett módon ölték meg Krisztust is. A háttérbôl befolyásolták a rómaiakat, hogy ténylegesen ôk forgassák a lándzsát és a kardot, és azt állították, ahogy leszármazottaik ma is állítják, hogy mivel a rómaiak Krisztus halálának közvetlen okai, a rómaiak a b_nö-sök, nem a zsidók.
A Talmud nagylelk_ kibúvókat biztosít a házasságtörésre. Azt tanítja, hogy a házasságtörésre kiszabott büntetés nem vonatkozik egy kiskorúval, egy kiskorú feleségével vagy egy pogány felesé-gével folytatott szexuális aktusra.
A Talmud a ,kijelölt rabszolganôknek’ nevezett fiatal hajadon leányoknak a megrontását is bátorítja. De fontos, hogy miként hajtják végre az ilyen megbecstelenítést: ,A kijelölt rabszolganô-vel közösülô csak a természetes nemi kapcsolat esetén b_nös, perverz kapcsolat esetén nem.’ A farizeusok úgy érveltek, hogy a megrontás perverz módon végrehajtva kívül esik a jog illetékességi területén. Mindazonáltal a normális megrontás büntethetô volt.
A Talmud három nagyobb értekezésében terjedelmes be-kezdések találhatók, amelyek törvényi támogatást adnak három éves leánygyermekek megrontására és a velük való egybekelésre. Ténylegesen a legnagyobb rabbik közül számosan, köztük Si-meon ben Yohai, jóváhagyták ezt a privilégiumot. A mai Izraelben minden évben a zsidók ezrei zarándokolnak Simeon ben Yohai emlékének tiszteletére, aki az egyik legtiszteltebb rabbi a judaizmus történetében.
A gyermek-szex számos szentesítésének egyikében Simeon ben Yohai ezt mondja:
,Egy prozelita számára 3 éves és 1 napos életkor alatt meg van engedve, hogy egybekeljen egy pappal.’ Egyetértve ben Yohai-val, a nagy Raba ezt mondta: ,Amikor egy felnôtt férfi szexuális aktust folytat egy kislánnyal, az semmi, mivel ha a leány fiatalabb, mint három éves és egy napos, az aktus olyan, mintha valaki benyomja az ujját a szemébe.’ Ehhez a bekezdéshez írt lábjegyzet ezt mondja: ,Ahogy könny szökik a szembe újra és újra, úgy tér vissza a három év alatti kislány szüzessége.’ Ugyanez a szakasz megerôsíti, hogy a kisfiúkkal folytatott szexuális tevékenység ugyanebbe a kategóriába esik: ,A kisfiúval folytatott közösülés nem tekinthetô szexuális aktusnak.’
A ,nem zsidók’ címszó alatt ,A zsidó enciklopédia’ azzal kezdi, hogy meghatározza, mi teszi a zsidót annyira különbözôvé a nem zsidótól. A rabbi szerint ,csak az izraeliták emberek’. A nem zsidókat nem az emberek, hanem a ,barbárok’ közé sorolják.
Mivel a nem zsidók nem ,emberek’ a legteljesebb értelemben, úgy ,a nem zsidó … nem felebarátja’ egy zsidónak. Továbbá mivel ,a nem zsidó törvények túl nyersek ahhoz, hogy kiérdemelnék a viszonosságot’, ami azt jelenti, hogy túl nyersek ahhoz, hogy komolyan vegyük azokat, a nem zsidó mindörökre a zsidó alatt van. A nem zsidókat Isten kezdettôl fogva törvényen kívül helyezte, és így nincs tulajdonjoguk. ,A Mindenható felajánlotta a Tórát a nem zsidó népeknek is, de mivel ôk nem voltak hajlandók elfogadni, Isten megvonta ragyogó törvénye védelmét tôlük és átadta tulajdonjogukat Izraelnek, aki megtartotta a törvényét.’
– Tompó-cikk folytatása –
Mivel a Talmud éppen úgy törvényen kívül helyezte egy nem zsidó gyermekét, illetve ügyét, mint egy ,állatét’, egy nem zsidónak éppen úgy nincsenek törvényadta jogai egy zsidó bíróságon, mint egy állatnak.
Krisztus jellemzése szerint az önmagát magasztaló farizeus ezt mondta: ,Hálát adok Neked, Uram, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember.’ Egy kiváló talmudista rabbi ugyanezt mondja: ,Áldott légy …, aki nem teremtettél engem gojnak’, vagyis nem zsidónak.
Sajátságos ellentét áll fenn a Talmud és Jézus között. A Talmud mindenütt támadja ôt, ahol csak tudja, még az anyját is. A Talmud szerint Mária prostituált nô volt, aki ácsokkal közösült: ’Ô, aki hercegek és kormányzók leszármazottja volt, ácsokkal kurválkodott.’ Ebbôl természetszer_en kö-vetkezett, hogy az írástudók Krisztust törvénytelen gyermeknek nyilvánították. A zsidó enciklopédia a ,Jézus’ címszó alatt azt állítja, hogy a zsidó iratok gyalázzák Krisztust: ,Mindezeknek a forrásoknak az a tendenciája, hogy Jézus személyét azáltal kisebbítsék, hogy törvénytelen szüle-tést, mágiát és szégyenteljes halált tulajdonítanak neki.’ E címszó szerint Jézust a judaizmus három legrosszabb ellenségei egyikének tekintik, aki gyalázatos véget ért. A Talmud ezt mondja: ,Négyszeres halálra ítélték: megkövezésre, megégetésre, lefejezésre és megfojtásra.’ A Talmud azt is hozzáteszi, hogy ô most a pokolban van, t_zforró ürülékkel büntetve.
A zsidó enciklopédia a ,min’ címszó alatt folytatja a kereszténység iránti talmudi gy_lölet megvilágítását. Újra emlékeztetnünk kell arra, hogy a ,minim’ általában a zsidókeresztényeket jelenti. ,Tilos húst, kenyeret vagy bort együtt fogyasztani (a kereszténnyel). A keresztény által írt törvénytekercseket, a tefilint és a mezuzotot el kell égetni. A (keresztény által) leölt állat tiltott étel. A (keresztény) rokonainak nem szabad megengedni, hogy megtartsák a gyász elôírásait a halála után, hanem meg kell követelni, hogy ünneplô ruhába öltözzenek és örvendezzenek. (Egy keresztény) tanúvallomását nem szabad elfogadni bizonyítékul zsidó bíróságokon, és ha egy zsidó talál valamit, ami (egy keresztény) tulajdona, nem adhatja vissza neki.’ ”
Pike tényállításaira, mint a Talmud nem zsidókra vonatkozó egyéb megjegyzéseire, zsidó részrôl két ellenvetés a válasz:
1. ,,Nem hiteles kiadásból idéznek”. Csakhogy az amerikai lelkész citátumai zsidó kiadásokból, nem holmi ,,antiszemita” brosurákból valók. A rabbik hozzáf_zik, rosszul ,,értelmezik” az antiszemiták a Talmud oly bölcs gondolatait. Olvasómra bízom, lehet-e a gyermekek megrontását a sz_ziesség védelmének tekinteni?
2. ,,A Talmud kifogásolt mondatai nem a zsidó világnézetet, hanem csak egyes rabbik magánnézeteit tükrözik.” De ha a Talmud a rabbik elsöprô többsége szerint is a zsidó világnézet kivonata, mint ahogyan a keresztényé a Szentírás és a szenthagyomány, ugyan mitôl hiteles az egyik mondat és mitôl nem az a másik?
Részletesen bemutatja továbbá a Talmud, valamint a kabbalisztikát összegzô Zohár tanításait terjesztô, világuralomra törô, a forradalmi megmozdulásoknak élére álló cionista lobbi aknamunkáját, amelynek célja az ,,Új Jeruzsálem” felépítése, vagyis a zsidó politikai-gazdasági világrendszer megvalósítása. ,,A Zohar egy jellemzô szövegben ezt tanítja: ,Az élô lélek’ Izraelre vonatkozik, amely egyedüli birtokosa a szent, élô, felülrôl származó lelkeknek… A ,szarvasmarha, a csúszómászók és a föld vadállatai’ a többi népekre vonatkoznak, akik nem ,élô lelkek’. A Zohar azt állítja, hogy Izrael csak a nem-zsidók legyôzése által tarthatja meg a pozícióját, mint Isten földi dicsôsége. A Zohar a nem-zsidókat ,amalekitáknak’ nevezi. Számos jellemzô szövege egyikében ezt mondja: ,ôk okozták a templom lerombolását… ezért, amikor Isten kinyilvánítja önmagát, kiírtja a földrôl… A megváltás nem lesz teljes mindaddig, amíg Amalek meg nem semmisül.”
Megdöbbentô tényeket közöl arról, mennyire nem írott malaszt a Talmud, a Zohár. Íme néhány: 1. A nyugati hatalmak 1918-ban megszellôztették, hogy a kommunizmus nem más, mint ateista zsidók nemzetközi összeesküvése a keresztény társadalmi és gazdasági rend ellen. 2. Az elsô szovjet népbiztosok – Urickij, Trockij, Zinovjev, Szverdlov, Kaganovics – zsidók voltak. 3. A kommunista mozgalmakban a zsidóság számaránya évrôl-évre nôtt. Nyikita Huroscsov maga is elismerte a kommunista párt zsidófertôzöttségét: ,,A kormány úgy találta, hogy bizonyos kormányzati ágazataiban nagyon koncentráltan vannak jelen. A személyzet több, mint 50 %-át alkotják.” 4. A zsidó vezetôk az Egyesült Államokban a radikális szocialista-bolsevista mozgalmak, továbbá a tömegtájékoztatás, a televíziós csatornák élére álltak.
A próféta szól a zsidó politika kulisszatitkait mélységében ismerô lelkészbôl, amikor így summázza a zsidó világszövetséggel szembeni feladatunkat: ,,Az egyháznak most szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy a mai Izrael nem az Ószövetség magasrend_ jövendöléseinek beteljesülése – ezek a jövendölések ugyanis az engedelmesség feltételéhez vannak kötve. Ezzel szemben a mo-dern Izrael elsô állomása annak a sátáni tervnek, amely el akarja venni ezt a világot Krisztustól, és oda akarja adni az Antikrisztusnak, Izrael hamis Messiásának, aki a világot Jeruzsálembôl fogja uralni.”
Minden nem zsidónak szól intelme: ,,A keresztényeknek véget kell vetniük annak, hogy a szórakoztatásban és a világ eseményeirôl szóló tudósításokban a zsidó tömegtájékoztatástól függ-jenek. A családoknak olyan egészséges szórakoztató lehetôségeket kell keresniük, amelyeknek nem a televízió áll a középpontjában.”
Érvelését hallgatva kérdezem: tudatában van-e a magyar társadalom, mire ítéli a talmudista Brüsszel, a sok kótyagós, vízfej_, a klasszikus Európát hírbôl sem ismerô, de azt megsemmisíteni akaró szabadkôm_ves ,,ejrópér”, a ,,Budapest” táblát még jó, hogy ,,Judapestre” le nem cserélô szabadkôm_ves banditizmus? Mikor jut már el oda a magát nemzetinek, ,,jobboldali”-nak nevezô tábor, hogy kimondja: elég volt a judaizmusból!? Elég volt a magyar kultúra ócsárlásából, a kertészimrék, eörsiistvánok, spirógyörgyök, a nemzetközi szabadmadarak fészkelésébôl, a Magyar Szent Korona lesvájcisapkázásából, Jézus fattyúnak nevezésébôl, a Wass Albertnek való szoborállítás eluta-sításából! Vajh mikor üt az óra, amikor, megvalljuk: mi igenis antijudaisták vagyunk, más szóval – most tessék huhogni! – antiszemiták! Igen, azok. Zimándy Ignác atya – akinek antiszemita kátéját folytatásokban közöljük lapunkban – írta 1882-ben: ,,Nálunk nincs másban üdvösség, csak az antiszemitizmusban. Aki hisz, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik!” Kérdés, felfogják-e ezt ma azon jóhiszem_ magyarjaink, akik kiszolgálják a júdásokat? Nem veszik észre, hogy a JUDEU t_zkatlanjába kerülnek ôk is, hiába tolják a Zsidesz – leánykori nevén Fidesz – szekerét, hiába hajbókolnak Orbán Viktornak, hiába jobbikolnak, hatvannégyvármegyéznek?! Hiába szidják Medgyessyt, a JUDEU-t, ha pénzüket inkább zsidóknál költik el, mint magyaroknál, ha nem bojkottálják a szabadkôm_ves tévéadásokat, rádióállomásokat, könyveket, újságokat. Márpedig ez kutya kötelessége lenne most minden hazáját nemcsak szájával, de szívével, eszével és pénzével is szeretô magyarnak!
Ha a maradék magyarság a május 1-i belépéssel felgyorsuló elzsidósítással nem lesz képes szembeszállni, attól tartok, igazolni fogja Komáromi Jánost, aki ,,Jegenyék a szélben” cím_ regényében – 1928-ban! – (a kommunista zsidók persze további közel 4500 sajtótermékkel együtt elrendelték bezúzását 1946-ban!) egy honfitársával beszélgetve így fakadt ki: ,,Rongyország ez, testvér! S ha egyszer felháborodásában el találná süllyeszteni az Úristen, nem maradna helyén más, csak egy fekete lyuk s a lyuk legalján egy poloska.” Hogy ne így legyen, hallgassuk meg Pike adatait, terjesszük kazettáját!
Gróf Teleki Pál mondta: ,,Merjünk magyarok lenni!” Aláírom, de ki kell egészítenem egy mondattal, egy olyan kívánsággal, amely minden, hazáját halálosan szeretô magyar lelkében ott szunnyad: merjünk antijudaisták lenni!
Április van. Rügyeznek a fák, zöldülnek a mezôk, énekelnek a madarak, és te, magyar testvérem, hogy tudsz a házadban csótányok, patkányok, poloskák között élni?

A nyugati kultúra és társadalom hanyatlása a tudomány, a technika és a gazdaság fejlôdésének hátterében – 2. - Ungvári Gyula

Elôtérben az idegen faj bevándorlása

A szükséges munkák elvégzésére a fehér népek körében megjelennek és egyre nagyobb népességükkel egyre jelentôsebb kulturális-társadalmi erôvé válnak a színesbôr_ek (a bevándorló színesek szaporodása jóval felülmúlja a bennszülött fehér lakosságét, ami a színesek életnívójának emelkedése, egészségügyi ellátásuk javulása következtében gyorsan és jelentôsen változtatja meg a korábban fehérek lakta országok népességének faji arányait). A munkától való elidegenedés fokozódása, a kényelem, a kellemes életkörülmények kultusza, a fogyasztói hedonizmus, a kapzsiság terjedése a nyugati népek körében tehát odavezet, hogy az említett munkák esetében jelentkezô munka-erôhiányt a színesbôr_ekkel pótolják (pl. egyre szélesebb rétegek igényelnek egyre több alkalommal munka nélkül kapható jövedelmet, s ha hiába tartják a markukat, akkor elégedetlensé-güknek egyre nagyobb hangot adnak, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen osztogatásra államnak, önkormányzatnak, munkaadónak, szponzornak milyen lehetôségei vannak és kórusban irigy-kedve mindazokra, akiknek több van az éléskamrájukban vagy pl. a bankban). Az ilyen magatartás (a családi élettel kapcsolatban fent mondottakat is figyelembe véve) fokozza az emberek atomizálódását, sorvasztja a baráti kapcsolatokat, a helyi kis közösségeket.
Pénzt és látványosságot!
Mindezt napjainkban tovább erôsíti a kor-szer_ média által is lehetôvé tett színes-hangos-vibráló látványosság és az egyénileg használható technikai játékok uralma, ami csökkenti az ember és ember közötti kommunikáció, a közös cselekvés igényét. Végeredményben az egykor nyomorgó ,,éhes” proletár napjainkra – a fogyasztói társadalomban – fogyasztó proletárrá vált, akinek mentalitása (az, hogy csak ,,pénzt és show-t” akar, irtózik a felelôsségvállalástól, nincs kötelességtudata, követelôzik, irigysé-gében folyamatosan a kettôs mércét alkalmazza) a késô római civilizáció emlékét, a ,,panem et circenses” hangulatát idézi. E többségében proletár mentalitású fogyasztó – hajszolva a pénzt, az anyagiakat, elszokva a munkától – a hiúság vásárán, a pénzzel vagy más, pl. intellektuális vagy információs-kapcsolati tôkével rendelkezô ötletes vállalkozók által _zött propaganda (reklám) hatására és pl. a média által manipulálva egy mókuskerék fogságában követi el a hét fôb_nt: a fogyasztói hedonizmus (,,torkosság”, bujaság), a kapzsiság (fösvénység), az ember iránti gy_lölet (harag), az irigység (pl. a kár-öröm), a mások lenézése (a kevélység) és a restség (lustaság, tunyaság) b_nét.
Pénzt és hatalmat!
Mindezzel párhuzamosan a nyugati s a nyugatot egyre inkább majmoló civilizáció jól pozícionált, gazdag vagy tehetôs (leginkább bü-rokrata vagy vállalkozó) osztályaiban a korábbiaknál még erôteljesebbé vált a gazdaságosságcentrikus, pénzorientált szellem, továbbra is nagy mérték_ a megvesztegetés (a korrupció) és a kizsákmányolás. A lakosság egészére vetítve növekszik a különféle (és fôként a gazdasági) b_ncselekmények elkövetése (és mindez az olyan nyugati országokban is fokozódott, amelyek az ilyesmitôl lényegében érintetlenek voltak korábban). Viszont mind a legális, mind az illegális gazdaságban a módszerek finomodtak, a tudomány és a technika alkalmazásával bonyolultabbá váltak, aminthogy pl. a közéletben változatlanul folyó hatalmi harc eszközei is ebben az értelemben alakultak át, miközben nemcsak az üzleti körök vonják be piaci versengésükbe, a hatalmi harcba a médiumokat, de a politikusok is, akik sokszor egyenesen ide helyezik át a frontvonalaikat.A jellembeli-erkölcsi értékek hanatlása és az eltorzított jogállamiság
Igen veszélyes távlatokat nyit a nyugati típusú társadalmakban az elüzletiesedés szel-leme, az emberi kapcsolatok atomizálódása, az, hogy elsorvadnak a civil társadalom sokrét_ formái, a hagyományos kultúrák, hanyatlik a h_ség, a kitartás, az áldozatvállalás értéke, visszaszorul a társadalomban a férfiasság, a férfiak esetében a bátorság, a nôk esetében a szemérmesség tulajdonsága. Az egészséges munkaszeretet meg-sz_nése és az erkölcsöket háttérbe szorító, merev, egyrészt túlszabályozott, másrészt sok kiskaput maghagyó jogállamiság (fôként az ún. személyiségi vagy emberi jogok, a sokszor egyfajta álhumanizmus) piedesztálra emelése (pl. a b_nözôk emberi vagy ún. személyiségi jogainak mai védelme és a b_nüldözés megnehezítése) mögött kevésbé lesz kockázatos a pozícionális és a virtuális-fizikai anyagi javaknak erkölcstelen, sôt törvénytelen hajszolása. Általában csökken a közbiztonság, a közrend, de általában is hanyatlik a rend, a hivatalos felhatalmazáson nyugvó tekintély tisztelete és egyfajta fegyel-mezetlenség, lazaság harapózik el ott, ahol ez nem megengedhetô. Erodálódnak, ritkábbá válnak az igazi jellembeli-lelki értékek, pl. az igazi testvériség és az igazi szabadság iránti vágy.Patriotizmus és nacionalizmus helyett
rasszizmus az idegen faj javára
Mindez szorosan összefügg a paraszti múltban még oly fontos népi-faji érzésnek és öntudatnak a fentiekben említett hanyatlásával, ami viszont károsan befolyásolta és befolyásolja mind a patriotizmust, mind pedig a nacionalizmust. A XX. században mindenütt, ahol a marxista (akár ,,mérsékelt” szociáldemokrata, akár ,,szélsôséges” kommunista) ideológia vezetô szerephez jutott, ill. mindenütt, ahol judeokrata kezekbe került a hatalom, de legalábbis a befolyás döntô része, erôteljes kulturális offenzíva indult a hazaszeretet, s még inkább a nemzeti érzület, nemzetelv_ gondolkodás és leginkább: a nemzetelv_ cselekvés ellen, mégpedig vagy marxista módon a proletár nemzetköziségre, vagy kozmopolita lelkülettel és judeokrata célzattal a nemzetközi tudományos életre, ill. a globalizálódó nemzetközi gazdasági kapcsolatokra hivatkozva, egyetlen kivétellel, tudniillik a zsidó nacionalista állam (Izrael) kivételével. E kultúroffenzíva nyomán a nyugati civilizáció országaiban egyre inkább pusztán formálissá, protokollárissá válik a hazaszeretet, és – összefüggésben a kulturális hanyatlásnak azzal a jellegzetességével is, hogy csökken az emberek érzelmessége, ill. az érzelmeket egyre inkább felváltja a puszta hangulat – csökken a nemzeti érzület elterjedtsége, de legalább is a hôfoka. Márpedig a nemzet ugyanúgy Isten teremtménye, mint pl. az ember genetikai állománya vagy az egyes kultúrkörökben kifejezésre jutó kollektív és intuitív lelkiség. Mindaddig, amíg élnek olyan emberek, akik megtapasztalták a nemzeti létezés örömteli, büszke öntudatát, fenn marad a nemzet is. S amíg él a nemzeti érzés, az idegen faj csak átmenetileg tud uralkodó hely-zetbe kerülni s akkor is bizonytalannak fogja érezni helyzetét, kétségesnek uralma jövôjét. Ebben a helyzetében ahhoz a módszerhez folyamodik, hogy pl. nem fehér emberek bevándorlásának elômozdításával, a bevándorlók egyenjogúsításával, a nem fehérek fehér embercsoportok közé ékelôdésének támogatásával igyekszik a fehér népi-társadalmi környezet zártságát – pl. a nyitott társadalom meghirdetésével – oldani, szilárdságát gyengíteni. A továbbiakban fokozzák a nem fehér rasszok beemelését a felsôbb osztályokba és az állami szervekbe, és már nemcsak integrációjuk jog-szabályi intézményesítésére, de olyan asszimilációs folyamatok beindulására is sor kerül, ahol legalább úgy asszimilál (rendel maga alá) a nem fehér kisebbség, mint a fehér többség. (Ez azután már a nyelvhasználatban is kifejezôdik: amikor pl. hazánkban a ,,roma” kisebbséggel nem a ,,magyar” többséget hasonlítják össze, hanem az ún. többségi társadalmat, mintha e többségnek nem lenne joga ahhoz, hogy ugyan-úgy identifikálja magát nemzetisége szerint, miként ezt a színesbôr_ kisebbség teszi. Az ilyen nyelvhasználatnál is súlyosabb az, amikor megjelenik az idegen fajnak a fehér fajjal szemben mint erkölcsi, intellektuális, esztétikai stb. szempontból felsôbbrend_nek – gyakran a hivatalos körök, sok helyütt az oktatás, általában a nemzetközi média és az elôtérbe állított magas kultúra által végzett – sugallata. (Amikor pl. azt hangoztatják, hogy az idegen szép s ennek jegyében egy fekete bôr_ nôt választanak meg Franciaország szépévé.) Az egyenlôség, a demokrácia
é s a világuralmi tervek
Ez utóbbiak mögött annak a szellemiségnek az uralma figyelhetô meg, amely az ENSZ Alapokmányában is kifejezésre jut: az ,,egyenlôség” eszméjének érvényesítése egy adott ország határain túl, országcsoportok, nagyrégiók viszonylatában, sôt, világviszonylatban. Ez ti. összhangban van az emberek, embercsoportok valóságos politikai egyenlôtlenségére épülô globális imperializmus elôtérbe kerülésével, a világállam és a világkormány létrehozásának elômozdításával, azzal, hogy a világcégek, a pénzbeli hatalmasságok e mellett az irányzat mellett kötelezik el magukat, mintahogyan a világuralomra törô judeokrata körök is ennek elômozdításán munkálkodnak. Mindennek oka egyszer_: a politikai egyenlôség meghirdetése s így az ún. demokrácia természetesen álságos dolog és pusztán formális. Az általános és egyenlô választójoggal, a többséguralmi döntéshozatallal egyáltalán nem valósul meg az egyéni alanyi akaratok egyenlô érvényesülése: elôször is a kisebbség akarata egyáltalán nem érvényesül, másodszor az erôs akaratúak képesek arra, hogy pl. rábeszélô képességüket igénybe véve a gyengébb akaratúakat a maguk érdekeinek támogatására rábírják, harmadszor pénzzel, korrupcióval sokakat rá lehet venni arra, hogy kiálljanak ezen vagy azon álláspont mellett, ami a vagyonosok akaratának érvé-nyesülése elôtt nagyobb teret nyit, mint a kevésbé vagyonos vagy vagyontalan embereké elôtt. A tömegkommunikáció megjelenése a politikai egyenlôtlenséget azután továbbfokozta, mint-hogy a tömegmédiumok révén egy ember hatása (s így akaratérvényesítési esélye) mások ilyen hatásának a sokszorosává válhat. Különösen ez a helyzet a televízió tömegessé válásával, már csak azért is, mert ez a médium az átlagemberek nagy tömegeit maga elé ülteti. Ráadásul ebben az új televíziós demokráciában a befolyást gyakorló politikusok osztálya sok esetben elsôsorban nem szakmai-tárgyi érveléssel igyekszik elképzelése, pártja, személye mögé támoga-tókat, híveket toborozni, hanem másodlagos eszközökkel, propagandával (reklámmal), agitációval. A meghirdetett politikai egyenlôség, demokrácia a maga ,,intézményeivel” és igen nagy mértékben a média politikája révén azután azt a látszatot kelti, hogy összességében véve az emberek (a ,,nép”) akarata – elôbb vagy utóbb, ha úgy hozza a sors: több kormányzati ciklus után mindenképpen – érvényesül.
Mindez végül is odavezet, hogy egy sz_k, de igen gazdag réteg uralkodik az agymosott fogyasztó proletárok tömegei felett, távlatilag: egy sz_k kör_ világ-kormányzat uralma alá kerülhetnek a proletárok világtömegei.
Más szóval az a fajta egyenlôtlenség (és természetesen nemcsak a politikai-társadalmi, de az anyagi-gazdasági egyenlôtlenség is), amely a nyugati civilizáció egy-egy országán (országcsoportján) belül jellemzônek mondható, jellemzô lehet világméretekben is, aminthogy – ha megvalósul ez a terv – jellemzô lesz a világkormánynak és a foglalkozások, élethivatások világviszonylatban való elismerése rendjének az a szerkezete is, ami napjaink ún. fejlett nyugati országaira jellemzô s ami a hagyo-mányos kultúrának megfelelô társadalmi ér-tékrendnek éppen fordítottja. (A hagyományos értékrendet a hungarista felfogás fejezte ki, ami érvényre jutott pl. 1944. november 8-án a Dolgozó Nemzet Hivatásrendje néven a parlament által elfogadott törvényben. E törvény szerint – figyelmen kívül hagyva a fegyveres erônek az akkori rendkívüli helyzet indokolta elsô helyét – az elsô helyet az egyházak kapták, utánuk – rendre – az anyák, a nemzetnevelôk, az egészségügyiek, a közszolgálatot teljesítôk, a magánszolgálatban álló értelmiségiek, a parasztok, a bányászok, a munkások, a céhbeliek, a szállítók, majd utolsó elôttiként a kereskedôk, utolsóként pedig a pénzügyiek következtek.). A modern – nagy mértékben judeokratikus – világuralmi törekvések során elgondolt ,,szép új világnak” a kormányában viszont pl. a pénzügyek miniszteriális kezelése (a költségvetés) kapja majd a legnagyobb szerepet, és világviszonylatban is az a fog-lalkozás és ágazat kapja majd a legnagyobb anyagi elismerést, amely ma is kapja az egyes országok viszonylatában, tudniillik a bankár, a pénzügyi ágazat, feltéve, de persze meg nem engedve, hogy a szóban forgó világuralmi tervek megvalósulnak. (Egy tárca bizonyosan nem lenne a maiak közül, tudniillik a hadügyi tárca, minthogy a hadsereg megsz_nnék, ill. átalakulna a világ államrendôrségévé.) Ökológiai vészhelyzet

A harmadik évezred kezdetén ott tartunk, hogy az USA-ban mint az anyagi-gazdasági-pénzügyi totalitás éllovasában (valamint az amerikai mintát követô ún. fejlett országokban) elsôsorban a tudomány és a technika elôrehaladása (pl. a közlekedés- és hírközléstechnikának a Földgömböt valósággal összezsugorító roha-mos fejlôdése vagy a gazdaság- és vezetéstudományok eredményeinek kiterjedtebb alkal-mazása) nyomán vagy a várható élettartamnak a táplálkozási viszonyok, a közlekedés- és hír-közléstechnika és az egészségügyi ellátás javu-lására visszavezethetô növekedésével összefüggésben egy olyan folyamatnak lehetünk tanúi, amelynek során az emberi élet anyagi-testi mutatói még javulnak, a kognitív tudás még gyarapodik és elmélyül, miközben az élet, a közösségi alkotómunka, a társadalom minôségi mutatói, a kulturális-társadalmi színvonal, a lelkületet, az erkölcsiséget tükrözô mutatók már stagnálnak vagy egyenesen hanyatlanak. Ezek-nek az anyagi-fizikai mutatóknak a javulása sem tarthat azonban örökké és csak két ún. küszöb át-lépésétôl való tartózkodás során érvényesülhet. Ez a küszöb az emberlét ökológiai veszélyez-tetésének, ill. a faji életképesség hanyatlásának határértéke. Az utóbbiról a fentiekben volt szó.
Ami az elôbbit illeti: a gazdasági növekedés, ill. az anyagi életszínvonal (,,jólét”) fokozása a természeti erôforrások kimerítésével, földi környezetünk (egyetlen életterünk, pl. a víz, le-vegô, talaj) szennyezésével jár, annak a veszélyével, hogy a földi élet ökológiai egyensúlya oly mértékben borulhat fel, hogy az már magának az emberi civilizációnak, sôt, az ember földi létezésének a feltételeit fenyegeti. Ilyen veszélyekre utalnak a következôk: a légkörbe bocsátott széndioxid mennyiségének határtalan nö-velése s ezzel olyan üvegházhatás létrehozása, amely – túlzott globális felmelegedéssel járva – döntôen káros változásokat idézhet elô a föld légkörének, a klimatikus viszonyoknak alaku-lásában vagy oda vezethet, hogy az óceánok – vízszintjük emelkedése folytán – jelentôs lakott területeket öntenek el, de ide tartozik az ózon-pajzs veszélyes elvékonyodása, sôt, meg-sz_nése, a bioszféra (a flóra és a fauna) pusztulása, a trópusi ôserdôknek, a Föld tüdejének rombolása, vagy az édesvízkészletek várható elégtelensége. Az átlagos amerikai család pl. már ma is annyi édesvizet, villamos energiát, benzint, acélt, élô faanyagot használ fel, hogy ha a világon minden család ennyi erôforrást hasz-nálna fel, a Föld legfeljebb 2 milliárd embert tudna eltartani. Ráadásul egy átlagos amerikai élete során 60 tonna háztartási szemetet ,,termel”, az amerikai kormányzat pedig nem hajlandó csatlakozni a kiotói egyezményhez. Ceterum censeo: a természeti erôforrások kimerítésében, a környezet szennyezésében, az ökológiai egyensúly veszélyes megingatásában a fô vétkes a parasztságnak mint társadalmi osztálynak és a hagyományos paraszti kultúrának az elt_ntetése, a vidék elnéptelenítése.
– folytatjuk –

Szálasi Ferenc emlékezete (2.) - Ungvári Gyula


Nem fasizmus, hanem hungarizmus!
A ,,fasizmus” és a kommunizmus rokonságba hozása azon az alapon történik, hogy mindkettô totális (s ezért radikális) irányzat, másrészt azon a feltételezésen, hogy mindkettô embertelen, brutális, kegyetlen. Ezzel a rokonítással kapcsolatban mindenekelôtt szögezzük le, hogy fasizmusról beszélni Szálasi esetében közönséges tudatlanság. Ennek a szónak az alkalmazása csak Mussolinivel és mozgalmával kapcsolatban értelmes. Szálasi ugyan nagyra tartotta az olasz fasizmust, de az általa önállóan és politikai szempontból minden lényeges dologra kiterjedôen kidolgozott eszmerendszert mint hungarizmust határozta meg. Ez sok tekintetben hasonlított Mussolini rendszerére, de voltak különbségek is a két ideológia között. Ha Szálasit fasisztának mondjuk, aki pusztán az önmagában vett eszmeiséget tekintve és figyelmen kívül hagyva, hogy Mussolini a maga rend-szerét elôbb dolgozta ki, mint Szálasi a hungarizmust – Mussolinit viszont hungaristának kellene mondanunk, aminek abszurditása kézenfekvô. Valójában azt a nagy szellemi irányzatot, amelynek gyökrei még az elsô világháború elôtti idôkre nyúlnak vissza s amelynek csírái e háborút közvetlenül követôen jelentek meg, virágba borulását pedig a 20-as és – még inkább – a 30-as évekre datálhatjuk, nemzeti szocializmusnak célszer_ neveznünk. Ennek válfajai az olasz fasizmus, Szálasi hungarizmusa ugyanúgy, mint pl. a hitleri népi mozgalom (az ún. Völkische Bewegung) és még néhány másik irányzat. Elvileg mindhárom megnevezett irányzat nyíltan hirdetett totalitarizmusnak is tekinthetô, ha a megcélzott totalitást másként is határozták meg. Mussolini az állam totalitását tartotta kívánatosnak, Hitler a faji összetevôkkel is jellemezhetô népi totalitást, Szálasi pedig a nemzeti totalitást. A totalitarizmus fogalmát egyébként nemcsak a kommunizmusra és a nemzeti szocializmus formáira alkalmazhatjuk. Totalitárius-nak tekinthetô pl. az a gazdasági társadalmi berendezkedés is, amelyben a pénz, az üzleti szellem oly mértékben uralkodik, hogy a pénzügyi-üzleti kapcsolatokon kívül minden más emberi kapcsolat elveszíti jelentôségét s azok, akik nem üzletemberek, a társadalom margójára rekesztôdnek ki. De minden magát komolyan vevô hitfelekezet is arra tart igényt, hogy hívei elfogadják minden dogmáját (dogmatikai totalitását).
A hungarista irányzat jelszava ez volt: a nem-zettel a nemzetért. Tegyük ehhez hozzá, hogy Szálasi a hungarizmus fókuszába állított nemzetbe nemcsak a magyar népet értette bele, hanem az ún. Kárpát-Duna medence (a történelmi Magyarország, a Szent Korona Országai) összes ,,honképes és talajgyökeres”(vagyis magának itt hont szerzô, itt otthonra lelô, valamint e honi talajon álló, szellemi, politikai és gazdasági tekintetben e talajban gyökerezô) nemzetiségét s ezeket olyan jogokhoz, olyan fokú szabadsághoz és önállósághoz kívánta juttatni, amely természettôl fogva megillet minden népszemélyiséget (ilyen jogokban, autonómiában Trianon óta mind a mai napig messze nem részesült a Kárpát-medencében élô egyetlen magyar kisebbség sem). Ugyanakkor Szálasi e ,,hungarista” nemzet állam-vezetô népének a szempontok egész sokasága tükrében a magyart kívánta látni. Kétségtelen vi-szont, hogy a zsidóságot nem tekintette ,,talajgyö-keres” népszemélyiségnek, mondván: a zsidóság nem kötôdik a magyar röghöz (nem folytat nemzetfenntartó paraszti tevékenységet), viszont nemzetközi síkon mozgékony és üzleti haszonszerzésre beállított népiség. Szálasi szerint az lenne kívánatos, ha a zsidóság is saját hazára lelne és ott megépíthetné a maga népi-nemzeti államát.
Mindennek semmi köze az embertelenséghez, a brutalitáshoz, kegyetlenséghez. Az, hogy valaki em-bertelenné, brutálissá, kegyetlenné válik, egyrészt génjeitôl függ, másrészt neveltetésétôl, a külsô kö-rülményektôl, pl. a háborús viszonyoktól. Elô-mozdíthatják a viszonyok elfajulását, az embertelenség kibontakozását az ordas eszmék is természetesen, de a hungarizmus egyáltalán nem volt ordas eszme, miközben pl. a marxizmus-leninizmus messzemenôen az volt, a nem lenini típusú marxizmusról pedig, csak úgy, mint napjaink szélsôséges liberalizmusáról annyit mindenképpen megállapíthatunk, hogy az értelmes emberi létezéstôl idegen, torz eszmerendszert képviselt, ill. képvisel. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy ha a második világ-háborúban tevékeny három erôtényezô (a német és vele szövetséges, az angolszász és azt segítô, valamint a szovjet erôtényezô) hadviselését tekintjük, akkor a németek által alkalmazott módszerek (a Blitzkrieg, a törvényekhez és rendeletekhez való következetesebb ragaszkodás és a polgári lakossággal kapcsolatos nagyobb fokú felelôsségvállalás) folytán erkölcsi szempontból felülmúlták mind az angolszász típusú, mind a szovjet hadviselést, ráadásul ez utóbbit oly mértékben, hogy állítható: a szovjet-német párviadal egyfelôl a fejlett nyugati kultúra és civilizáció és másfelôl a sötét és barbár Kelet összecsapását jelentette. Tehát embertelenséggel, kegyetlenséggel, háborús és népellenes b_ntettekkel éppen nem a német erôtényezôt kellene vádolni elsôsorban (bár szadistákkal, magukról megfeledkezett emberekkel minden nép esetében lehet találkozni), hanem annak ellenfeleit, elsôsorban a szovjetet, de pl. – az angolszász terrorbombázásokra, a szônyegbombázás amerikai módszerére tekintettel – éppenséggel pl. a másikat is.
A hungarizmus bölcseleti alapjai
A hungarizmus bölcseleti alapokon áll. Rend-szerének középpontjában az a három kategória található, amely az embernek a világban elfoglalt helye szempontjából a legfontosabb: az emberi létezés legáltalánosabb és legfontosabb szintjén e három kategóriával találkozhatunk. Ezek: az abszolútum (Isten , ill. Isten és a világ viszonya, az evilági létezés és a transzcendentális lét kapcsolata), az egyes ember (mint egyén, mint szabad akaratú személyiség) és a közösség (mint az egyéni létezés feltétele és e létezés értelmének egyik fô összetevôje). E három kategória szerint különböztethetjük meg az egyes embert a közösségbe integráló törekvéseket. Az embert az abszolútumhoz való viszonyában a krisztusi erkölcs integrálja közösségbe s ebben az integrálásban a kalauz szerepét a keresztény egyházak játsszák. Az – egyébként önállító, önmegvalósító, önzô – ,,én” közösségi integrálását a legmagasabb szinten a nemzetelv_ gondolkodás és cselekvés (a szó tiszta értelmében vett nacionalizmus) végzi. Végül a kö-zösséghez való viszonyában az embert a szocializmus integrálja közösségbe.
Napjainkra a szocializmus szót a kommunisták teljesen hiteltelenítették, lejáratták. A hungarista eszmeiség szocializmusa azonban nem a marxizmusra épült, sôt, ha Szálasi el is ismerte a történelmi materializmus viszonylagos jogosultságát a múltban, egészében véve élesen ellentétben állt a marxizmus anyagelv_ségével, keresztényellenességével, nem-zetköziségével. Mellékesen jegyzem meg, hogy ezzel a nem-marxista, tiszta, etikai szocializmussal a ma-gyar 56 messze nem állt ellentétben, sôt, a forradalom elitje – ha a szocializmus szó ellen tiltakozott is – követeléseivel (a forradalom közösségi szerveinek, pl. a munkástanácsoknak a szerepére, a termelôeszközök munkás – ill. paraszttulajdonlására, a szociális törvények megtartására és továbbfejlesztésére stb. vonatkozó követelésekkel) éppen a hungarizmus szocializmus eszméjével rendkívül rokon állásfoglalásokról tett tanúságot. Ráadásul az 56-os állásfoglalások általában hitet tettek a kisipar és a normál típusú kereskedelem magántulajdona mellett, ami ugyancsak szinkronban volt a hungarizmusnak a magántulajdonra, a korlátozottan szabad gazdálkodásra, ill. ennek a közösségi felelôsséggel ötvözött változatára vonat-kozó eszméjével, teljesen összhangban egyébként a néhai hercegprímás 56. nov. 3-án elhangzott beszédében foglaltakkal is. Arról most nem is szólva, hogy a hungarista hatalomátvétel 44. okt. 15-én alapvetôen ugyanazt a célt szolgálta, mint az 56-os nemzeti szabadságharc: ellenállást azzal a ,,ruszki” imperializmussal, bolsevizmussal és barbarizmussal szemben, amelynek elôképe ellen – pl. 1841-ben, a Pesti Hírlap tanúsága szerint – már Kossuth is egy német–magyar szövetséget szorgalmazott, ill. egy várható nagy orosz–német összecsapás esetére azt tartotta kívánatosnak, hogy a magyarság e háborúban a németek szövetségeseként harcoljon.
A hungarizmus bölcseleti alapjainak szilárdságát is eredményezte azután, hogy Szálasi az egyes ember közösségi integrálását összekötötte az ember – lelki, szellemi és testi valóságához is kapcsolódó – erköl-csi, kulturális és anyagi gyarapodásával s az egyes emberek alkotta nemzet nagyságával, boldogságával és dicsôségével. Rámutatott arra is, hogy ha a három alapvetô irányzatot nem szerves egységben és nem a maga helyén igyekszünk kibontakoztatni, akkor az egyes irányzatok óhatatlanul eltorzulnak. így pl. az egyházállam (vagyis az egyház politikai uralma) az ún. államerkölcsi dogmatizmusra vezet (viszont jegyezzük meg, hogy a mélyen vallásos Szálasi egy hívô keresztény magyar társadalmat tartott kívánatosnak, a felekezetnélküliség tilalmával, minden iskolai szinten a hit- és erkölcstan kötelezô tanításával, az egyházi esküvô kizárólagos joghatályi jellegével stb.). A nemzeti elv (a nacionalizmus) egyeduralma sovinizmust eredményez (gôgöt, gy_löletet, erôszakot a más nemzetek iránt, más nemzetek megalázását, elnyomását, kizsákmányolását). Végül a szocializmus a maga torz formájában materializmusra (az erkölcsi-szellemi tényezô, a kultúra, az idealista lelkület és az értelmiség háttérbe szorítására, az anyagi, a testi tényezôk, szempontok kizárólagos ural-mára) vezet. Látván napjaink manipulált fogyasztói társadalmát s a gazdagok önzésének s a méltatlan szegénységnek és nyomornak kiáltó ellentétét, ma is aktuálisnak érezhetjük a jó irányú emberi törek-véseknek s ezek ellentétének Szálasi által jelszószer_ tömörséggel adott megfogalmazását, mi szerint az egyik oldalon van a család, az igazság és a jólét, a másik oldalon pedig a csók, a maszlag és az arany. (Az említettek egyébként arról is tanúskodnak, hogy Szálasi filozófiai irányzata a hármas fogalomcsokrok hierarchikus szintézisét is jelentette.)
Határozott politikai-ideológiai felépítmény
A keresztény nemzeti szocializmus bölcseleti-világnézeti alapjain állva Szálasi határozott politikai-ideológiai felépítményt fogalmazott meg. Ez egyaránt kiterjedt a vallásos nevelés és a nemzeti kultúra kérdéseire (így pl. arra, hogy a hazai nem magyar nemzetiségeknek úgy kell integrálniuk a maguk kultúráját a Kárpát-Duna Nagyhaza össznemzeti kultúrájába, hogy e kultúrák sajátosságait, ,,hímporát” is megôrizzék), a gazdasági berendezkedés, a tulajdonviszonyok, az állami szabályozás és kiemelten a munkarend problematikájára (így pl. a gazdasági szabadság, állami beavatkozás és társadalmi szolida-ritás különbözô elemeit sajátosan ötvözô ún. szociálnacionálé tervezetére), a társadalmi rendnek, a totális nemzet öt alapvetô erôtényezôjének az elemzésére és természetesen az államelmélet, a politikai hatalom alapkérdéseire (így pl. a népszuverenitás és a hagyo-mányos magyar alkotmány szintézisére). Figyelemre méltó, hogy Szálasi nem ragaszkodott az egypártrendszerhez (mint pl. Hitler az ún. felhatalmazási törvény nyomán kialakított új rend körülményei között vagy pl. Mussolini). Ragaszkodott viszont ahhoz, hogy a hungarista berendezkedés csakis az esetben váljon valósággá, ha a nép ezt szentesíti (miként pl. Hitler is népszavazást írt ki minden fontosabb döntésének népi jóváhagyásához). Szálasi konkrét politikai programja az említett bölcseleti alapokat és ideológiai felépítményt a Horthy-korszak meglevô vagy fenyegetô problémáira adott sajátos válaszok tükrében jeleníti meg. Mindezekre vonatkozólag a Gede Testvérek Bt. által kiadott Szálasi-kötetben bôséges utalások találhatók.
A keresztény nemzeti szocializmus eszmerendjén kívül Szálasi hungarizmusának szerves része volt a Szent Korona Országainak (a Kárpát-Duna Nagy-hazának) a Pax Hungarica elvei alapján való meg-építése, valamint a konnacionalizmus, a földgömb-rend kialakítására vonatkozó hungarista elképzelés, ill. annak eszmei világnézeti alapja. Ami az elôbbit illeti, Magyarország területi integritásának vissza-szerzésével és a magyar vezetôszerep helyreállításával párhuzamosan a hungarizmus biztosítani kívánta az itt élô népek teljes nemzetiségi autonómiáját. Nem pusztán kulturális autonómiáról volt ez esetben szó, hanem nemzetiségi anyakönyvezésrôl, a belsô igazgatásnak, járási szintig a bíráskodásnak, nagy mértékben az adózásnak és az adópénzek elköltésének nemzetiségi rendjérôl is. Röviden arról, hogy a jövô Hungáriájában élô nemzetiségek ne csak ,,emberi és polgári jogokat” kapjanak, de olyan nemzetiségi jogokat is, amelyek a számukra adott puszta honterületet saját hazájukká, valamint egy tágabb haza alkotórészévé is teszik. Szálasinak e mélységesen türelmes nemzetiségi koncepciója ötvözôdve izzó ma-gyarságszeretetével s annak sokoldalú belátásával, hogy a Kárpát-medencét az Isten is ,,egy hazának” teremtette, egyszerre tanúskodik az ô érzületi idealizmusa és intellektuális realizmusa mellett.
A hungarizmus klasszikusa: szabadságharcos hôs!
És most a Szálasit ért vádakról. Kétségtelen, hogy nem volt híve a francia mintájú parlamentarizmusnak vagy az angol stílusú kormányzati rendszernek. Hungarizmusa a Gömbös-féle reformok radikális továbbfejlesztésérôl tanúskodik, s ezek megho-nosítása egy történelmi lépték_, hosszú távú és elsôsorban erkölcsi jelleg_ átalakulást kívánt meg. 1935-ös pártalapításától kezdve egészen 1944 októberéig ellenzékben volt. (Közben két éven át kormányzósértés vádjával börtönben ült, noha miniszter-elnöki kinevezését csakis Horthy Miklós kezébôl és a magyar nép által szentesítve képzelte el.) Többször is találkozót kért Horthytól, de a kormányzó csak a német haderô magyarországi bevonulását követôen, 44 májusában volt hajlandó fogadni ôt. Ez a találkozó Szálasi szempontjából eredménytelenül végzôdött, aminthogy a németek sem támogatták a hungarista hatalomátvétel gondolatát. Változás e helyzetben csak 44 augusztusában következett be, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy a kormányzó a román példát követve kiugrásra készül. Ettôl az idôponttól kezdôdôen Szálasi és hívei hozzákezdenek a hatalomátvétel megszervezéséhez. A németek végre hozzájárultak ehhez a hatalomátvételhez, de a feladatot maguknak a hungaristáknak kellett megoldaniuk. Bizonyos feladatokat maguk a németek vállaltak magukra. Ilyen akciójuk volt pl. a titoista kapcsolatokkal gyanúsított ifj. Horthy elrablása. Ennek azonban az eseményekben nem volt jelentôs szerepe. Vitatható állítás, hogy a németek Horthyt fiának elrablásával zsarolva vették rá lemondására. Horthy lemondásának egészen más oka volt. Természetesen – miként nem Veesenmayer rábeszélô technikája – nem is egy német alakulatnak és Horthy testôrségének nem különösebben jelentôs összecsapása a Várban. Horthy azért mondott le önként Szálasi javára, mert tudatosult benne, hogy a magyar hadsereg, ill. a hadsereget vezénylô tisztikar nem áll mellette, viszont készen áll a szovjetellenes harc folytatására. Ennek persze korántsem a tisztikar német származása volt az elôidézôje, hanem az a tapasztalat, amelyet a magyar hadsereg a szovjet életformával és harcmodorral kapcsolatban szerzett s az a feltételezés, amelyet a magyar tisztikar a szovjet céljaival kapcsolatban nagyon is pontosan és világosan látott.
Mindenesetre Horthy fegyverszüneti proklamációjának elhangzása után a hungaristák Kovarcz Emil és Hindy Iván szervezésével gyorsan és szakszer_en hajtották végre a hatalmi eszközök átvételét, majd a következô idôszakban Szálasi vezetésével jól m_ködô államapparátust építettek ki, és a német alakulatokkal együtt fél éven keresztül harcolva és fokozatosan visz-szavonulva tartóztatták fel a román és egyéb erôkkel is támogatott hatalmas szovjet haderôt és megszervezték sok százezer magyar ember és jelentôs mennyiség_ anyagi jószág Németországba menekítését.
A hungarista nemzetvédelem nemzetközi jelentôsége
Érdemes foglalkozni azzal a történelmietlennek mondható gondolattal, hogy mi lett volna, ha a hungaristák nem vállalják a sokak által akkor már kilátástalannak t_nô további harcot a bolsevisták ellen. Végezzük el e gondolatkísérletet azzal a kiegészítéssel, hogy a debreceni páncélos csatát a 6. német SS páncélos hadsereg egyértelm_en elveszíti Plijev szovjet tábornok páncélosaival szemben. Ebben az esetben a Tiszától keletre, de a folyóval nagyjából pár-huzamosan haladó szovjet páncélosok egyetlen hatalmas katlanba zárják a 8. német és a 2. magyar hadsereget. Ezek az erôk a további ellenállás számára elvesztek volna. Valószín_leg hasonló sors várt volna az Északkeleti Kárpátokban harcoló l. magyar hadseregre (Dálnoki Miklós Béla hadseregére) is. Tegyük fel, hogy ebben a helyzetben sikerül Horthy kiugrási kísérlete (elmarad a hungarista hatalomátvétel), miközben a megvert 6. SS-hadsereg maradványai nyugati irányba menekülnek. Ha egy ilyen esetben a németek – számolva a velük szembe forduló magyar katonasággal is – hazánk gyors elhagyására kénysze-rülnek (ez volt a Vörös Hadsereg eredeti célja), akkor a szovjet csapatok nem 1945 áprilisának derekára, hanem közel fél évvel korábban, 44 októberének vége felé érnek Bécs alá. Ha viszont – pl. a zalai olaj-mezôkre tekintettel – a németek szívósan ellenállnak, akkor a korábbi szövetséges ellen forduló magyar egységek és a német hadsereg között sok ezer magyar életet is kioltó összecsapásra kerül sor. Az elsô esetben – még jóval a jaltai szerzôdés elôtt – a szovjet haderô masszív támadást hajthat végre Ausztria, Észak-Olaszország és Bajorország ellen és abba a helyzetbe kerül, hogy Délrôl és Keletrôl harapófogóba szoríthatja a Nyugat felôl is fenyegetett német haderôt. Bizonyos mértékig valószín_, hogy ez esetben a szovjetek elérik a Duna, sôt a Rajna forrásvidékét. Minthogy a jaltai szerzôdés elôtt csupán a teheráni – és korántsem szerzôdés, hanem csupán egyszer_ – megállapodás kötötte össze a szövetségeseket, ráadásul e megállapodásban arról volt szó, hogy az oroszok megkaphatják a Rajnáig terjedôen egész Németorszá-got, könnyen megeshetett volna, hogy a szovjeteknek az osztozkodásnál a teljes Ausztrián és esetleg bizonyos olasz területeken kívül nem egy NDK-nyi Németország jut, hanem egy NSZK-nyi (és az angolszászoknak jut csak egy NDK-nyi). Már csak azért is ez lett volna valószín_, mert a szovjet vezetés mindig is úgy gondolta, hogy hatalma addig terjed, ameddig a Vörös Hadsereg akció rádiusza, ráadásul cselekedeteiben nem a szerzôdések bet_jéhez, hanem a nemzetközi erôviszonyokhoz igazodott.
Kérdés, hogy egy ilyen esetben is úgy alakul-e a történelem, ahogyan alakult, és pl. a szorgalmas és tehetséges német munkaerônek jóval nagyobb hányadát birtokolva is csôdbe jutott volna-e a szovjet birodalom a XX. század végére és ha nem, akkor (pl. mi magyarok) ugyan mikor kerültünk volna ki Moszkva hódoltságából?
Egyfelôl Plijev veresége lehetôvé tette az említett német-magyar erôk visszavonását és harcképes állapotba hozását, másfelôl éppen a debreceni páncélos csata kellôs közepén került sor a hungarista hata-lomátvételre. Az ezt követô hungarista honvédô katonai, igazgatási és társadalmi tevékenységre tekin-tettel mindenképpen meg kell állapítani, hogy a hungaristák magyarországi tevékenysége 44–45 fordulóján nem kis mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a szovjet vezetés vérmes 44 ôszi reményei nem váltak valóra. De megkockáztatható pl. az a kijelentés is, hogy pl. a hungarista ellenállásnak jelentôs szerepe volt abban, hogy az osztrákok 1955-ben semlegessé válhattak. A hungarizmusnak a Nyugatot védô szerepe természetesen nem közvetlen célja volt Szálasinak és híveinek. A közvetlen cél Magyarország védelme volt s a nyugat védelme csak közvetetten jelentkezett, teljesen hasonlóan a török idôk magyar védekezéséhez. Szálasinak így is kijárna egy szobor, pl. Bécsben, Salzburgban, Milánóban vagy Münchenben.


Kinek van joga a hatalomhoz Magyarországon? - Geönczeöl Gyula

A magyar államhatalom jogfolytonosságának kérdése
A világ számos mérvadó, joggal, politikai tudományokkal foglalkozó intézményében számon tartják és elôadják, hogy a magyar történelem sajátos és más országoktól eltérô alakulásából következett a magyar álla-miság alkotmányos és törvényes léte. A magyarság kivételes és követ-kezetes alkotmányos jogfolytonosságot valósított meg, amit törvényal-kotása, politikai törekvései és egyetemes értékrendje által valósított meg.
Történelmünk során mindezt állandó fenyegetettségünk miatt, az idegen királyok eltérô elképzeléseivel szembekerülô magyar társadalom alkotta meg. Az idegen királyok a korabeli nyugati abszolutizmus min-tájára természetesnek tartották, hogy alkotmányos életünket csonkítsák, hogy törvényeinket megszegjék, hogy önkényeskedve, alkotmányunkat félredobva, biztosítékok nélkül, koronázási esküjüket megszegve kormányozzanak.
A magyar nemzet mindig ellenállt a törvénytelen igyekezeteknek. A magyar fôhatalom körüli zavarokat már az Árpádok idején is megfelelô módon rendezte el a nemzet és a király – aki a nemzet elsôszámú szolgálója volt – ezt királyi oklevélben, az 1222-ben kiadott Aranybulla az ellenállási záradékában rendezte. A XXXI. cikkely 2. pontjában ugyanis a király a nemzet szándékával egyetértésben a jövôben elôforduló, el-kerülhetetlen zavaroknak elébe menvén ekként rendelkezett:
,,2. Hogyha pedig mi, vagy pedig mi e mostani rendelésünk ellen cselekedendünk, vagy valaki a jövendô királyok közül valamikor ellene akarna járni, ezen levelünknek erejével, anélkül, hogy valami hitlenség, gyalázatjában essenek, mind a püspökök, mind más jobbágyok és az ország nemesei mindnyájan és egyenként is a mostaniak és jövendôk és maradékok nekünk és utánunk való királyaiknak szabadon ellenünk állhassnak és ellenünk mondhassanak örökké”.
Az Aranybullát királyaink újra és újra megerôsítették, de voltak, mint Ferenc József is, aki azt nem volt hajlandó megerôsíteni. Ugyanis az alkotmányos királyság szabályai szerint a királynak illett megerôsíteni vagy elvetni korábbi törvényeket. Az Aranybulla létezésének hangsúlyo-zásával azonban ez a fontos alkotmányossági mérföldkônek számító okirat a független, szabad, alkotmányos rendezett jogviszonyú magyar ha-zajogi zálogává vált az évszázadok során és különösképpen nemzeti füg-getlenségünk elvesztése idején. Az Aranybullában mutatkozik meg a ma-gyar alkotmányos és törvényhozói gyakorlat azon alapelve, hogy bár a törvények változnak az idô során, azon alapelv, hogy a változtatás, vagy módosítás csak az összes törvényhozás által, vagyis az uralkodó és a nemzet közös egyetértésével változtatható meg, az nem változhat és a nemzet bármilyen önkényes változtatás esetén, amikor a fôhatalom idegen érdekek, vagy befolyás martalékává vált, az ellenállás jogán jogosan teheti vissza a fôhatalom és az alkotmányos, törvényes élet rendezésének jogát a maga kezébe.
A jogfolytonosság nálunk többször helyre lett állítva, így pl. 1867-ben és 1920-ban is. A magyar alkotmányosság jogfolytonossága, és annak gyakorlata azonban elfogadhatatlan a ,,számszer_ többség” akaratára hivatkozó ,,liberális demokráciának” hirdetett ,,kormányzási” forma kiagyalói számára. A magyar alkotmányos életforma ugyanis megakadályozza a káros tömegdöntéseket, tévedésekhez vezetô és a tömegre nézve is hátrányos döntések gyakorlatát, amelyek diktatúrákhoz és kis klikkek kezébe összpontosuló hatalmi szerkezetek létrejöttéhez vezetnek. A liberális demokrácia idegen ideológiák, fegyverek, fenyegetôzések, titkosrendôrség által védett hatalmi elit, karhatalom segítségével a jogállam hagyományai és alkotmányossága ellenében erôszakkal valósulnak meg és ezt az államformát csak manipulációk és csalások segítségével lehet fenntartani. A liberális demokrácia az értéknélküliség jegyében született államforma keretein belül ugyanakkor nélkülözi azt, ami a magyar alkotmányos életforma létének legfontosabb követelménye: A magas fokú erkölcs, szellemi látókör és a helyes ítélôképesség igénye. A liberális demokráciában nincs magasabb értékrendet képviselô nemzet, csak a minôségi értékrendet fokozatosan elveszítô tömeg. Az 1989-es változáskor a magyarságra erôltetett idegen, hagyományainkat és nemzetünket letaposó liberális demokrácia a mintapéldája lehet annak, hogyan veszítheti el egy nemzet egy ilyen alantas rendszerben a függetlenségét, alkotmányos jogrendszerének gyakorlatát, sajátos, nemzeti sajátosságait kifejezô törvényeit, gazdasági erejét, kultúráját, puszta nemzeti létét, magát.
Ma, amikor Budapest utcáin a rendôrség szabadon verheti gumibottal jogállamiság teljes hiányára rámutató magyar polgárokat, akkor rá kell mutatni arra, hogy a jelenlegi, 1989 után bevezetett rezsim miért illegitim.
Károlyi Mihály, és az ô tevékenysége következtében létrejött kommunista rezsim el akarta taposni az egész magyar történelmet, a magyar alkotmányt és a Szent Korona tanát. Károlyi anarchistái az 1910. június 21-én törvényszer_en összehívott országgy_lés képviselôházát tör-vénytelen körülmények között oszlatták fel és önfeloszlatásra kény-szerítették, amit a fôrendiház tudomásul vett és tanácskozását berekesztette, aminek következtében, azt az 1920: I. törvénycikk megfogalmazza: ,,az állami fôhatalom gyakorlata az alkotmány rendes formái között lehetetlenné vált”.
Magyarország szovjet megszállása 1945-ben hasonló helyzetet teremtett és az alkotmányosságon kívüli állapot a mai napig fennáll. A mai hazai rezsim Károlyi törvényen kívüli és kommunista terrorban végzôdô, anarchista rendszere követôjének vallja magát. A rezsim széltében-hosszában állít szobrokat Károlyinak és a kommunista tanácsállam ve-zetôinek nevei a mai napig tarkítják az országot ifjúsági kollégiumok, utcák, terek elnevezése formájában. 1989-ben a kommunista kormány országgy_lése ,,alkotmányt” fogadott el, amit a kormány igazságügyi minisztere írt. Ugyanez az illegitim, szovjet rendszer_ országgy_lés kimondta, hogy Magyarország immár nem ,,népköztársaság”, a ,,nép” szót elhagyták és a kommunista országgy_lés által elfogadott alkotmány talajára helyezkedve Károlyi anarchista államának követôjeként jelent meg számunkra a jelenlegi rendszer. Aki vitatja a rendszer legitimitását, azt a Fôvárosi Bíróság katonai kollégiuma elé állítják, mint valami fölforgatót. Az illegitim rendszer tehát a pereit akár a Terror Házában, vagy a Köztársaság tér kommunista kazamatáinak kínzókamráiban is ,,jogosan” lefolytathatná.
A magyar társadalom ha szervezetlenül is, de kérdéseket tesz fel. Sokan felvetik, hogy a jelenlegi alkotmány illegitim. Vannak, akik Nemzetgy_lést szeretnének összehívni és sokan foglalkoznak azzal, hogy alkotmányt kellene szerkeszteni. Ezért kell komolyan foglalkozni azzal, hogy a jelenlegi törvényen kívüli állapotban ki hívhatja össze a Nemzetgy_lést és vajon mi a módja annak, hogy a nemzet alkotmányos életét helyreállítsuk? Nézzük a történelmi példát:
A véres kommunista rezsim bukását, 1919. augusztus 7-ét követôen az ideiglenes kormányok a nemzethet fordultak, és a nôkre is kiterjedô, általános, titkos, egyenlô, közvetlen és kötelezô választójog alapján hir- dették meg a képviseletre bízott nemzetgy_lési választást. Ezt a lépést 1989-ben tették meg. A megválasztott képviselôház ugyanis 1990-ben nem alakult át nemzetgy_léssé, hogy az alkotmányosság kérdését rendezze, és ezáltal illegitim tevékenységbe kezdett.
1920. február 16-án Budapesten az Országgy_lés képviselôházának helyisségeiben a megválasztott képviselôk összegyülekeztek és nem-zetgy_léssé alakultak. Ezzel az 1910. június 21-én törvény-szer_en összehívott, de 1918 novemberében erôszakkal feloszlatott országgy_lés jogfolytonosságára helyezkedve a magyar államiság törvényes képviseletének nyilvánították magukat, tehát olyan testületté, amely az államhatalom gyakorlásának további módját ideiglenes jelleggel jogában állt rendezni egészen addig az idôpontig, amikor a jogfolytonosság teljesen helyre nem állt. Ennek értelmében alkotta meg a Magyar Nemzetgy_lés ,,az alkotmányosság helyreállításáról és az állami fôhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezésérôl” szóló 1920. I Törvénycikket. Ezzel Károlyi és a kommün törvénytelen uralmának véget vetettek, az alkotmányjogilag érvénytelenné vált és megsemmisült.
Az 1990-ben megválasztott országgy_lési képviselet azonban nem állt vissza a történelmileg legitim magyar alkotmányosság és államiság talajára és nem alakult át annak törvényes képviseletévé. A magyar államiság jogfolytonosságának kérdését pedig nem t_zte napirendre. A szovjet megszállás jogtalanságának ügyét nem rendezte, és azt nem semmisítette meg, ellenben a kommunista kormány által írt ,,alkotmány” alapján illegális és magyar államellenes tevékenységbe kezdett. Államhatalma nem tárta fel az illegális titkos szerzôdések kérdését, amelyek a szovjet uralom és annak szerkezeti elemeinek átmentését szolgálta. Nem leplezte le a kommunista titkosszolgálat ügynökeit, gazdasági kötôdéseit és titkos szerzôdéseit. Nem rendezte az ország gazdasági függôségének kérdését sem és a szovjet államhatalom által a hidegháborús években a magyar államra terhelt adósságot nem rendezte, holott erre maga Jim Baker amerikai külügyminiszter már 1989-ben felszólította az akkori rendszert. Ellenben ezt a hatalmas terhet az újonnan alakított kereskedelmi bankokra hárította és azokon keresztül a teljes magyar gazdasági szférára, amely az elszabaduló infláció és az illegálisan rászabadított sokkterépia következtében összeomlott. A kommunizmusból kiszabaduló magyar társadalom megoldhatatlan terhekkel találta magát szemben. Ezek a hatalmas b_nök megbocsájthatatlanok és az akkori elitet, illetve az akkori elit legimi-tásából fennmaradó jelenlegi uralkodó klikket terheli a felelôsség. Kell-e ennél több bizonyíték arra, hogy a jelenlegi rezsim illegitim, amelynek tevékenységét egy szabadon választott Nemzetgy_lés kell, hogy számonkérje?
Pedig az 1920-as I. törvénycikk 9. paragrafusa, amely a tanácsállam rendelkezéseit megsemmisíti, annyira körültekintô, hogy kijelenti, hogy azokat ,,amennyiben a jogrend és a jogbiztonság érdekében szükséges,...” a minisztérium ideiglenesen hatályban tarthatja egészen addig, amíg helyettük új rendelkezéseket állapít meg...amennyiben ezek az ideiglenes alkalmazásban maradt rendelkezések a törvényerej_ szokásjoggal nem ellenkeznek”, stb. Az 1990-es országgy_lés minden további nélkül alkal-mazhatta volna az 1920-as I.t.c. 9. paragrafusát, csak annyit kellett volna tenniök, hogy hozzáteszik, hogy ,,és az 1945-ben bekövetkezett szovjet megszállás idején hozott rendeleteket, határozatokat megszünteti, illetve azokat szükség szerint a minisztériumok hatáskörében hagyja az átalakulás idejére azokat felülvizsgálandó”. Ezt a lehetôséget az 1990-es országgy_lés megbocsáthatatlan módon elszalasztotta.
Az államforma kérdése is egyértelm_en megítélhetô. A Pragmatica Sanctio érvénye ugyanis megszünt, mivel az osztrák uralkodóház elveszítette az Örökös Tartományokat, tehát magyar államfôt, királyt ez az uralkodó család Magyarországnak többé nem adhat. Ezzel azonban Magyarország visszakapta szabad királyválasztási jogát, és ezért az 1920. I.t.c. kimondja, hogy ,,A nemzetgy_lés addig, amíg az államfôi hatalomgyakorlásának mikéntjét rendezi és ennek alapján az államfô tisztét tényleg átveszi, az államfôi teendôk ideiglenes ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ”. A magyarság történetében három esetben választott a nemzet kormányzót: Hunyadi Jánost, Kossuth Lajost és Horthy Miklóst, illetve amikor Horthy lemondott, a kinevezett miniszterelnök, Szálasi Ferenc kezében összpontosult a kormányzói hatalom is. Azt késôbb maga Truman is elismerte, amikor a magyar koronatanács segítségével próbálta meg a magyar alkotmányosság talaján az államfô kérdését Magyarországon a szovjet megszállás ellenében rendezni. Ez a magyar államhatalom folyama-tosságának de facto nyugati elismerése, amit napjainkban újra ér-vényesíteni kellene. Ezzel szemben az 1990-es országgy_lés nem rendezte az államfô hatalomgyakorlásának módját és nem rendezte a szovjet megszállás következtében elôállt helyzetet sem. Kötelessége lett volna az 1920-as I. Törvénycikk talajára helyezkednie, azt a magyar jog szel-lemében, mint a fenti példa is mutatja, kiegészíteni és azt követôen az államforma tiszteletbentartása mellett államfôt kellett volna választania a magyar államiság történelmi intézményrendszerének szellemében, mint nemzetgy_lés a Magyar Szent Koronában élô jogán a szent koronában foglalt államfôi hatalom gyakorlásának értelmében. Helyette egy illegitim titkos paktummal Károlyi anarchistáinak szellemében a magyarság számára idegen, francia jakobinusi köztársasági államforma elnöki tisztét határozták meg államfôi tisztségként, kirekesztve a magyar választókat ennek eldöntésébôl, illetve elutasítva az államfô közvetlen megválasztásának lehetôségét is.
Figyelemre méltó, hogy az 1989 után Magyarországon össze-tákolt rendszer a maga szovjet beidegzettségeivel, mennyire szemben áll a magyarságról a történelmi tények valódi ismeretében elfogadott nyugati felfogással. Íme egy példa:
Az amerikai hadügyminisztérium titkos elemzô intézete az S.J. Rund § Associates, Inc, 1988. május 26-án ezt írta Magyarországról ,,Történelmi példák” címszó alatt: ,,Azon tétel, amelynek alapján a Magyar Kommunista Párt elveti a többpártrendszer bevezetésének lehetôségét – és amit az ortodox kommunisták úgy elleneznek, mint az ördögöt magát –, úgy hangzik, hogy Magyarországnak nincsenek demokratikus hagyományai. Ez természetesen hazugság, de még kétségbeesett értlmiségiek is” – pl. Csoóri Sándor és a vele tartó, osz-tályharcos szellemben nevelkedett értelmiségiek – ,, elhiszik ezt a tételt, mert azt magyarázzák, hogy a hatalom monopolizálása a Párt által történelmi szükségszer_ség volt. A valóság azonban az, hogy a történelem a magyarokat ugyaolyan felkészültté tette a választójogon alapuló demokráciára, mint bármely más nemzetet Közép és Nyugateurópában. Az Aranybulla”, – mondja az amerikai intézet jelentése, – ,,amely a nemességnek széleskör_ szabadságot, jogokat, kiváltságokat adott –, alig hét évvel követte a történelmi alkotmányosság eredeti forrásának tekintett angol Magna Chartát. Magyarország alkotmányos szerkezete évszázadokon át az ango-lokéhoz hasonló maradt: korlátozott királyi hatalom, a közigazgatás a helyi önkormányzatok kezén, a nemesség megyegy_lései, stb. A ma-gyar nemesség keményen ellenállt a Habsburg központosító tö-rekvésekkel szemben és amikor Ausztria–Magyarország a 19. század második felében egyfajta alkotmányos monarchiává vált, Ma-gyarország kétkamarás törvényhozást hozott létre és megvalósult a több párt rendszer. Még a Horthy rendszer idején is, amit a kommunista történelemírás fasisztának nevez, a politikai pártok, beleértve a Szociáldemokrata Pártot is, legálisan m_ködtek. A hatalom monopolizálása a Kommunista Párt által kizárólag az ország szovjet megszállásának a következménye,” mondta rólunk az idézett amerikai jelentés.
És lám a kommunisták megoldották a dolgot. A várt reformok nem következtek be, ellenben a kommunista titkosszolgálat képes volt a jobb és baloldalon egyaránt ügynökökbôl és kommunistákból pártokat, majd belôlük kormányokat alakítani, és hatalmát megtartani. Elvesztettünk tizennégy fontos évet, és a károk felmérhetetlenek.
Sibrik György a kormányzó belsô diplomatája és ezredese volt. 1978-ban Washingtonban, közjegyzô elôtt tett nyilatkozatot, ebbôl idézek. Sibrik György II. Endréhez és Szent Erzsébethez vezeti vissza családját, és mint ilyen a kormányzó bizalmasa is volt egyben. A kormányzó 1948. április 6-án, bajorországi otthonában fogadta Sibrik Györgyöt és megmutatta neki azt az iratot, amelyben Pajtás Ernô ezredes, a koronaôrség parancsnoka beszámolt neki a Szent Korona helyzetét illetôen. Pajtás ezredes Perényi Zsigmond báró, koronaôr utasítását követve próbálta a Szent Koronát Svájcba juttatni az oro-szok elôl, illetve, ha ez lehetetlennek bizonyult volna, az amerikai-aknál elhelyezni addig, amíg az ország fel nem szabadul az orosz megszállás alól. ,,Tudatosítani kell” mondja Sibrik, ,,hogy Ma-gyarország Szent Koronája nem a törvény tárgya, hanem a magyar jog forrása és polgára. A Szent Korona olyan szuverén személy, amelynek a király az alárendeltje. A magyar és a nemzetközi jog szerint a Szent Korona jogi és alkotmányos személy, amely magába foglalja a magyar alkotmányos hatalmat és nemzeti létet. Ezen alkotmányos szabály szerint a király, az országgy_lés tagjai, a polgárok ennek a testnek a részei. A Szent Korona alkotmányosan és jogilag a magyar nemzet. Választhatunk királyt, országgy_lési képviselôket, hivatalukat azonban csak akkor foglalhatják el, amikor a Szent Koronára az esküt letették. A király csupán jelölt. Egészen addig, amikor kibocsátja és elhelyezi azt a királyi oklevelet, amelyben elismeri a Szent Korona szuverenitását és az abban megtestesített nemzetet. A koronázás a Szent Koronával mindennek megerôsítése. Pajtás ezredes minden kényszer ellenére betartotta esküjét, amelyet a Szent Koronára tett. 81 napig tárgyalt az amerikaiakkal, míg azok végül mindezt megértették és elismerték, és a Szent Koronának, mint jogi személynek biztosították az állandó hatállyal bíró menedékjogot”, ami az átadás feltétele volt. Számolt be Sibrik György. (A kincs-tári, vagy Werfen vonat, illetve a vele haladó Turán szerelvény, amely a Királyi Vár értékeit szállította 8 vagonban, nem volt ilyen szeren-csés. Ezek a kincsek egyelôre törvényes magyar kormányzat híjján nem kerülhetnek haza.)
A kormányzó megkérte Sibrik urat, hogy Pajtás ezredest felváltva, válalja a Szent Korona védelmezôjének megbízatását, amire ô igennel válaszolt. A Szent Koronáról tehát nem lehet törvényt alkotni, nem lehet múzeumba zárni, amint azt a kommunisták teték. Truman amerikai elnök a Szent Korona ôrzôjeként a magyar alkotmány hagyományai és Churchill javaslata szerint Mindszenty Józsefet, mint a Koronatanács tagját, kívánta államfôvé segíteni, hogy a szovjet elôretörést megállítsa. Churchill Trumannak mindezt az Ôsi Magyar Alkotmányra hivatkozva javasolta, mert Churchill szerint a térség biztonságát csakis a magyarok ôsi alkotmánya alapján lehetett biztosítani a szovjettel szemben. Truman hivatásos diplomatájának, aki korábban amerikai tisztként jelen volt a Szent Korona átvételénél, és aki a hercgprímásnak, egy nappal annak letartóztatását megelôzôen, felajánlotta, hogy nyugatra segíti, – a prímás nem akart elmenekülni – a prímás letartóztatását követôen egy napon belül el kellett hagynia Magyarországot, mert kiutasították. Ez a diplomata soha sem lett rehabilitálva 1989-t követôen Magyarországon, pedig azt kimondottan követelte a magyar alkotmányosság érdekében. Tudta, hogy 1990-ben az ô rehabilitása csak akkor történhetett volna meg, ha a Mindszenty-ügy és ezzel Churchill és Truman eredeti szándéka elôtérbe kerül a kialakuló délszláv fölfordulás és a szovjet beavatkozások elkerülése érdekében. Jeszenszky Géza külügymi-niszter azonban erre nem vol hajlandó. A diplomata iratait erre vonatkozóan megôriztem. Ez a diplomata, aki Jessie Helms amerikai szenátor belsô embere volt, átadta nekem Sibrik úr nyilatkozatának másolatát is, és azt az ô kérésére hazahoztam. Sibrik György nyilatkozata akkor történt, amikor az amerikaiak a Szent Koronát hazaszállították, annak jogállását örökítette meg. Ez az egyetlen legitimdokumentum, amely a Szent Korona jogi és alkotmányos személyi-ségi jogait hitelesen rögzíti, és ezáltal a magyar alkotmányos élet folytonosságát biztosítja.
A jelenlegi hazai kormány tagjai a fôhivatalnokok, bírák, a honatyák, senki sem tesz esküt a Magyarok Szent Koronájára és ezért a magyarság ôsi tôrvényeit, a nemzet érdekeit, vagyonát h_tlenül, felelôtlenül kezeli, a hatalmat jogtalanul bitorolja. A Szent Korona számukra nem a jog forrása és a hazai illegitim ,,elitesdit” játszó alkalmi klikkek, amelyek zavaros, idegen érdekcsoportok bábszínházi, jellemtelen játékszerei, és úgy intézik a jogalkotás kérdéseit, ahogy azt a szovjet idôkben beidegzett gyakorlat szerint megszokták: egymással alkalmasint egyeztetgetnek és annak az alkalmi megállapodások alapján intézkednek a nemzet mérhetetlen kárára. Ezt a fajta intézkedési formát a Magyar Nemzet már évezredekkel ezelôtt elvetette. A fentiek értelmében megérthetô, hogy miért lehet vita tárgya a határon túl rekedt magyarok magyar állampolgársága. Mert az igazság az, hogy a jelenlegi illegitim, hazai uralkodó klikkeknek nem érdeke a magyarság biológiai létének megôrzése és annak felforgácsolása ôket nem zavarja. Tehát az etnocidium vétkét is elkövetik, mert zavaros, napi politikai érdekeiknek a nemzet érdekeit rendelik alá.
Ezért a nemzet érdekeit szem elôtt tartó magyar csoportosulások célja csakis az lehet, hogy a legközelebbi választásokon egységbe tömörülve Nemzetgy_lési választást harcoljon ki, azért, hogy ez a Nemzetgy_lés megalakulásakor a Nemzet Alkotmányát az 1920. évi I. törvénycikk helyreállításával újra törvényes alapokra helyezze. Csak olyan Nem-zetgy_lés lehet legitim, amely ezt megteszi. Ezt követôen rendezhetô a fôhatalom kérdése a Szent Korona tanítása az ôsi alkotmány és a magyar történelmi jog szellemében.
Geönczeöl Gyula
(Léva, Felvidék)