ONLINE HÍRSZOLGÁLAT
www.szittya.com/hirek.htm
VÉGRE - A NAGY SZITTYA TÖRTÉNELMI VILÁGKONGRESSZUSOK TÖBB ÉVTIZEDES MUNKÁJÁT A
JOBBIK MAGYARORSZÁGÉRT MOZGALOM TOVÁBB VISZI. MOST MÁR
CSAK A MTA-tól KELL MEGSZABADULNI.
Magyarnak lenni büszke gyönyörűség - A szkíta, hun, avar, magyar azonosság -
videóval
2011.04.28 |
Ossza meg ismerőseivel! |
A
Magyar Tudományos Akadémia tanítása szerint a Kárpát-medence egy jóformán üres,
lakatlan terület volt, amikor a Római Birodalom bekebelezte Pannóniát.
Edward Gibbons azonban egyik könyvében azt írja, hogy Rómának a terület gabonája
és bora kellett. Ez önmagában is letelepedett, mezőgazdasági életformát jelent.
Az itt élő lakosság erejét pedig mi sem mutatja jobban, hogy Pannónia
meghódítása Kr. e. 35-től Kr.u. 9-ig tartott. Az itt élő nép tehát több
évtizedig volt képes ellenállni az akkori világ legerősebb hadigépezetének. De
lássuk, kik is éltek már ekkor is a Kárpát-medencében.
Az ókori íróktól pontos adatokat tudunk már az i.e. 700-as évektől. Herodotos a
következőket írja: „Szkítaország legnagyobb folyója az Ister” azaz a Duna.
Tudjuk, hogy Esztergom korábbi neve IszterGam volt. A Gam kifejezés a sumér
nyelvben is értelmes, kanyart, könyököt jelent, ahogyan az Ister is egy sumér
istenség neve. Közli továbbá, hogy az Isterbe folyik a Tiphisas, vagyis a Tisza,
és az Agatirs scytha törzsektől, Erdélyből a Maris vagyis a Maros. A scytha és a
hun nép azonosságát igazolta Agathias, amikor ezt írta: „Mindazon barbarus
népek, melyek az Imauson (havasokon) belül laknak scytháknak vagy hunnusoknak
neveztetnek.” A barbarus szó itt természetesen nem a mostani értelemben
szerepel. Az antik görögök minden népre, akiknek nem értették beszédét, a
barbarus, másképpen dadogó kifejezést használták.
Hippocrates pedig úgy vélte, hogy „Európában él a szittya nép, melyet
szarmatáknak, szakáknak, szabiroknak, gepidáknak, pártusoknak, pannonoknak,
médeknek, jazigoknak, hunnusoknak és avaroknak is neveznek…
„Érezhetjük, hogy itt az „és”-en van a hangsúly. Ezen elnevezések tehát egy
népet jelölnek, de legalábbis nagyon közeli rokonságban álló népeket, ami
kiderül Ptolemaus Claudius írásából is: „A scytha alánok fölött laknak a
roxolánok, pannonok és hunok, mind testvérek.”
A Kárpát-medencébe visszatérő szkíta magyarok is magukat ezen leszármazás
alapján tekintették a hunok örököseinek. Az Árpád-házi királyok magukat
Atillától származtatták, uralkodóházukat Turul-nemzetségnek nevezték. A
régészeti leleteink, szokásaink, ételeink, hiedelemvilágunk, zenénk és
harcmodorunk mind a szkíta népekhez kapcsolnak minket.
A Honfoglalás szó maga is nyelvújítás korabeli,
hisz addig honvisszaszerzésként nevezték az eseményt. A korszak leggyakrabban
idézett forrásait, II. Bölcs Leó és Bíborbanszületett Konstantin írásait is
ügyesen megválogatja az Akadémia. Mindig a harcmodorunkat és ruházatunkat leíró
írásokat emelik ki, holott Bölcs Leó írta az alábbiakat is, amikor a
harcmodorunkról beszélt: „Ez többnyire az északibb és skytha népeknél szokott
előfordulni, mint például a türköknél…” Az MTA által is elfogadott tény, hogy
türköknek a bizánciak a magyarokat nevezték. Ugyanakkor XI. Leon Diakonos így ír
a 10.századi magyarokról: „Így, amikor azon időben egy skytha sereg átkelt a
Dunán (hunnak nevezik a népet)…”. A bizánciak előtt tehát ismert volt a magyarok
származása.
Érdekes megfigyelni azt is, hogy ugyancsak a bizánciak, még a 12. század után is
skytháknak és hunoknak neveznek minket. Az egyház ugyancsak okosabb volt az
MTA-nál. A pápai bullák évszázadokon keresztül így kezdődtek: „A királyi scythák
utódai, a hunok és avarok leszármazottai, a mai magyarok”
A magyar történetírás, a krónikáink és a Tarih-i
Üngürüsz is egyaránt ezt az eredetet erősítik meg, kijelentve, hogy a
hazatérő magyarok azonos nyelvű népeket találtak a Kárpát-medencében.
Ezen szkíta, hun, avar, magyar azonosság
egészen az 1848-as szabadságharc végéig egyértelmű volt hazánkban. 180 fokos
fordulatot az osztrákok által az MTA élére kinevezett Josepf Budenz munkássága
hozott. A finnugor származáselmélettel primitív jöttmentként állították be a
magyarságot, és törték meg ezzel a nemzet gerincét. Krónikáinkat és valódi
őstörténelműnket elsuvasztották. Érdekes, hogy a fent leírtak a világ más
részein már régen tények, míg nálunk elhallgatás a sorsuk, és a hivatalos
álláspont még mindig a magyarságra erőltetett budenzi és hunsdorferi álomvilág.
Szebb magyar jövőt!