ONLINE
HÍRSZOLGÁLAT www.szittya.com/hirek.htm
Ki volt Szt. István édesanyja?
Sok a tisztázatlan kérdés történelmünkben. Szt. István születésének évével és
édesanyjának kilétével se állunk jobban, s mert ősi írásainkat elpusztították,
rávagyunk utalva idegen, nagyobbrészt ellenséges kútfőkre. Gutheil Jenő
Az Árpád-kori Veszprém című könyvének 41. oldalán a következőt írja:
„A XV. Századi Ranzanus Péter ’Epitome rerum Hungaricarum’ című művében
ezzel szemben azt állítja, hogy Koppány nem Gézának, hanem Saroltának volt egész
közeli rokona: innen a krónikák ’incestuosum connubium’-a, vérfertőző
házassága. S mert Koppány így az erdélyi Gyulával volt rokonságban, ezért
küldeti a krónikás hagyomány a felnégyelt Koppány testének egy részét
elrettentésül Erdélybe.” Amennyiben ez így volt, akkor a „közeli” rokonság
anyai ágon kell feltételezni, mert Gyula nincs feltüntetve az Árpádok közeli
családfájában. Ugyanakkor, nem lehetett volna gyula – ha gyula volt –, ha
nem tartozik a családfába. Nefeledjük, hogy a történelmet már abban az időben is
a győztesek írták, s mert a hadviselésnek lélektani oldala is van, ezért
elképzelhető, hogy a „vérfertőzés” vádja ide sorolható.
Sarolta azon kevés hölgyek közé tartozik, akinek följegyezték tüneményes
szépségét s hogy szépségét csak szeszélye szárnyalta túl. Együtt vadászott,
ivott, verekedett a férfiakkal. Haragjában még embert is ölt. A Királyok
Könyve – Officia Nova, 1994 – című szép kiadású munkában a következőt
olvashatjuk: „... kezében tartotta az egész országot, férjét, s mindazt, ami
férjéé volt, ő kormányozta,” mármint Sarolta. Ezek szerint Sarolta
kezében lett volna a hatalom jelentős része? Sarolta már keresztény lehetett, s
Géza nagyfejedelem ezért keresztelkedhetett ki, s ezért fordította az ország
politikáját nyugati irányba,. Nos, de mi lehetett, ami Saroltát arra ösztökélte,
hogy a magyarság hátat fordítson Bizáncnak? Itt csak egy szeszélyes nőre lehet
gondolni – mert a X. században nem „minden út” vezetett Rómába –, akinek
nézeteltérése lehetett apjával, aki Bizánccal állt jó viszonyban. Feltehetően,
Sarolta apja ellenében cselekedett, mikor a nyugati kapcsolatok kiépítésére
ösztökélte férjét, Géza nagyfejedelmet, függetlenül attól, hogy az a magyarság
részére szükséges- vagy előnyös volt-e.
Jelek szerint Géza nagyfejedelemnek második házassága is volt. Az 1981-ben
kiadott Magyar Történelmi Kronológia (Tankönyvkiadó) a következőt írja:
„973-ban – Géza második házassága, Adelhaid lengyel hercegnővel.”
Erről az 1914-ben kiadott Révai Nagy Lexikon ezt írja: „Szt. István,
Magyarország első királya, Géza vezér és Sarolta, mások szerint Adelhaid lengyel
hercegnő fia.” Géza nagyfejedelem második házasságának 973-as időpontja is
kérdéses, a második feleség kilétével egyetemben. Legtöbben Saroltát tartják
István anyjának. Az István a király című rockoperában is Saroltát teszik
meg István rossz-szellemének. Révai azt is megemlíti, hogy Géza és Sarolta „974
táján” keresztelkedtek ki. Gézát illetően ez megfelelhet a valóságnak mind
az egyik, mind a másik asszony esetében. Nem esik szó, azonban arról – ha a
második házasság valós –, hogy mi történhetett Saroltával. Fiatal volt még.
Baleset érhette? Gyilkosság áldozata lett? Ki tudná megmondani? Úgy tudjuk, hogy
ő élte túl Gézát, ezért nem lehetett az első feleség. Adelhaiddel való első
házasság tehát meggyőzőbb magyarázattal szolgál, Géza nyugatirányú politikáját
illetően is. Adelhaid nevéről arra lehet gyanítani, hogy édesanyja Németföldről
kerülhetett valamely lengyel herceg vagy a királyi udvarba, és leányát német
nevelésben részesíthette. A német császári politika Adelhaidot alkalmasnak
találta arra, hogy beépítse a magyar nagyfejedelmi udvarba. Ezért nem Sarolta,
hanem Adelhaid – aki már keresztény lehetett – állhatott Géza politikai
irányváltása mögött.
Nos, ha figyelembe vesszük, amit Padányi Viktor ír minderről az Adalékok
Szent István élettörténetéhez című rövid tanulmányában, akkor ugyancsak
elcsodálkozhatunk történetírásunk bizonytalanságán. Padányi – ugyanis –
felfigyelt Géza nagyfejedelem gyermekei születésének időbeni nagy eltolódására.
Az ő számításai alapján az első leánygyermek feltételezetten 963-ban, a második
leánygyermek 966-ban, (Szent) István pedig 969-ben születhetett. A két kései
leánygyermek pedig 992 és 996 táján született (?). Az első három gyermek a
960-as években született, majd két évtizedes kiesés után ismét két gyermekkel
áldotta meg Isten a nagyfejedelmi házaspárt. Ez az 50 év feletti Géza esetében
elképzelhető, de az ugyancsak az ötven év körüli feleség fogamzó képességét, két
évtizedes kiesés után meg kell kérdőjelezni. E szerint Géza nem 973-ban
nősülhetett másodszor, hanem 990 táján. De melyik volt a második feleség?
A
12. századbeli lengyel kútfő szerint Géza első felesége Beleknegini – nem
Adelhaid – lengyel hercegnő volt, bár vannak olyan értelmezések is, hogy
Beleknegini nem személynév, hanem jelző. A lényeg az, hogy az első feleség
lengyel volt s ezt látszik igazolni az is, hogy a két idősebb lány szlávokhoz
mentek férjhez. A fiatalabb a lengyel Boleszláv, Krakkó hercegéhez. A 990-es
években született leányok idősebbike – Péter király anyja – Orseolo Ottó,
velencei doge, a fiatalabb pedig Aba Sámuel felesége lett. Amennyiben
Adelhaid az első feleség, és a tetejében még keresztény is, úgy választ adhat
arra, hogy Géza nagyfejedelem miért keresztelkedett ki.
Szt. István születésének évét a Magyar Nemzeti Múzeum által összeállított
és kiadott Az Árpád-ház Családfája (Puskely Mária munkája nyomán) 975-re
teszi, míg. Pauler Gyula úgy véli, hogy István 977-ben született. Amennyiben az
utóbbi megállná a helyét, úgy Szt. István születése és a két kései leánygyermek
születése között még mindig másfél évtized tátong. Elképzelhető, hogy István
anyja Adelhaid vagy Beleknegini és nem Sarolta? Sarolta nem lehetett a második
feleség, mert ő élte túl Gézát, ellenkező esetben, semmiféle formában nem
vetődhetett volna fel a „vérfertőzés” vádja. Emellett szól Szt. István szelíd
természete – minden egyéb vélekedés ellenében –, s nem a harcias Saroltáé.
Megannyi bizonytalanság!
990 tájától tehát a nagyfejedelmi udvart új úrnő ékesíti, aki Gézának még két
leányt szül, és akit a nagyfejedelem halála után – egyesek szerint – Koppány
herceg feleségül szeretett volna venni. De vajon kit? Egy 50 év körüli özvegyet
– Koppány, Padányi számítása szerint 30-35 éves lehetett –, vagy a fiatal,
feltűnően csinos és szeszélyes úrnőt, Saroltát, aki Szent Istvántól csak néhány
évvel idősebb, s akit a király – egyes feltevések szerint – a minden lébe kanál
„mostohaanyát” (?) ki is végeztetett. Vagy valaki/valakik az ő nevében
kivégezették. Úgy tűnik, ez választ adhat bizonyos kérdésekre. Például,
mentesíti Saroltát attól, hogy ő lett volna Géza nagyfejedelem rossz-szelleme,
nyugati politikájának ösztönzője.
Azt is jó lenne tudni, hogy Gyula Gyula volt-e, avagy gyula? Nem mindegy
ugyanis. Gyula (kisbetűvel) volt az ország második közjogi méltósága. Ebben az
esetben az erdélyi gyula az Árpádok családfájába kellett, hogy tartozzon.
Elképzelhető, hogy az első feleség halála (?) után Géza azért vette feleségül a
gyula lányát, mert a nagyfejedelmi udvarban nagyon elhatalmasodtak az idegenek,
és a politikai egyensúlyt szerette volna rendbe hozni? A fiatal és kardos
menyecske ezért vehette kezébe az irányítást? Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk
a történteket, akkor érthető, hogy a király nevében cselekvő győztes Vencelin –
akit feltehetően Gizella is támogatott – megöli Koppányt és Saroltát is, majd
pedig leveri az ősi rend képviselőjét, az erdélyi gyulát, tehát Sarolta apját.
Ezzel az idegenek hatalmas vereséget mértek az ősi rend híveire. Bakay Kornél
régész-történész nem tartja lehetetlennek, hogy Koppányt nem a harctéren verték
le, hanem orvul ölték meg. S mert a történelmet a győztesek írják, nem
lehetetlen, hogy Koppány és Sarolta elleni vádak a lélektani hadviselés szerves
részei.
Radics Géza