Újraértékelik az Árpád-kort a szenzációs bugaci régészeti leletek
2013. szeptember 13., péntek • Cikk
nyomtatása • Küldés
e-mailben
A Kecskeméti Múzeum régészei rátaláltak az „Árpád-kori Kecskemétre” a bugaci
pusztában.
Az Árpád-kor eddigi megítélésétől eltérő hihetetlen gazdagságot mutató
szenzációs régészeti leletet tártak fel a Kecskeméti Múzeum munkatársai a Bugac
melletti pusztában, ahol egy hatalmas bazilika mellett a kor Duna-Tisza közének
a régióközpontjára találtak. A korabeli Kecskemét jelentőségű település
központjában rátaláltak egy Szent Péter ereklyetartóra, ami Európai szinten is
szenzációnak minősíthető.
Rosta
Szabolcs
a Kecskeméti Múzeum igazgatója vállalt „tárlatvezetést” a
Bácsmegye.hu számára a beszámolónk
megjelenésekor részben visszatemetésre kerülő, három éve régészek által ellepett
Bugac melletti monostori dombnál lévő területen. A lelet akkora jelentőségű,
hogy az igazgató szerint ez alapján jelentősen át kell értékelnie mindenkinek a
tatárjárás előtti Árpád-korról alkotott véleményét, hiszen a sötét-középkori
megközelítést fel kell váltania annak a nézetnek, hogy Magyarország egy gazdag
nagyhatalom volt abban az időben.
A feltárás előzménye
Bugac mellett a felsőmonostori részen sikerült Győrfi professzornak
azonosítani azt, hogy a XIV-XV. századi forrásokban szereplő Pétermonostora és
Pálmonostora birtokok Móricgát mellett, lényegében a mai Alsó- és Felsőmonostort
jelentik Bugacnál. Ez alapján joggal feltételezték, hogy egy középkori település
van ezen a környéken, de ennek a pontos helye 2002-ig nem volt ismert, amikor
is, egy mélyszántás folytán a felszínre kerültek egy kisméretű templomnak a
leletanyagai.
Akkor tűnt fel, hogy tőle alig 100 méterre lévő nagyobb domb, – amit a népnyelv
Monostor-dombnak hívott és a XIX-XX. század környékén temetőként funkcionált –
rejthet valóban egy monostort. Ennek nyomán 2009-ben egy szerb-magyar
turisztikai pályázat eredményeképpen a megyei önkormányzat akkori támogatásával
elindult a feltárási projekt, ami az ideivel együtt immár a harmadik évadot
nyerte meg.
“Ennek az eredményeként ‘régész-léptékben’ nagyon gyorsan a felszínre tudtunk
hozni egy hatalmas bazilikának, egy valószínűleg Bencés kolostornak a nagy
részét” – számolt be Rosta Szabolcs, a Kecskeméti Múzeum igazgatója.
A kolostor története – az Árpád kor átértékelése
Írott források nem szólnak erről a környékről, vagyis csak nagyon-nagyon kevés.
Azt tudjuk, hogy egy 1219 évi dokumentum alapján, hogy a Csongrád-megyei
Péteriben adott egy apát és van egy monostor, aminek a nemzetsége a
Becse-Gergely nemzetség, ők voltak a földesurai és a patrónusai. Ebből az
adatból tudta azonosítani a hatvanas években Győrfi professzor, hogy ebben a
térségben lehet a „Péterimonostor”, vagy Pétermonostor, de a konkrét hely nem
volt ismert. A harmadik ásatási év végén bizonyosan kijelenthető, hogy sikerült
azonosítani Pétermonostorát, ez az a bizonyos helyszín.
Azért jelentős ez az eredmény, mert a méretei alapján az is kijelenthető, hogy
ez volt a központja a XII-XIII. században a Homokhátságnak. Talán jobban
érthetővé válik az ásatás eredménye, ha összehasonlításul elmondom, hogy abban
az időben legalább akkora jelentősége volt ennek a településnek, mint ma
Kecskemétnek a térségben. A feltárás alapján elmondható, hogy a Duna-Tisza
közének a regionális központja volt itt.
Az urbanizációnak (városiasodás) egy igen előrehaladott állapotára találtunk az
Árpád korból. Egy hatalmas bazilika mellett udvarházakkal, kőépületekkel egy
kisvárost kell elképzelni. Nagyon nagy alapterületen kell mindezt elképzelni,
mintegy két kilométer hosszúságban, ami az Árpád kort tekintve egy hatalmas
településnek számított.
Régészeti szempontból már az szenzáció, hogy olyan minőségű és mennyiségű
leletanyagot sikerült kinyerni az egyébként alig 100 évig fennálló kolostorból
és a környékről, amire bátran lehet azt mondani, hogy Magyarországon az elmúlt
évtizedekben nem is nagyon volt – ebből a korszakból legalábbis – ehhez hasonló
jelentőségű és minőségű leletanyag. (Egyes leletek miatt nagyon hamarosan
európai szintű tudományos vizsgálatokat is fogunk kapni, hiszen olyan szenzációs
leletek kerültek a birtokunkba, aminek magyarországi párhuzamai nincsenek, de
nyugat-európai párhuzamai sem biztos, hogy vannak.)
Az egyik ilyen leletcsoport a dél-franciországi Limoges-i zománcok lelete, ezen
belül a tömegtárgyaktól az egyedi kegytárgyakig nagyon sok mindenre találtunk.
Ez a leletanyag alapvetően felül kell, hogy írja az Árpád-kor szegénységéről
elhíresült előítéletet. A tatárjárás utáni újjáépítés megsemmisítette általában
az Árpád kori leleteket, így alakulhatott ki ez az előítélet, viszont itt ennek
az ellenkezőjét bizonyítja az a több ezer leletanyag a kegytárgyakon keresztül a
talált pénzekig. Ez alapján is kijelenthető, hogy a késői Árpád-kor lehetett
Magyarország egyik, ha nem a leggazdagabb időszaka.
A leletek bizonyítják, hogy amint az a történelmünk normálisabb időszakaiban
volt, Magyarország az Árpád korban is a nyugat-európai kultúrkörnek volt a
része, aminek megfelelő kolostori élet zajlott, hiszen itt volt a legmagasabb
kulturális és gazdasági teljesítmény. Így ami a nyugati kultúrkörben használatos
volt, ami a liturgiához kellett, ami akkor a gazdagságot jelentette azt itt mind
megtaláltuk.
De
hogy ne legyünk egyoldalúak, hiszen Magyarország, mint abban a korban az egyik
legjelentősebb királyság – és itt kifejezetten nem mondom, hogy közép-európai
nagyhatalom, mert közép-európában nem sok állam volt akkor. Konkrétan III. Béla
korában, amikor az ország a csúcspontján állt - és szerintem Magyarországnak
az volt a legszebb és a leggazdagabb időszaka – hiszen legalább olyan kulturális
és gazdasági robbanás következik be, mint a XIX. század milleneum időszakban.
III. Béla, aki a bizánci császár és a Barbarossa Frigyes között volt
a békítő, Magyarország királyaként akkora hatalmi központot jelentett, hogy ő
lehetett a békítő, azért, hogy Bizáncon keresztül mehessenek hadjáratra
Barbarossa Frigyesék.
Ezek az adatok és ez a lelet át kell, hogy írja az emberek megítélését az
Árpád-korról. Ugyanis Szent László konszolidációja után, 150 évig az
ország területére idegen katona nem tette be a lábát, és ebből egy történelmi
léptékben robbanásszerű fejlődés következett be amire az itt feltárt leletek
bizonyítékul szolgálnak. Itt hatványozottan sok arany és aranyozott tárgy és
érték került elő, ahhoz képest, mint ami a köztudatban van erről a korról.
A kolostorkomplexum
A kolostor alapítását nagyon pontosan tudjuk keltezni, így tudjuk, hogy mikor
alapították és mikor szűnt meg. Ennek a pontos meghatározását nem csak a
régészeti, hanem az egyéb természettudományos módszerek is lehetővé teszik.
Például egy égésrétegből ma laboratóriumokban nagyon pontosan meghatározható
annak az ideje.
Azt lehet a leltek alapján megállapítani, hogy itt, élt a honfoglalás után egy
nagy népesség, akik 1050 és 1130 között, mintegy 80-100 évig ide temetkező
magyar keresztény lakosság volt. 1130 és 1150 között megépítették a kolostor
első fázisát, ami egy kis kolostorból és egy hatalmas bazilikából áll. A
bazilika egy három hajós épület, ami egy fő és két mellékhajóból állt, ami
félköríves szentélyzáródással volt ellátva. Mindezt 1200 körül egy fallal vették
körbe, amivel bezárták az első kisudvart, majd 1220-30 körül egy hatalmas
átépítést végeznek, amikor a bazilika elé építettek egy nagy nyugati
előcsarnokot, ami valószínűleg akkor kapott két nagy tornyot és a déli oldalon
egy mellékkápolnával egészítették ki és egyben átépítik az egész kolostort úgy,
hogy megépítik a nyugati és az északi szárnyát is az épületkomplexumnak. A
gazdagságot úgy a vörös márvány bőséges használatával, mint a különböző
faragványokkal lehet felismerni.
Bibliavereteket, misekönyvvereteket, kódexek előlapjait találtunk, a bazilika
közepén gödrökben szétégetve. Mindent beledobáltak a gödrökbe a tatárjárás után
a környékre betelepülő kunok, a szobrokon keresztül a padokon át, az aranyozott
limogesi tárgyakat. Beledobták a Szent Péter ereklyetartót, mindent amit a
tartárjárás után a szétbontásnál közvetlenül nem tudtak használni.
Ez az élettér 1241-42-ben a tatárjárás hatására teljes egészében megszűnik,
magyarán a földdel tették egyenlővé az egészet. Elmondható, hogy az itt feltárt
gazdagságot ez a térség máig sem tudta újra megteremteni. Itt vagy nagyon
gyorsan üldözték el a népességet, vagy legyilkolták őket.
Mellettünk Szankon három évvel ezelőtt Wilhelm Gábor régész feltárta azt
a zseniális árpád kori házat, amiben 1241-es
pénzek voltak, és még azt is meg lehetett állapítani, hogy nagyjából nyáron,
amikor a tatárok jöttek és le radírozták ezt a vidéket, 34 főként gyerek és
asszony van leölve a házban. Nem mellékes, hogy Szankon is nagyon
értékes arany leletek is vannak, amit nem is gondoltunk volna, hogy akkor
használtak átlag közemberek is. Azokon a helyeken ahol ilyen hirtelenséggel vége
szakad az élet, ott régészetileg jól meg lehet fogni a dolgokat, amelyek
megmaradnak, mert egyszerűen otthagyták őket.
Még ugyan a kunok létrehoznak az 1300-as években egy falut Pétermonostora helyén
ahová építettek egy kis plébániát, de az egész épületkomplexumot módszeresen
lebontották és ismeretlen helyre széthordták vélhetően az építőanyagért. Ugyanis
a kövek szépen faragott réti mészkőből vannak, amelyeket itt az Alföldön a homok
alól lehetett kibányászni, hiszen egy geológiai rétegként helyezkedik el 1-2
méter vastagságban. Ez annyira gyakori, hogy itt Kiskunfélegyháza alatti
térséget Kővágó-érnek hívják a mai napig. Ezeket a köveket még a XVII-XVIII
századik bányászták ebben a térségben. (Ezt Csólyospáloson a nemzeti park nyílt
színi bemutatóján is meg lehet tekinteni.)
Becse-Gergely nemzetség monostoránál el kell mondani, hogy Becse és
Gergely voltak azok, akik elkísérték el III. Bélát Manuel császár
udvarába, és lettek volna „Béla Bizánci Császárnak” a fő emberei, de jobban
jártunk és III. Béla magyar királynak lettek a fő emberei. Az ő leszármazottaik
például a Bethlen-ek, tehát a nemzetség valóban kora egyik legjelentősebbje
volt.
A leletekről
Hasonló lelet egyesével és elszórtan nagyon sok található az országban, de a
feltárás során az az igazán megdöbbentő, hogy szinte az összes lelet típus ami a
tatárjárás katalógusban szerepel, azt itt mind megtaláltuk. Mindezt változatos
elegáns és úgymond elit kivitelben.
Például olyan nagy számban találtunk mérlegeket és mérlegsúlyokat, hogy vagy
azokat vagy átlagemberek is sokkal többet használták, ami rendkívüli gazdagságot
mutat (hiszen abban a korban a pénzérmék kicsik voltak és főként súlyra mérték a
pénzt), vagy pedig egy királyi pénzváltót feltételezhetünk Pétermonostorán. Mind
a két lehetőség úgy gondolom, hogy meghatározza ennek a helynek a jelentőségét
és utalást mutat a kor gazdagságára. Ma pedig, amikor a zarándokutak a
reneszánszukat kezdik el élni, azt gondolom, hogy még sokkal érdekesebb, hogy mi
itt találtunk 1200-as évekből Rómából zarándokjelvényt, ami a Szent-Péter és Pál
bazilika (ez a mai Szent-Péter bazilika) illetve a Mária Panteon templomból
származik. A Mária Panteon egy szerencsésebb vidéken, Rómában, áll a mai napig.
Találtunk Örmény király pénzérmét a XIII. század elejéről. 1217-ben
Jeruzsálemben András király keresztes hadjáratot vezetett, viszont ez egy
kicsit későbbi, de a tatárjárás előtti pénz, amit bizonyosan nem
kereskedelemmel, hanem magán úton valaki mondjuk emlékül a szentföldről hozott
el. Ami az előzőekhez hasonlóan a korabeli élet és a térség jelentőségét elég
szépen kikerekíti.
Itt az átlagos jelentős Árpád-kori településekhez képest legalább
négyszer-ötször annyi ember élt, ami a kor urbanizációjában ezáltal egy nagyon
jelentős települést mutat.
Szent Péter ereklyetartó
A Szent Péter ereklyetartónak két okból van jelentősége. Egyrészt az, hogy maga
a tárgy Európai szinten is szenzációsnak nevezhető, és magyarországi párhuzama
nincsen. Másrészt Szent Péter, aki azért mégiscsak a „nívósabb szentek” közé
tartozik, mint Jézus jobb keze megint csak egy más jellegű jelentőséget ad ennek
a helynek. Miután ez el lett égetve és miután több tonna emberi csontot és csont
törmeléket tártunk fel, így az ereklye akár Szent Péter ujjpercétől a koponyáig
is terjedhetett. Ezért igazán nagy jelentősége magának az ereklyetartónak van,
amit a Kecskeméti Múzeumban fogunk restaurálni és ahhoz, hogy a nagyközönség elé
tárhassuk még szükség van pár hónapnyi időre, de azt gondolom, hogy hatalmas
jelentőségű lelet már ez is önmagában.
Forrás:
Bácsmegye.hu