Az 1980-as
évek közepén már láttam, hogy nagy változások előtt állunk. Arról kezdtem
beszélni, hogy a kommunista évtizedek alatt lezüllesztették a hazai magyarságot,
és az ifjúságot magyartalannak nevelték. Amint a folyamatban lévő változás a
hátulsó kiskapukat egyre szélesebbre nyitja, fel kell készülnünk, hogy a
kínálkozó lehetőségeket kihasználjuk, és az ifjúság körében hazafias,
magyarságismeretet erősítő irodalmat terjesszünk. Sajnos, nem akadt szervezet,
amely a gondolatot felkarolta volna, ezért 1992-ben elkezdem egyedül.
Adományokat kértem e célra, és kaptam hazafiaktól, honleányoktól, akiknek
köszönöm támogatásukat.
Miután
nyugdíjba mentem, évi két és fél hónapot töltöttem odahaza. Július végén mentem,
és október 10-e táján
jöttem vissza. Augusztusban jártam az ifjúsági táborokat, előadásokat tartottam,
és az érdeklődő fiataloknak osztogattam a könyveket. Szeptemberben és október
elején meghívást kaptam különböző szervezetektől és iskoláktól, ahol szintén
osztogattam a könyveket. Nagy segítséget kaptam Budapesten a Bihary házaspártól,
Lacitól és Incikétől, akiknél nemcsak szállást kaptam, hanem a könyveket is
tárolhattam, míg azokat az országban széthordtam.
2006.
szeptember 17-ét jegyzett a naptár. Éppen Szerencsen a diákszállóba léptem be,
mikor csengett a telefonom. Ismerősöm nagy izgalommal újságolta, hogy valaki
nyilvánosságra hozta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök öszödi beszédét, amelyben
beismerte, hogy nem kormányoztak és tönkretették az országot. Azt nem említette,
hogy bőségesen meglopták magukat a nemzet vagyonából. A diákszálló ügyeletese
egy fiatalember volt, aki szintén a televízión nézte a viharzó eseményeket, ami
nekem is jól jött. Az év május 6-án az MSZP Balatonöszödön tartotta
frakcióülését, melynek végén Gyurcsány beismerte, hogy „nem kormányoztak”. Ment
a nagy találgatás, hogy ki lehetett a kiszivárogtató?
Budapesten
megkezdődtek a tűntetések, és követelték Gyurcsány lemondását. 18-án a tűntetők
egy része szeretett volna bejutni a Magyar Televízió Székházába, hogy ott
beolvashassák közölnivalójukat, de amelyet a TV vezetősége visszautasított. Erre
a tűntetők behatoltak a Székházba, amely a rendőrséggel való összeütközéshez
vezetett. A hatalom a felkészületlen és nem megfelelően felszerelt, baranyai
rendőröket vezényelt ki a TV védelmére, akiket a tűntetők könnyen leszereltek. A
hatalom kiküldött egy öreg, használhatatlan vízágyút is tömegoszlatás céljából,
amely kigyulladt és a tűntetők mentették ki a vezetőt az égő gépjárműből. Az
elkövetkező napokban tovább folytatódtak a tűntetések. A Kossuth téren több és
több tűntető gyülekezett, a keményebbek sátrakat állítottak és éjszakára se
mentek haza. A sajtó is foglalkozott a tűntetéssel, és némelyek arra voltak
kíváncsiak, hogy meddig bírják Gyurcsány idegei, és lemond. A miniszterelnököt
ilyen apróságok nem zavarták. Azt mondta, majd ha megunják a tűntetést, akkor
hazamennek.
Így érkeztünk
el október 10-éhez, mely
napra megvolt a repülőjegyem a visszautazáshoz. 10-ét megelőző napokban rossz
volt a közérzetem, de nem gondoltam semmi rosszra. 9-én találkoztam egy
ismerőssel az Örs-vezér terén, hogy elköszönjek tőle. Megettünk egy fagyit, majd
gyalog elindultam haza, azaz Biharyékhoz, akik kb. 400
méterre laktak. Többször meg kellett állnom, s ha tudtam, leültem. Rákövetkező
éjszaka nem aludtam semmit. Reggel útra kész voltam, és Laci vitt volna a
repülőtérre, de Incike rimánkodott, hogy kihív egy orvost, mert nagyon rosszul
nézek ki. Az utolsó pillanatban beleegyeztem. Az orvos bevitt a rendelőjébe,
hogy jobban meg tudjon vizsgálni. Miután megvizsgált, közölte velem, hogy az ő
engedélyével nem utazhatok, mert szívszélütést szenvedtem. Laci bevitt a
korházba, ahol ismét megvizsgáltak, és mondták, hogy a nehezén már túl vagyok,
de nem tudják, hogy mikor jön a következő roham. Nem tanácsolták, hogy repülőre
szálljak. Átvittek az Országos Kardiológiai Korházba, ahol még aznap este
betettek két stent-et a koszorúérbe. 14-én hazaengedtek.
A tűntetések
tovább folytatódtak a Kossuth téren. A televízió közölte, hogy izraeli katonák
érkeztek – ha jól emlékszem 120
–, akiknek ünnepélyes fogadást rendeztek a Dohány utcai Zsinagógában.
Szabadságukat Magyarországon töltik, mondták. Többet nem hallottunk róluk.
Közeledett 23-ka is. A megemlékezésekre is készülődtek. Kérték a tüntetőket,
hogy menjenek haza, s ha gondolják, a megemlékezés után visszajöhetnek. Néhány
keménylegényt kivéve, a Kossuth tér üres lett, akik nem hallgattak a jó szóra,
azokat a rendőrök távolították el.
23-án
megtörténtek a megemlékezések. A kormány a hivatalos megemlékezést a Kossuth
téren tartotta. Orbán Viktor az Astoriához közel, a Semmelweis utcában. 56
harcosai pedig a legendás Corvin közben. Barátaim hívtak engem is, de a végén
mégse mentem, mert ugyan már jól éreztem magam, de gyengének. A televízión
néztem az eseményeket.
A
megemlékezések után, az emberek szerettek volna hazamenni, de a rendőrség a Deák
tér irányába terelte a Kossuth téri megemlékezőket, ahol összevegyültek a
tűntetőkkel. Innen a körúton az Astoria felé terelték a tömeget, ahol Orbán
Viktor 15 perces késéssel fejezte be a beszédét. Utána beugrott a páncélozott
autójába, és hazahajtott. A híveit a Deák tér felől érkező tömegbe keverték,
amelyet az álarcos, és azonosítószám nélküli „rendőrök” tereltek és ütlegelte,
miközben könnygázzal és gumilövedékkel lőtték őket. Sokan komoly sérülést
szenvedtek. Hat (6) ember vesztette el egyik szeme világát. Az álarcos
martalócok főleg azokat szemelték ki, aki nemzeti jelképet viseltek, vagy magyar
zászlót lengettek. Lovasrohamot is a tömegbe vezényeltek, hogy az emlékezőket
jól megkardlapozzák. Sok embert bevittek a rendőrségre, ahol többet megkínoztak
csak azért, mert magyarok voltak.
Kizárólag a
Hír TV közvetített az események helyszínéről, és a hírmagyarázó többször is
megemlítette, hogy a külföldi adók is tőlük veszik át az anyagot. Vajon miért?
Hiszen Magyarországon voltak! Nem tartották fontosnak a történtek rögzítését,
avagy valami háttéri utasításra maradtak távol? Többen arról beszéltek, hogy az
állarcos haramiák némelyike héberül beszélt. Elképzelhető, hogy az izraeli
katonák nem „szabadságra” jöttek, hanem hogy emlékezetessé tegyék az 50.
évfordulót?! Az is kezdett kiviláglani, hogy az események nem véletlenül
történnek, amint az később kiderült. Megannyi kérdés! A tűntetők között voltak
provokátorok is. Elképzelhető, hogy a TV Székházának elfoglalása is tervszerűen
történt!? Ki tudná megmondani? Tény, hogy egy bizonyos fokú szervezettség nagyon
kiviláglott. Valakik irányították az eseményeket. Gyurcsány nagyon emlékezetessé
tette az 50. évfordulót.
Október
vége felé rendbejöttem annyira, hogy az orvos beleegyezett visszautazásomba.
Előtte való nap meglátogattam az egyik kedves tanárismerősömet, hogy elköszönjek
tőle. Egy kis idő után középiskolás unokája is megjelent, aki kék-zöld volt.
Elmesélte, hogy diáktársaival már hazakészültek, amikor egy középkorú férfi
melléjük szegődött. Amikor a rendőrök közelébe értek, egy követ dobott a
„rendőrök” irányába, miután eltűnt. Őket meg közrefogták a „rendőrök” és
agyba/főbe verték/rúgták. A fiú azt mondta: „nem is a rúgások fájtak, hanem az,
mikor a haramia azt mondta: te rothadt
magyar!” Vajon ki lehetett az, aki Magyarországon egy magyart „rothadt
magyar”-nak nevezett?
A 2010-es
választásokra készülődve, Orbán Viktor megígérte, hogy a sokak által hiányolt
„elszámoltatást” és a 2006-ban
történteket győzelem esetén kivizsgáltatja. Amint tudjuk, a fidesz kétharmados
országgyűlési győzelmet aratott. Felállítottak két kivizsgáló bizottságot. Az
elszámoltatási bizottságot Dr. Budai Gyula fideszes képviselő, míg a 2006-ban
történtek bizottságát a szintén fideszes Dr. Balsai István vezette. A
bizottságok befejezték munkájukat és megírták a jelentést – Balsai 2011.
március 15-én adta át Orbán Viktor miniszterelnöknek –, aki késlekedett annak
közzétételével. Csak sokak kemény kiállásának engedett, és 2011.
szeptember 25-én adta át az Országgyűlés elnökének, Kövér Lászlónak, aki másnap
nyilvánosságra hozta. Mindkét jelentésben szerepel, mint érintett, Gyurcsány
Ferenc, a volt miniszterelnök neve. Aztán néma csendborult a nagy ugarra.
Budapest rendőrfőkapitányát, Gergényi Pétert kitűntetésben részesítették a jól
végzett munkáért.
Akit érdekel
a Balsai-jentés, a csatolmányban megtalálja, melyből két dolgot emelnék ki. Több
helyen megemlítettem a tömeg terelését. Ezt a hatalom „oszlatásnak” nevezte. Az
első kérdés, hogy miért kellett a megemlékezőket „oszlatni”, akik szerettek
volna hazamenni a megemlékezés befejezése után? Pigler István rendőr alezredes
többször is kérte feletteseit, hogy hagyják abba az „oszlatást”, és engedjék a
tömeget hazamenni. Felettesei megsokallták, és Piglert leváltották.
Az egyik
legfigyelemreméltóbb eset az MTV-nél történt még szeptember 18-án. Íme a
következő idézet a Balsai-jelentésből:
„- éles fegyverekkel megrakott rendőrségi
járművet „felejtettek” a helyszínen, a tömeg felfegyverzése akár lehetséges lett
volna, aminek következményei beláthatatlanok.”
1956-ban is
történtek ilyen esetek. Például: a Lámpagyárnak nevezett fegyvergyárnál. Az
őrszolgálatot az ÁVH látta el, de október 23-án este a szabadságharcosok egy
fegyvertelen öreg őrt találtak csupán. Szabadon vihették a fegyvereket. Igen, 2006-ban
Gyurcsány az 56-os forgatókönyvet használta, még sokkal véresebb „megemlékezést”
tervezett, de szerencsére senki nem nyúlt a TV Székháza előtt
„felejtett” fegyverekhez.
Gyurcsány
felesége Dobrev Klára, aki Apró
Antal unokája anyai ágon. 1956. október 25-én Apró engedélyt kapott a
pártbizottságtól, hogy a Kossuth téri tűntetéseknek véget vessen. Elhatározta,
hogy annyira megfélemlíti a kommunisták ellen, és a szovjet csapatok kivonásáért
tűntető magyarokat, hogy azok ne merjenek tovább utcára lépni.
A szovjet
katonai parancsnokság hat (6) tankot vezényelt a Kossuth térre. Már menetközben
a magyarok a tankokra ugráltak, és magyar zászlókat lengettek. A Kossuth téren
tovább folyt a baráti beszélgetés a szovjet katonákkal. A tűntetők újra és újra
Nagy Imrét akarták hallani a tárgyalások mentéről. Kéri Edit oknyomozó kutató, a
következőt írja a történtekről:
„Elkezdték
énekelni a Himnuszt. S mikor itt tartottak: Balsors, akit régen tép … –
hirtelen, váratlanul a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről gyilkos golyózápor
zúdult az éneklő tömegre.”
A szovjet katonák se tudták, hogy mi történik, ezért ők is golyózáport
nyitottak a hatalmas tömegre. Egyesek szerint a halottak száma megközelíthette
az ezret. Körömi Teréz 234 áldozatot tudott név szerint azonosítani. A
sebesültek száma 2000 körül lehetett. Ez volt a szabadságharc legkegyetlenebb
mészárlása, amire Apró Antal adta ki a parancsot a Központi
Bizottság engedélyével. A történtek arra engednek következtetni, hogy
Gyurcsány ilyen vérfürdő megrendezését tervezte 2006-ban az 1956-os
szabadságharc 50.
évfordulójára. Az öszödi beszédet e célból hozta nyilvánosságra.
Gyurcsány a mai napig tagja a Magyar
Országgyűlésnek!
OF. 2019.
szeptember 17-én.
Radics Géza