SZITTYA HÍRSZOLGÁLAT:

          

Társnemzeti státus a felvidéki magyaroknak? Az Európai Unióba csak jogtisztelő államok léphetnek be 2003. január 13. (9. oldal) Szentesi Zöldi László Néhány héttel ezelőtt nagy feltűnést keltett egy Medgyessy Péterhez intézett nyílt levél. A belgiumi Közép-európai Emberi Jogvédő Bizottság nevében Pierre Gillet elnök felszólította a magyar miniszterelnököt, hogy járjon közben a felvidéki magyarságot mindmáig sújtó Benes-dekrétumok megszüntetése ügyében. Pierre Gillet készségesen válaszolt a Magyar Nemzet kérdéseire.   Mióta érdeklődik a határon túli magyar kisebbségek, jelesül a felvidéki magyarság sorskérdései iránt? – A nyolcvanas években figyeltem fel a kelet-közép-európai országokban kettős elnyomatásban élő népcsoportokra. Csöppet sem véletlen, hogy elsősorban a hazáján kívül rekedt Kárpát-medencei magyarság sorsa érdekel. A Ceausescu-féle erdélyi magyar falurombolás világbotrányt keltő terve engem is megdöbbentett. Szervezetünk számára a felvidéki magyarság valamennyire elsőbbséget élvez, hiszen Szlovákia – pusztán geostratégiai okok miatt – a koppenhágai döntés értelmében hamarosan csatlakozik az Európai Unióhoz. Az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából Szlovákia azonban mindmáig nem tesz eleget az alapvető politikai elvárásoknak. Véleményünk szerint ezeket a problémákat még a belépés előtt rendezni kellene. – Milyen visszhangja volt Medgyessy Péterhez írott nyílt levelének? – Állásfoglalásunkat idézte a Magyar Távirati Iroda, magyar és szlovák újságok közöltek belőle részleteket, ismertette tartalmát néhány televíziós csatorna is. Úgy tudom, a magyar közszolgálati rádióban hosszabban is idéztek a levélből. Én magam a miniszterelnök úrtól eddig semmilyen választ nem kaptam. Azt mondják, udvarias ember, így remélem, nem szakít azzal a bevett európai hagyománnyal, miszerint a leveleket illik megválaszolni. Természetesen annak örülnék a legjobban, ha a nyílt levélben megfogalmazott problémákat a magyar és a szlovák kormány gyorsan és hathatósan megoldaná. – Hogyan értékeli a jelenlegi magyar–szlovák viszonyt? – Nem kis csalódással kell tudomásul vennem, hogy a felvidéki magyarság sorskérdéseit illetően az önálló Szlovákia megszületése óta – immáron tíz éve – semilyen érdemi haladás nem tapasztalható. Nem tehetünk úgy, mintha a benesi dekrétumok nem léteznének. A vagyonelkobzások ma is folynak, diszkriminatív nyelvtörvényt és közigazgatási törvényt hoztak, oktatási, kulturális és gazdasági értelemben hátrányosan megkülönböztetik a felvidéki magyarságot. Amíg másodrendű állampolgárként az élet minden területén diszkriminációval sújtják őket, a magyar–szlovák viszonyt nem nevezhetjük megfelelőnek. Lehet, hogy a kormányközi kapcsolatokban valamivel jobb a helyzet, de számunkra az a döntő, hogy a felvidéki magyarok, az átlagemberek milyen körülmények között élnek. Meggyőződésem, hogy szlovák részről nagyon sok még a tennivaló addig, amíg minden szempontból tartós jószomszédi viszony alakulhat ki a két állam között. – Milyen kihívásokra, fejleményekre számít a közeljövőben? – Mi úgy látjuk, hogy mindennemű etnikai indíttatású diszkriminációt fel kell számolni Szlovákiában. Ennek csak egy lehetőségét látom: a felvidéki magyar népcsoportnak a többségi szlováksággal egyenrangú társnemzeti státust kell biztosítani, Szlovákiának pedig föderatív állammá kell alakulnia. Ebben az esetben egy sereg vitás kérdés meghaladottá válna. Megjegyzem, nem egyedülálló esetről van szó. Európában számtalan példa tanúsítja, hogy az efféle problémákat lehet és kell is orvosolni. Engedje meg, hogy elsősorban a saját hazámat említsem, Belgiumban három nemzetiség él együtt anélkül, hogy bármelyik is uralkodna a másik felett. Külön hangsúlyozom, hogy még a lakosság kevesebb mint egy százalékát kitevő német közösség is minden területen a maga ura, a német nyelv pedig államnyelvnek számít. Mivel történelmünk során számos hasonló problémával kellett megküzdenünk, mint Szlovákiában, saját tapasztalataink alapján nyugodt lelkiismerettel ajánlom a szlovák politikusok és társadalom figyelmébe a föderációt, mint az egyedül méltányos, az emberi jogokat tiszteletben tartó, belpolitikai stabilitást biztosító államformát. Úgy vélem, az Európai Unió nem szívesen fogad a kebelébe olyan országokat, amelyek képtelenek eleget tenni az alapvető követelményeknek. A felvidéki magyarok valódi tragédiája abban rejlik, hogy soha senki nem állt ki mellettük, semmilyen konkrét követelés nem hangzott el az érdekükben. Előfordulhat, hogy az Európai Parlament egyik szlovákiai jelentésében a felvidéki magyarságot meg sem említik. Pedig Szlovákia Magyarországgal együtt EU-tag lesz, ráadásul úgy, hogy Pozsony nem tesz eleget a jogállamiság, demokrácia és a más népcsoportokkal való bánásmód Koppenhágában megfogalmazott feltételeinek.