-
- EGYSZER MAJD SZOBROT EMELNEK SZÁLASI
FERENCNEK.-
Fráter
Piroska
Akik nem ismernék, igy hangzik az igazság:
Szálasi tudja, hogy ebben az előre megszervezett mesterséges zűrzavarban a Hungarista
Mozgalom nem vállalhatja felelősségteljesen a vezetést, de -mint
Koós Kálmán írja a Voltunk, vagyunk, leszünk c. munkájában - "És mégis
vállalta sokkal nehezebb körülmények között. Akkor, amikor az orosz már
betört az országba, akkor, amikor Horthynak távoznia kellett s amikor már a
németek sem taktikázhattak tovább. Végeredményben egy vesztes háború
ódiumát vette magára Szálasi Ferenc. ő és mozgalma lett a bűnbak, akit a
háború
után mindenért felelőssé lehetett tenni. De a magyar jövő előtt... Szálasi
Ferenc és a Hungarista Mozgalom ugyanazt a szellemiséget fogja jelenteni,
mint
amely a törökkel szemben vívott reménytelen harcot másfél évszázadon át,
indított súlyos küzdelmeket a Habsburg-elnyomás ellen és nem utolsó sorban,
amely Dózsa tüzes trónján égett bele a magyar fájdalmak emlékezésébe."
Tegyük ehhez hozzá: az 1944. október 15-i hungarista hatalomátvétellel egy
olyan küzdelem vált erőteljesebbé, amely - a harcolók szándékaitól
függetlenül - ismét a Nyugat, ismét Európa védőbástyájának a szerepében
láttatja a magyarságot. Mert ha Magyarország is a román útra lépett volna,
akkor kérdés, hogy a bolsevista haderő meddig jut el Európa elnyelésében. A
németek szempontjából sikeres debreceni páncélos csatán kívül bizonyosan a
hungarista harckészséget illeti az elismerés azért, hogy Ausztria messze
nagyobbik része és Bajorország, Észak-Olaszország, esetleg további európai
területek megmenekültek a szovjet hódítástól és a sztálini
bolsevizálástól.
(Azok az osztrákok, bajorok, északi olaszok, akik az elmúlt évtizedek alatt
megtapasztalhatták azt a hatalmas különbséget, ami országuk és a szovjet
megszállás alá került szomszéd országok között megmutatkozott s az idők
folyamán csak nőttön nőtt, hű szószólói lehetnének annak, hogy mindezért
hálából - Bécsben, Münchenben, Milánóban vagy Salzburgban - szobrot
emeljenek Szálasi Ferencnek.)
A hungarizmus és a zsidóság sorsa 1944-ben és 1945 elején
Nem kerülhetjük meg, de nem is akarjuk megkerülni a kényes kérdések
legkényesebbikét, a "zsidóüldözést a nyilasok részéről". A kérdés
megválaszolása során sok mindent figyelembe kell venni. Így a hungarizmusnak
azt az alaptételét, hogy a Kárpát-Duna medence zsidósága nem gyökeresedett
meg e honterületen s így nem "honképes és talajgyökeres népcsoport",
jóllehet népcsoportnak tekintendő (s ilyenként nem tévesztendő össze a
mózeshitűek felekezetéhez tartozók összességével, hiszen pl. a szombatisták
is ennek a hitfelekezetnek a hívei voltak). Ennek az alaptételnek a
magyarázata Szálasi szerint a zsidóság pályaválasztásában, vándor-, sőt
bevándorló természetében és kozmopolitizmusában, vagyis abban a
tulajdonságában rejlik, hogy oda vándorol, ahol "jól" élhet s ha már nem él
meg egy adott területen a tőle elvárt szinten, akkor egyszerűen odébbáll.
Nem kötődik a befogadó nemzethez, hazához, valósággal "állam az államban"s
mindez megakadályozza abban, hogy - más népek gyermekeivel ellentétben, akik
egy-két nemzedék után következmények nélkül fel tudnak olvadni népi
környezetükben - asszimilálódjék a környezetébe. Nincs kötődése a túlvilági
üdvösséghez sem. Teljesen evilági lény, a nyugati civilizáció modern
irányzatainak legfőbb képviselője, mert ezek az irányzatok a legnagyobb
mértékben összhangban vannak tulajdonságaival. Az újabb időkben egyre inkább
szerephez jut a földrajzi, a gazdasági mozgékonyság, a szellemi és
társadalmi élet változékonysága, az emberek közötti - felszínes -
érintkezés, a kereskedés, a közvetítés, a gazdasági tevékenységben a pénz
hatalma, az információs és kapcsolati tőke. Ha ezeket az irányzatokat mint a
"civilizáció" előrehaladását értelmezzük, akkor azt mondhatjuk, hogy e
folyamat népi motorja, a zsidóság, nem más, mint egy "túlcivilizált"
népcsoport. Mindezt a 30-as években ékesszólóan bizonyították a
statisztikai
adatok, amelyekből kiderül, hogy a hazai zsidóság részesedése a nemzeti
jövedelemből, az ingatlanvagyonból, súlya bizonyos igen jól jövedelmező
szakmákban (a hiteléletben, a nagykereskedelemben, az ügyvédi pályán, stb.),
ill. kiemelten a véleményformáló tevékenységben (az újságírásban, a
reklámiparban, a szórakoztató iparban, bizonyos irodalmi és művészeti
körökben, a színház és a film területén, stb.) messze felülmúlta a
lakosságon belüli arányszámát, ahhoz képest kb. ötszörös-tízszeres volt,
miközben a röghöz kötődő foglalkozások körében csupán elvétve lehetett
találkozni zsidó emberrel. Ráadásul - Szálasi szerint - gazdasági
túlerejükön, véleményformáló hatalmukon és - összefogásukon is alapuló -
kiváló "érdekérvényesítő" képességükön kívül gyakorlati materialista
beállítottságuk s az ennek megfelelő eszmei-politikai nézeteik is a magyar
nemzetet veszélyeztető irányba mutatnak: egyfelől a szabad kizsákmányolásos
liberális demokráciák, a "plutokrata" pénzkapitalizmus irányába, másfelől az
utópisztikus baloldali, marxista irányba, amely pl. a szovjet gyakorlatban
egy egyszerre embertelen és rossz hatékonyságú rendszert hozott létre.
Mindebből Szálasi eleinte a zsidóság korlátozásának, a későbbiekben az ún.
aszemitizmusnak (a zsidómentes Magyarország eszméjének) a helyességére
következtetett. A háború előtt pl. arra inti a jó magyarokat, hogy ne
vásároljanak zsidótól, pénzüket ne vigyék zsidó bankárokhoz. A hungarista
programról pl. ezt mondja: "a hazánkban élő zsidóságot gazdaságpolitikai
eszközökkel rávesszük arra, hogy orcájuk verejtékével részt vegyenek a
közvetlen termelési ágakban, hogy a jelenlegi pozíciójukat a külföldről
hazatérő fajmagyarok vehessék át. Azon zsidókat, akiknek ez nem
tetszik,cionista örekvéseikben támogatni fogjuk." (Az idézetben szereplő
népcsere gondolat a XIX. sz-ra is utal, arra a korszakra, amikor a
Galíciából, stb. bevándorolt zsidók gyors felemelkedést értek el hazánkban,
miközben "kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk".) A háború kitörése,
majd valódi világháborúvá, ill. világnézeti és totális háborúvá válása (főként
az USA nyílt hadba lépése) nyomán azután Szálasi - minthogy a háború világnézetivé
és totálissá eszkalálásának bűnében egyértelműen a
nemzetközi zsidóságot marasztalta el - ugyancsak egyértelműen az ország
zsidómentessé tétele mellett foglalt állást. E szerint a tengely győzelme
után a zsidó
népességnek távoznia kell Európából, ami a végeredményt illetően egyébként továbbra
is jó összhangban volt a cionizmus törekvéseivel, azzal, hogy a cionisták
Palesztinában létre kívánták hozni (s a háború után létre is hozták) a
zsidóság népi-faji, vallási-egyházi és nemzeti államát, Izraelt.
A három magyarországi zsidótörvény, amelyet a hungaristák ugyanúgy helyeseltek,
megszavaztak, mint a jobboldali kormánytöbbség, a magyarság önvédelmében
tulajdonképpen erre, a zsidóság eltávozásának ösztönzésére irányult. Téves
az a napjainkban oly gyakori érvelés, hogy e törvényeket az akkori politikai
elit német nyomásra hozta meg. Szlovákiában pl. a sárga csillag kötelező
viselésének elrendelése két évvel megelőzte a hasonló németországi rendelkezést.
Valójában abban az időben a fasiszta Olaszországtól északra és keletre,
valamint a Szovjetuniótól nyugatra a zsidóság gazdasági stb. megszorításának,
majd e megszorítások folyamatos fokozódásának irányzata teljesen általános
volt (magyarországi viszonylatban a megszorítások fokozódásának irányzatát
szemléltetően mutatják az egymást követő "zsidótörvények", majd a front
közeledtével a nemzetvédelmi intézkedések szigorodása). Tény, hogy a
hungarizmus - noha a faji gondolatot a magáénak vallotta - aszemitizmusát, a
zsidómentes Magyarország eszméjét elsősorban nem népi-faji, hanem -
összhangban általános világnézetével - nemzeti szempontokra és
erkölcsi-szellemi okokra támaszkodva, a zsidóság anyagelvűségére,
gazdasági-hatalmi helyzetére hivatkozva hirdette s e tekintetben különbözött
a hitleri népi mozgalomtól, amely - éppen a népi-faji tényezőnek az
elméletben játszott döntő szerepe folytán - az ún. biológiai hivatkozásoktól
sem idegenkedett (bár maga Hitler a zsidó fajiságot a zsidó lelkiségben
látta elsősorban). Az is tény, hogy a hadsereg kötelékében alkalmazott
munkaszolgálat korántsem csak a zsidóságra terjedt ki, hanem minden olyan
népcsoport vagy társadalmi réteg tagjaira (így pl. adott esetben a
hungaristákra) is, akiket a kormányzat nem tekintett politikailag teljesen
megbízhatóknak. (Németországban a zsidósággal
szembeni bizalmatlanság a háború alatt már oly mértékű volt, hogy e
népcsoportot kizárták a haza fegyveres védelmére kötelezettek köréből, ami
azt is jelentette, hogy a zsidóságot - az árjának tekintett németektől
eltérően - nem fenyegette az a "veszély", hogy a hazáért az életüket kell
áldozniuk, pl. a bolsevizmus elleni küzdelemben. Ennek esélye a
magyarországi zsidóság számára viszont adva volt, ami azt is jelentette,
hogy magyarországi zsidók is válhattak hősi halottá. Egyébként a háború
előtt ezt Németországban sem gondolták elképzelhetetlennek, hiszen még
1939-ben is szolgáltak a Wehrmachtban zsidó származású tábornokok.) Az is
tény, hogy a
magyarországi németbarát fordulatot követően a hazai vidéki zsidóság
külföldre deportálását a Gestapo irányításával ugyan, de a Magyar Királyi
Csendőrség végezte s abban a hungaristáknak nem volt szerepük. Szálasi ebben
a deportálásban a magyar honvédelem rendelkezésére álló munkaerőnek (naponta kb.
négy millió munkaórának) az országból való kivonását is meglátta, nehezményezve
egyúttal a deportálások feltételnélküliségét is. Ezért olyan tervet
dolgozott ki, amelynek értelmében a deportálás csak a munkaképes korú zsidó
népesség egy részére - mégpedig mint ún. kölcsönzsidókra - vonatkozhatott. A
vidéki zsidóság deportálása során a magyar hungaristák Hubay Kálmán vezette
csoportja - Lits Ernő eskü alatt tett vallomása értelmében - a budapesti
zsidóságnak a Birodalomba való deportálása ellen szót emelt a németeknél.
Téves tehát az a vélemény is, mintha kizárólag Horthy Miklós vagy Koszorús
Ferenc páncélos parancsnok "érdeme" lett volna a budapesti zsidóság külföldi
munkatáborokba deportálásának megakadályozása. Tény az is, hogy a hungarista
hatalomátvétel egyet jelentett a szovjetellenes harc további következetes
folytatásával, a nem harcoló erők fokozott munkaszolgálatával, kivált azután,
hogy a szovjetek megindították offenzívájukat Budapest ellen. A németek
igényt tartottak arra, hogy a budapesti zsidóság a maga munkaerejével a
Német Birodalomban létrehozott munkatáborokban járuljon hozzá a további
harcokhoz. Ennek következtében megkezdődött a budapesti zsidóságnak a
Birodalomba irányuló deportálása.
Ezt azonban Szálasi néhány héten belül leállíttatta, részint emberiességi, részint
magyar nemzeti megfontolásokból. Kétségtelen, hogy a hungarista
hatalomátvétel után pl. Budapesten atrocitások is történtek a zsidó
lakossággal szemben. Ezt azonban egyrészt nem meggyőződéses hungaristák
követték el, hanem olyan csőcselékelemek,
akik újonnan csatlakoztak a nyilasokhoz, mert úgy gondolták: a fegyveres hatalomhoz
való csatlakozásuk örve alatt fosztogathatnak, erőszakoskodhatnak. (A
csőcselék - mint Koós Kálmán kifejti - sohasem csatlakozik hátrányos
helyzetű ellenzéki párthoz, márpedig a hungaristák a hatalomátvétel előtt
ellenzékben voltak.) Másrészt olyan nyilas érzelmű fiatalok (akkori
szóhasználattal: fegyveres suhancok) is részt vettek
egyes atrocitásokban, akiket a közeledő harcok fanatizmussal töltöttek el s
úgy gondolták: bosszút állhatnak az ellenséggel rokonszenvező,
sőt,"cimboráló" zsidóságon. Az atrocitásokat a hungarista kormányzat
természetesen nem tűrhette és nem is tűrte: adott esetben drákói
ellenlépésekkel igyekezett az ilyesmiknek útját állni. Ezek a suhancok(pl.
Major Tamás testvére) átálltak a Rákosi-Róth Manó féle nácizmusban
folytatták szadista ösztönüktől hajtott életvitelüket.
-
Üdvözlet a magyaroknak Fráter Piroska
_________________________________________________________________