Rajtunk híztak a francia multicégek
Sarkozy nem a magyar demokráciáért, hanem az aranytojást tojó tyúkokért aggódik
Hatalmas összegeket zsebelnek be hazánkban a külföldi tulajdonban lévő
vállalkozások, amelyek szinte az összes fontos területet uralják Magyarországon
a pénzügyi szektortól az energiaszolgáltatásokig. Így érthető, miért aggódik
Nicolas Sarkozy francia államfő, aki levelet írt Orbán Viktornak.
A pécsi városvezetés szerint a Suez túl drágán szolgáltatott (Fotó: Reuters -
Vincent Kessler)
Igencsak jól jártak a külföldi, köztük a francia cégek is a hazánkban
működtetett szolgáltatásokkal, valamint a privatizált vállalatokkal.
Nem véletlenül fejezte ki aggodalmát Nicolas
Sarkozy
Orbán Viktor miniszterelnöknek írt levelében, amelyről lapunk is beszámolt
tegnap. A francia államfő egyebek mellett a Suez Environnement ügyére és az
étkezési jegyek piacára utalt. A levélben persze arról nem volt szó, hogy a
francia cégek – hasonlóan a hazánkban működő más külföldi társaságokhoz – több
esetben magasabb költséggel működnek, s magasabb díjakat rónak ki a magyar
fogyasztókra, mint indokolt lenne.
Ismert, nagy visszhangot váltott ki, amikor Pécs 2009 októberében visszavette a
városi vízközműveket. Az önkormányzat és a kisebbségi tulajdonos francia Suez
Environnement között azért romlott meg a viszony, mert a város szerint túl
drágán szolgáltattak, és nem a vízdíj csökkentését, hanem a terjeszkedést
helyezték előtérbe. Azóta az önkormányzat által alapított Tettye Forrásház Zrt.
végzi a szolgáltatást. A társaság fennállása óta négymilliárd forintot
takarított meg Pécsnek. Ez az olcsóbb működési költségekből, a franciák
díjképlete és a Tettye által alkalmazott díjak különbségéből, valamint az eddigi
és a várható nyereségből tevődik össze. A cég éves szinten hozzávetőlegesen
1,5–1,8 milliárd forinttal működik olcsóbban, mint a korábbi szolgáltató.
Annak sem örülhetnek a franciák, hogy januártól állami monopólium lett
Magyarországon az étkezési jegy kibocsátása. A mintegy kétszáz–háromszáz
milliárd forintra becsülhető piacot évek óta főleg francia tulajdonú cégek – a
Sodexo, az Edenred és a Le Cheque Déjeuner – uralták. Termékeikért cserébe akár
öt-öt százalék jutalékot is kaszálhattak eddig a munkáltatóktól és az
utalványaikat vagy kártyáikat elfogadó helyektől a forgalmazók. Egyes becslések
szerint a francia cégek évi öt–hat milliárd forintos nyereséget értek el, ami
bevételüknek csaknem a felét teszi ki.
Azt sem érdemes elfelejteni, hogy Európa második legdrágább autópályáját
üzemeltette Magyarországon a kilencvenes évek második és a kétezres évek első
felében a francia–osztrák többségi tulajdonban levő Alföld Koncessziós Autópálya
(AKA) Zrt. A legdrágább sztrádaszakasz akkoriban éppen Franciaországban, Párizs
környékén üzemelt. A francia Bouygues csoport és az osztrák Bau Holding számára
sikeres és jövedelmező vállalkozásnak bizonyult az M5-ös autópálya
Budapest–Kiskunfélegyháza közötti szakaszának üzemeltetése, azzal együtt, hogy
mind a helyi, mind pedig a távolsági forgalom messze elkerülte a gyorsforgalmi
utat. A magyar autósok azért, mert nem tudták és nem akarták megfizetni az
irreális díjat, nemzetközi forgalom pedig nemigen volt az elhúzódó délszláv
válság és annak hatásai miatt. Az AKA tulajdonosai viszont azért jártak jól,
mert az MDF-kormánnyal megkötött, majd a szocialista Horn-kabinettel – hazánk
számára hátrányosan – módosított koncessziós szerződés szerint a társaságot
tőkearányos nyereség illette meg, amit az államnak kellett kipótolnia, mivel
elmaradtak az elvárt bevételek. Később, 2004-ben a magyar állam a matricás
rendszer bevezetéséért negyvenszázalékos tulajdonrészt vásárolt nyolcvanmillió
euróért, ami akkor 21 milliárd forintot ért. A társaság 365 millió eurós
hitelből építette tovább az autópályát a magyar–szerb határig, az állam pedig a
harmincéves koncessziós időszak alatt rendelkezésre állási díjat fizet. Az
AKA-nak 2006-ban – ekkor épült meg a sztráda a határig – 25 milliárd forint
díjat fizetett az állam. A magyar állam 2008-ban szállt ki a társaságból, az AKA
részvényeinek száz százalékát a Strabag vette meg.
„A külföldi tőkebeáramlástól, a privatizációktól azt várta az állam, hogy
gyorsuljon a gazdaság, emelkedjenek a bérek és bővüljön a foglalkoztatás. Ehhez
képest mindezek fordítottja következett be. Ha csak a hazai reálbéreket nézzük,
azok jelenleg az 1978-as szinten állnak” – mondta lapunknak Bogár László
közgazdász. Emlékeztetett rá: szinte minden fontosabb terület külföldi
tulajdonban van hazánkban, egész ágazatok kerültek idegen kézbe. Idetartozik a
pénzügyi, a banki és a biztosítási szektor, a távközlés és a hírközlés, valamint
az energiaszolgáltatás, a szennyvíz- és hulladékkezelés jó része. A szakértői
becslések megoszlanak arról, hogy profit és kamat formájában mennyi pénz áramlik
ki az országból. Egyes vélekedések szerint 2010-ben mintegy 1700 milliárd
forintnyi profit távozott hazánkból.
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke lapunknak korábban
elmondta, hogy a külföldi multinacionális cégek magyarországi, illetve régiós
befektetései néhány év alatt megtérültek.
A külföldi bankoké például 2003 és 2008 között 155 százalékos megtérülést
mutatott hazánkban. Mindezt úgy érték el, hogy nálunk magasabb kamatmarzsokat
érvényesítenek, mint a nyugati országokban. Az elnök szerint közműveink külföldi
tulajdonba adásával monopóliumok jöttek létre, amelyek lényegében fejőstehénként
működnek. Ennek következményeként nálunk magasabb a gáz és a villamos energia
ára, mint például Németországban, de többe kerül a telefon- és az
internethasználat is, mint Nyugaton.
Döcögős a gall gazdaság növekedése
Alig változtak decemberben a francia ipari és szolgáltatási üzleti
hangulatmutatók, így a francia GDP várhatóan stagnált a negyedik negyedévben –
közölte tegnap számításait a francia jegybank. Az ország statisztikai hivatala,
az Insee decemberben még arról tájékoztatott előre jelzésében, hogy a francia
gazdaság recesszióba fordult a negyedik negyedévben. (MTI)
MH-összeállítás