István király előtt nem volt Magyarország?
Az Európai Parlament Információs Hivatala
kiadott egy "Európa ma és holnap" című nagyalakú, igényes kivitelű
brosúrát. A füzet - több nyelven - 28 mai és jövendő EU-tag ország
önbemutatkozását tartalmazza. |
Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az előszóban a
kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget. Így nyilvánvaló, hogy a
még nem tag országok bátran festhettek magukról rokonszenves képet saját jól
felfogott érdekükben: az európai közvélemény megnyerése céljából. Az
ország-fejezetek egy rövid, "amerikai típusú" önéletrajzból, és egy valamivel
hosszabb, "kifejtő" részből állnak.
Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek.
A 28 ország bemutatkozása három minőségi kategóriába sorolható. A többség reális
történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az "Európai Unióba
igyekvő" ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti, a számukra kínos
adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba burkolja.
(Törökország, Szlovákia, Románia sorolható ebbe a kategóriába.). A harmadik - és
egyben döbbenetes - felfogás a magyar.
Lássuk először az önéletrajzunkat! Az 1990-ig terjedő időszak 14 pontját szóról
szóra leírom, csak utána fogom elemezni. Megjegyzem, hogy a románoknak erre az
időszakra 34(!) megemlítendő történelmi eseményük akad!
Fontos dátumok Magyarország történelmében:
1000 - a magyar állam megalapítása az ország első királya, István alatt.
1308-1437 - A központi hatalom megerősítése.
1541 - a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok
elfoglalják (bekebelezik) a nyugati részt, Magyarország középső része a törökök
közvetlen ellenőrzése alá kerül, mialatt a Tiszától keletre levő részen az
Erdélyi Fejedelemség jön létre.
1711-1848 Osztrák uralom.
1867 - a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.
1914 - Magyarország részt vesz az első világháborúban a német birodalom oldalán.
A Magyar Köztársaság megalapítása november 16-án.
1938 - szövetség NÁCI NÉMETORSZÁGGAL.
1941 - hadüzenet a Szovjetuniónak.
1944 - az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót
deportálnak. Hadüzenet Németországnak decemberben.
1945 - a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és elűzi a németeket.
1949 - a Magyar Népköz! társaság alkotmányának elfogadása.
1956 - népfelkelés, a szovjetek erőszakosan leverik, az akkori államfőt, Nagy
Imrét halálra ítélik.
1989 - Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják
az országot.
1990 - az első szabad választások.
Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettős
honfoglalást? A szlovákok használják fel a 907-es braslauespurchi (pozsonyi?
bánhidai? ennsburgi?) győztes csatánkat önigazolásként? Miért nem említjük meg a
frank oklevelekben több százszor előforduló "Hungarus" nevet? Vagy akár az
izlandi sagák Tyrkerét? A Kr. e. VI. századból a "jürkákat" bemutató
Hérodotoszt? 527-ből Muagerisz hún királyt említő bizánci krónikát? Gardizit,
ibn Rusztát, Dzsajhánit, Bölcs Leót, Bíborbanszületett Konstantint, vagy 889-ből
Regino prümi apátot, akik a türkökkel, szkítákkal azonosítanak így vagy úgy? A
tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket sokszorta több joggal hozhattuk volna
fel, mint a törökök emlegetik civilizációjuk őseiként az asszírokat, hettitákat!
Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás!
Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a
dákoromán folytonosság ("kontinuitás") elméletének atyja 1973-ban, halála előtt
maga fedte fel (a Történeti Intézet, a Történeti Múzeum munkatársainak, és
egyetemi kollégáinak, diákjainak) kutatásai hazug voltát. Tételesen sorolta fel
saját történelemhamisításait! Így: a Nestor-krónika nem "oláh"-okat, hanem
"frank"-okat ír. Anonymus "Eac pastores Romanorum" kitétele sem daciai oláhokra,
hanem dunántúli, frank fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra vonatkozik.
Az ősrománnak titulált "Dridu-műveltség" bulgáriai - az egykor a Kárpát-medence
déli harmadát birtokló bulgárok hozták fel hazájukból az itt megtalált
elemeit... A többit nem sorolom.
Mi pedig saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk a már dogmává merevült
történelmi hazugságokat...
No, haladjunk tovább szépen, ...
Úgy tűnik, hogy az Árpád-kor nem létezett! Nem volt a korszakalkotó politika- és
jogtörténeti dokumentum, az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent
István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet...
Sorstársaink közül a csehek milyen büszkén emlegetik a Przemysl-, a lengyelek a
Piast-házat!
Újabb űr: nem találom 1456-ot! Az egész keresztény világban harangoznak a
nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére - mi meg sem
említjük. Óvatosan fogalmaztam. III. Callixtus az 1456. június 29-i "Bulla
orationum"-ban III. Mohamed áprilisi hadrakelése hírére, a török megállításáért
való imára buzdító harangozást rendelt el - de hát a törököt bizony
Nándorfehérvárnál állította meg , és nem ez az ima, hanem Hunyadi és Kapisztrán.
A törökellenes keresztény összefogás ugyan jellemző módon hézagos volt - az
ígért 80.000 fős sereg helyett néhány regensburgi diák, párszáz lengyel és
horvát fogott fegyvert mindössze - de nagyon szép "európai gondolat". Élnünk
kellett volna vele!
Szemezgessünk tovább!
Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom) említésre sem
méltó? Hol marad sok évszázados, a magyarságot őrlő "keresztyénség pajzsa"
küzdelmünk? Lám, a török önéletrajzból hiányzik ez a néhány évszázad - ők
tudják, miért szégyellik - mi miért nem vagyunk rá büszkék? Mohács viszont elég
jelentős csata lehetett - hisz a szlovákok (sic! a szlovákok! Ismétlem: a
szlovákok!) felhozzák saját történelmi eseménysorukban! Mi nem...
A Habsburgok dehogy "foglalják el" a nyugati részt: Kettős királyválasztás
történik, s a két királyi ház megosztozik a török által kettészelt országon. Az
Erdélyi Fejedelemség voltaképpen a magyar állam menedékhelye lesz, fejedelmei
közül tán egyedül Székely Mózes tekinthető törzsökös, kizárólagos erdélyinek!
Nem találom a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlést
sem! (1568). Ennek a feltűnően "eurokonform", korát messze megelőző
intézkedésnek a mellőzése egyenesen megdöbbentő!
Természetes módon tolakodik elő egy lehetőség. A kereszténység felvétele, az
Árpád-házi szentek, a nándorfehérvári harangozás, a tordai országgyűlés együttes
elhallgatása egy "kereszténység utáni Európának" tett ostoba gesztus volna?
Ostoba, mert a katolicizmus, a reformáció - a szlovákoknál a huszitizmus -
minden ország önjellemzésében megtalálható!
Igen, MINDEN országéban: a muzulmán Törökország büszkén emlegeti Szűz Máriát,
Szent Pált, a myrai Szent Miklóst!
Szégyen...
Egyetlen árva sort sem érdemelt meg tőlünk a török kiűzetése (1686 - Buda, 1697
- Zenta). Mint ahogy Thököly és II. Rákóczi Ferenc sem!
Hiányzik a magyar reformkor. Úgy, ahogy van. Mindenestül.
1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se. Nem baj, a románok felhozzák
biz, mint saját forradalmukat! Az osztrákok is - bár ők meghagyták nekünk...
Ezután egy szépen felépített, épületes baromság következik.
Figyeljünk:
Magyarország (és nem az Osztrák-Magyar Monarchia!) vesz részt az I.
világháborúban. Az 1918-as forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére téve (ezt
az ostobaságot a "kifejtő" rész megismétli, megerősíti!) ez annyit jelent, hogy
az önálló, köztársasági Magyarország egyedül harcolt Németország oldalán, s
Trianont ezért kapta büntetésül. A kifejtő részben még toldunk ide egy
ostobaságot: állítólag 1/3-nyi (és nem 2/3) területünket vesztettük el...
Ha ez az "építmény" (történelemhamisító tákolmány) nem tudatosította volna a
jámbor európaiban, hogy micsoda rettenetes erőszakos, mi több: bűnös nép
maradtunk még a XX. században is, akkor jöhet a döntő érv: "1938 - Szövetség a
Náci Németországgal"
A második világháborúban a környékünkön mindenki a "rossz oldalon" vett részt.
Ennek elmismásolását zseniális találékonysággal oldották meg a magukra
valamennyit is adó szomszédjaink:
Ausztria: 1938 március: "Anschluss - és kész. Nyilván kimaradtak a háborúból,
mert utána csupán a köztársaság 1945-ös kikiáltását említik meg.
Szlovákia: 1939- 45 "rövid függetlenség a Náci Németország uralma alatt."
Mesteri, szépségdíjas, zseniális meghatározás! Függetlenség egy uralom alatt,
amely ráadásul nácinémet elnyomást sejtet - ez bizony elhatárolódás, sőt nyilván
szenvedés is - nem pedig rosszízű "szövetség", mint a mienk...
Románia: 1940. nov. 23. "Románia csatlakozik a hármas szövetséghez." Ez is
elegáns: a hármas szövetséget említi. Ilyen volt, valóban: csakhogy az létrejött
1882-ben, résztvevői az Osztrák-Magyar Monarchia, Németország és Olaszország.
Szétbomlott az I. világháború során...(!!!)
De ez a "tévedés" elegánsan kikerüli a II. világháborús részvétel kellemetlen
emlegetését... Persze az Antikomintern Paktumnak is három tagja volt eredetileg,
- ugyan mit is kötözködöm? Persze nem említ néhány apró, echte román találmányt
ez időkből: a meghalató-vonatokat, a zsidók jég alá lövetését vagy akár a favágó
tőkén lefejezett szárazajtaiakat, a megtizedelt Köröstárkányt ......
Mi pedig "1938-ban szövetséget kötöttünk a Náci Németországgal".
Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel (december 10.).
Ezt Ausztria német megszállásának pénzügytechnikai következményei tették
szükségessé.
Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évbe! Az Anschluss nemcsak
adóügyi pótegyezményt hozott ajándékba, hanem páni félelmet is. Politikusaink
nem rokonszenveztek a nácikkal - emlékeztetőül két esetet hoznék fel. Az első
németországi látogatásáról hazatérő Horthy így jellemezte Hitleréket: "Túl sok
bennük a vörös!". Teleki pedig nemegyszer jelentette ki, hogy "a német vereség a
mi vereségünk is lesz, de a német győzelem a mi pusztulásunk"!
Ez az év nem a németbarátság éve. Horthy és Kánya Kálmán már februárban egy
németellenes "horizontális tengely"-ről tárgyal Varsóban. A történeti hűség
kedvéért: olasz-lengyel-jugoszláv-magyar lett volna ez a tengely. (Hiányzik a
történelem tankönyveinkből...) A németek persze ellenzik a lengyel-magyar
együttműködést, visszacsatolási törekvéseink épp közös magyar-lengyel határt
eredményeznének!
Augusztusban két - németellenes élű - magyar siker: a bledi konferencia a
Kisantanttal (jelentős enyhülést hozott), illetve a titkos lengyel-magyar
gentlemen's agreement a szoros együttműködésünkről. November - az első bécsi
döntés - voltaképpen Németország engedett!
Aztán decemberben Ciano jön Pestre, melegen ajánlja az Antikomintern Paktumba
való belépésünket. A tengely kontra horizontális tengely kérdés eldőlt...
1939-ben pedig beléptünk az Antikomintern Paktumba. És ugyanebben az évben
megvalósul a magyar-lengyel határ - szeptemberben nem is engedtük át a német
csapatokat Lengyelország hátába, - ez közismert - és a németekhez lelkesen
csatlakozó(!) szlovák csapatokat sem - ez kevésbé közismert.
A szlovák változat persze érthetően elhallgatja, hogy a lengyeleket hadüzenet
nélkül, náci módon megtámadták - mi pedig:
"1941 - Hadüzenet a Szovjetúniónak."
Hogyan is volt? Üzentünk mi hadat? A kassai, rahói, körösmezői stb. bombázások
után megállapítottuk: ez bizony hadiállapot. Ennyi. Ennek a kérdésnek hatalmas
irodalma van, elégedjünk meg annyival, hogy a nemzetközi jog élesen
megkülönbözteti a hadüzenetet és a hadiállapot tudomásul vételét.
Románia mindenféle indok nélkül, minket jócskán megelőzve már1941. június 22-én
hadat üzent a Szovjetuniónak - írják a román bemutatkozók? NEM.
Más kérdés, hogy az akkoriban szintén EU-várományos Bulgária sosem üzent hadat a
dicső Szovjetuniónak, mégis ugyanazt kapta jutalmul, mint mi büntetésül!
Amúgy a hadüzenettel szovjet barátaink nálunk sokkal rosszabbul állnak.
Elfelejtkeztek erről a jogintézményről Finnország, a Balti államok,
Lengyelország, de még Bulgária esetében is. Öt országot tiportak le 1941-ig,
hadüzenet nélkül - ez nyilván eszébe juthatott a kassai bombázás után minden
magyarnak...
"1944. - Számtalan magyar zsidót deportálnak"
Helyes állítás, igaz. Helyesen köti össze az életrajz a német megszállással.
Csupán egyetlen bajom van:
a zsidóüldözés egy szóval sem szerepel sem a román, sem a szlovák, sem az
osztrák, de még a német (ismétlem: a német, még egyszer: a német) anyagban sem!
Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt (soá) kérdésében írásokból és filmekből
igazán járatossá vált átlag EU-s olvasó gondolatmenetét: - Végülis lehet, hogy
ezek a minden aljasságra elszánt a magyarok működtették Auschwitzot?
Rendben van, mi gerincesen vállaltuk. De az 1944 nyári csendőrpuccsot (és ezzel
magyarországi zsidók teljes kiirtását) megakadályozó Koszorús ezredesnek vagy
urambocsá: magának Horthynak köszönhető, hogy egyáltalán maradt zsidóság
Közép-Európában! Így teljes az igazság s a részigazság egyoldalú közlése
súlyosabb bűn a legaljasabb rágalomnál...
1956. Eufemisztikusan, "reformkommunista módra" népfölkelés.
De nekünk magyaroknak forradalom és szabadságharc. Egy "csillagóra", amely
megvilágosította a félrevezetett Európát, amely előkészítette a kommunista
rendszerek bukását és amely rövid időre visszaadta nemzetünk (tudatosan
tönkretett) önbecsülését és megbecsülését. "Nagy" (minimálisan elvárható
illendőséggel és európai módon: Nagy Imre) pedig nem államfő volt, hanem
miniszterelnök. A "kifejtő" részben, önmagának is ellentmondva már helyesen írja
a szerző.
Az 1990. utáni életrajzból a terjedelemre tekintettel csupán egy érdekességet
villantok fel.
1991. jún. 19. " az utolsó szovjet katonák elvonulása."
Nos, pillantsunk csak egy kicsit feljebb! A 13. életrajzi dátumnál ez szerepel:
"1989 - a szovjet csapatok elhagyják az országot." Erre már nincs mit mondani...
E befejező életrajz-részből tán még hiányolhatnánk, hogy olyan, az Európai Unió
koncepciójába szorosan illő esemény, mint a vasfüggöny lebontása (elsőként!),
nem szerepel. Nyilván nem véletlen az eset: ugyanígy hiányzik a kötet bevezető,
kedvcsináló dekoratív képes bevezetőjéből is, ezt pedig Brüsszelben, az EU
Információs Hivatalában írták...
Most pedig "záró fejezetként" - lássunk néhány gyöngyszemet az általam
"kifejtő"-nek nevezett részből.
"Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez tartozik. 10
millió lakója között számos nemzetiséget találunk: német nyelvűeket,
szlovákokat, románokat, délszlávokat (bosnyákokat, horvátokat, szerbeket,
szlovénokat és szorbokat). A szintik és romák, akik a népességnek nem
jelentéktelen részét alkotják (500.000), nemrégiben etnikai kisebbségként lettek
elismerve."
No, kezdjük!
Magyarország "sokszínű, kevert népességű", soknemzetiségű.
Érdekes: ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a valóban fele-fele arányban
"többnemzetiségű" Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország. Csak mi, ahol
egyelőre még a magyar etnikum a meghatározó. Bár fogyunk "az egyszerű
újságolvasó is ki tudná számítani a határon túli népszámlálások és különböző
hazai források alapján, hogy 1985-től máig a Kárpát-medence őshonos magyarsága
több mint 2 millióval (!!!) fogyott. Nem ez a témánk, de utána lehet nézni, az
"önbemutatkozás" írója vélhetőleg nagyon is ismeri ezeket az adatokat.
Van itt más baj is - rosszabbak, mint az egyszerű ostobaság.
Bosnyákok sosem éltek Magyarországon. A szorbok említése még hajmeresztőbb.
Tudálékosan a déli szlávokhoz sorolja a szerző őket. Nos, a szorbok nyugati
szlávok, Spreewaldban élnek, a buzgó térképböngészők Lübbenau környékén
találhatják meg őket. Népi kultúráját büszkén művelő százezres népcsoport,
megtekintésüket ajánlom a szerzőnek, még a helyszín is politikailag korrekt: a
néhai kommunista NDK területe.
A nagy kérdőjel a félmilliós szinti (és roma) kisebbség. A szinti szó nyomára
többhetes lázas kutatás után jutottam. Ez a kifejezés egyike azoknak, amellyel
Európában a cigányságot megnevezik: cigány, manus, szinti, zingari, roma - és
egy kivételesen nevetséges finomkodás: "utazó népesség" travellers, illetve gens
du voyage. Vagyis a szerző a sznob (és műveletlen) "campingtábor"-típusú
szamárságot követi el. Voltaképpen azt volt képes leírni, hogy nálunk nemcsak
romák, hanem még romák is élnek. Szerintem a félmilliónál többen.
És tisztelettel megjegyzem: tán ide lehetett volna írni, hogy ezidáig egyedül
Magyarországon ismerik el etnikai kisebbségként a romákat - Óh, bocsánat! A
romákat és a romákat...
"Magyarországot több alkalommal elfoglalták, különösképpen a törökök a XVI.
században és az osztrákok a XVIII.-XIX. században, és függetlenségét csak
1914-ben nyerte el. Az I. világháborúban a Német Birodalom szövetségeseként vett
részt. A trianoni szerződéssel államának területe 1/3-ával lett redukálva."
Jó, valóban vitatható, hogy a kiegyezés függetlenséget hozott-e.
Jómagam függetlennek tekintem azt az országot, amely világelső volt
vasútközlekedésében (Baross Gábor előterjesztését fogadta el épp ezért az
1892-es genfi vasútügyi konvenció!), gabonafeldolgozó-iparában (2. helyezett:
USA), a maga korában (szintén) világelső oktatási- és nemzetiségi törvényeket
alkotott és érvényesített, önállóan vett részt nemcsak az olimpiákon, hanem
magának az olimpiai mozgalomnak a megteremtésében is.
Nem sorolom. A többi ostobaságról pedig már fentebb írtam.
"A híres gulyásnál lényegében egy mindennapi ételről, egy levesről van szó,
amely a magyarok által pörköltnek nevezett húsragunak felel meg."
Ezt a zagyvalékot - tréfaként - Jókai már kitalálta egyszer: - "Úgy elnézem ezt
a kulacsot, azt hittem: kenyér, pedig hát sajt."
Összegezve:
Hivatalos szerveink jóváhagyásával bemutattak Európa (bennünket a térképen meg
sem találó) nyugati nemzeteinek, mint egy hol bűnös, hol pedig szánalomra méltó,
úgy általában pedig, mint egy semmirekellő népet és országot. Fűszerezve a
gonoszságot ostobasággal és szolgalelkűséggel.
Nyíltan magyarellenes, divatosan: rasszista förmedvény.
Akik írták - és akik külföldön hozzájutottak (15 euróért, bármely
könyvesboltban, vagy akár EU-s munkahelyükön, hivatásszerűen) és nem
emeltek szót: azok a magyarok esküdt ellenségei.
Ez a legaljasabb hazaárulás minősített esete.
Sárközy Csaba tanár, a MAG (Magyar Alkotók és Gondolkodók) tagja. |