ONLINE HÍRSZOLGÁLAT www.szittya.com/hirek.htm
A nagy átverés.
Ez a kifejezés nem irodalmi értékű, de ennél jobban nem lehet kifejezni azt, amikor jóhiszemű embereket igaznak tűnő hamisságokkal vezetnek félre.
Ennek az
„átverésnek” lehettünk tanúi 1989 június 16-án, amikor a Hősök terén több mint
1oo.ooo ember előtt öt reform kommunistát és egy üres koporsót ravataloztak fel
nagy gyászpompával, elhitetve az emberekkel, hogy itt a rendszerváltás, mert
igazságot szolgáltatnak 1956 mártírjainak.
Ennél nagyobb
hazugságot –úgy gondolom – még sehol a világon nem akartak egy egész nemzettel
elhitetni!
Vizsgáljuk meg
a történteket a cáfolhatatlan tények tükrében.
A
felravatalozott öt mártír ízig-vérig hithű kommunista volt. Minden cselekedetük
1956 előtt a rendszer megszilárdítását, a forradalom napjaiban a rendszer
megmentését szolgálta.
Egy rövid
újságcikk nem ad lehetőséget mind az öt felravatalozott reform kommunista
jellemzésére, ezért csak a két legismertebb személy életútját vizsgáljuk meg
nagy vonalakban.
Már maga a
„reform kommunista” kifejezés sántít és félrevezető. Komolytalan és nevetséges
lenne reformfasisztákról, reform nácikról, reformnyilasokról, reform
kapitalistákról, vagy reformterroristákról beszélni. Ugyanilyen komolytalan a
reform kommunisták emlegetése is. Ezt csak „szépségtapasznak” szánják a mai
„reform kommunisták” úgy tüntetve fel, mintha lenne különbség a kommunisták és
reform kommunisták között. Szögezzük le, nincs közöttük különbség!
Nagy Imre
az első világháborúban, orosz fogságba esése után belépett a Vörös Gárdába.
Hiteles kutatók szerint, jelen volt a Cári család legyilkolásánál. Az
emigrációban, amikor Kun Bélát és társait likvidálták, Nagy Imre, „Vologya”
néven
együttműködött az NKVD-vel és életben maradt. 1944-ben a legmegbízhatóbb
moszkovitákkal tért haza, Belügyminiszterként, Földművelési Miniszterként,
Miniszterelnök helyettesként a szilárd bolsevista irányvonalat képviselte.
Sztálin
halála után a Szovjetúnióban megkezdődött a harc a hatalomért. Ez történt
Magyarországon is. A hatalomért való marakodás kapcsán került szembe Nagy Imre
Rákosival. A Szovjetúnió vezetői, élükön Beríjával, - talán a leghirhedtebb
tömeggyilkos bolsevikkel, -
Nagy Imrében látták azt a személyt, aki legjobban képviselné
érdekeiket, aki Magyarországon is megmenthetné a kommunista rendszert, mert
világosan látták a nép körében egyre fokozódó elégedetlenséget.
A forradalom
alatt Nagy Imre minden cselekedete a kommunista rendszer átmentését szolgálta.
Az a tény, hogy október 27-én „elismerte a forradalom győzelmét” nem jelentett
mást, mint a szovjetekkel megegyezve, ravasz módon kicsalni a fegyvert a
forradalmárok kezéből. „ Tegyétek le a fegyvert, ne folyjon több magyar vér,
minden követelésetek teljesítve lesz, stb.” Ugyanakkor a fegyveres erők
vezetését 1oo%-ig megbízható kommunisták kezébe helyezték, akiknek legfőbb
feladata az volt, hogy a magyar fegyverben álló erőket minél jobban
szétzüllesszék, ezzel előkészítve a talajt az újabb szovjet támadás előtt.
Későbbi
perbefogása és kivégzése nem volt más, mint „kommunista testvérharc,” a
hatalomért. Sorsa semmiben nem különbözött Trockíj, Beríja, Kun Béla, Rajk
László és a többi, elvtársak által kivégzett kommunisták sorsától.
Aki Nagy Imrét
nemzeti hősként mutatja be az utókornak, az szemérmetlenül meghamisítja a
történelmet!
Maléter Pál
is hasonló életutat járt be. Maléter a II. világháborúban esett szovjet
fogságba. /Egyesek
szerint átállt. / Ott jelentkezett partizánnak és már 1944-ben be is
vetették volt bajtársai ellen. A háború elvesztése után ezek a partizánok lettek
a honvédség vezetői, hiszen a megszállók szempontjából ezek voltak a
legmegbízhatóbbak. Maléter is fokozatosan emelkedett a ranglétrán és 1956-ban
már ezredes
Szerencséjére,
vagy szerencsétlenségére október 25-én kiment a Kilián laktanyába, mert a
Corvin-köz és a Kilián laktanya két nap alatt világhírnévre tett szert, mivel
itt érték a legnagyobb veszteségek a benyomuló szovjet egységeket. Ez
kellemetlen volt Maléternek, mivel a Kilián is az Ő parancsnoksága alá
tartozott. Azért ment oda, hogy a laktanyát a felkelőktől visszafoglalja.
Tény, hogy Maléter a forradalom alatt csak a felkelőket lőtte és lövette. Egyetlen parancsot nem adott ki a szovjet betolakodók elleni harcra. Honvédelmi Miniszterré történő kinevezése nem volt más, mint kommunista manipuláció, hogy a Kilián forradalmi hírét összemossák a kommunista ezredes nevével.
Kivégzése
politikailag és erkölcsileg azonos Nagy Imrével.
Az igaz, hogy áldozat. A kommunisták hagyományos egymás közötti
marakodásának áldozata, de a forradalom győzelméért semmit nem tett! Ezért nem
lehet a forradalom hőse és mártírja! Ezt csak a történelemhamisító, még élő
reform kommunisták és kiszolgálóik szajkózzák megállás nélkül arra gondolva,
hogy ha mást nem hallanak az emberek, az lassan belevésődik a tudatukba.
A többi
elítélt „reform kommunistáról” is ugyanezt mondhatjuk el mint Nagy Imréről és
Maléter Pálról.
Akik életben maradtak, 1989-ben
is a kommunista elvtársak átmentéséért hozták létre az un. Történelmi
Igazságtétel Bizottságot, ahol elsősorban a volt kommunistáknak szolgáltattak
igazságot. / Ezért volt a Nagy Temetés a Hősök terén. / Napjainkban pedig már
azt hirdetik az elvtársurak, hogy 1956 tulajdonképpen szocialista forradalom
volt, hiszen előkészítői, vezetői és mártírjai kommunisták voltak, /mint a mai
„urak” / akik ugyanazt akarták ami napjainkban történik.
Ez a nagy
történelmi átverés! A Világ legjelentősebb antikommunista és szovjetellenes
forradalmának sikerét és dicsőségét, - melynek hősei elsősorban a Pesti Srácok
voltak, - átjátszani a régi és mai kommunisták kezére.
Szerencsére az
emberek gondolkoznak és egyre több olyan írás is megjelenik, mely rámutat arra a
történelmi hazugságra, amit a Dohány utcai un. „56-os Intézet” próbál a
tudományosság álarcával, a jóhiszemű emberekkel elhitetni. A „lóláb akkor lóg
ki” ha megnézzük, hogy kik tartják fenn és kik támogatják az Intézetet. Mert
mindenhez pénz kell.
Létrehozásánál egy külföldi, /nem nemzeti elkötelezettségű / milliomos
bábáskodott. 1994 és 98 között a Horn-kormány évi 6o millió Forinttal támogatta
az Intézetet. Ezt az összeget az Orbán-kormány megvonta, de Demszky
Főpolgármester azonnal 3o millióval sietett az „urak” megsegítésére. 2002-ben, a
kommunisták választási győzelme után
pedig a Medgyessy-kormány szavazott meg 13o millió Forintot az Intézet
támogatására. Ezt folytatta a Gyurcsán és Bajnai
kormány is. / Madarat tolláról, embert barátjáról! /
Sok bölcsesség
és örök igazság van az évszázadok alatt érlelődő népi mondásokban, ezért ezekkel
fejezem be rövid, gondolatébresztő írásomat. „A történelem kerekei lassan
forognak, az Isten malmai is lassan őrölnek, de a hazug embert hamarabb utolérik
mint a sánta kutyát.”
Várom, hogy a Választófülkék forradalmának kormánya mikor teszi helyre az 1956-os Forradalom történelmi igazságát!
Szalay Róbert történelemtanár