A fasisztázók figyelmébe!
- történelmi dokumentum és kérdések felvetése
Kis Kós Margit hozzászólása - A fasisztázók figyelmébe!
(Egy véletlenül talált gyöngyszem, érdemes elemezni. És még mikrõl nem tudunk,
mert nem tudhatunk, mert titkosították. Kik? és vajon Miért?) Kis
Kós Margit is hozzászólt a Polgári Hírszemle hivatkozásához.
Kis ezt írta:
"Nekem az is tetszene, ha végre valamelyik igazságügyi miniszter foglalkozna
azzal a hivatalos levéllel, amit még 1995-ben írt az Angliában élõ magyar
szervezet képviselõje Vastagh Pálnak:
Budapest, 1995. jún. 27.
Vastagh Pál igazságügyi miniszter úrnak
Budapest,
Tisztelt Miniszter Úr!
E hó elején napilapból értesülhettem arról, hogy Ön
hivatalos izraeli útja során újabb kárpótlási igényrõl tárgyalt. Ezzel
összefüggésben a következõkre szeretném szíves figyelmét felhívni.
Valószínûnek tartom, hogy Ön is ismeretében van
annak az elmúlt évben nyilvánosságra került
brit levéltári dokumentumoknak, amely a magyar ügyekkel foglalkozó
osztályon F.O. 371/34498./C.
120351.sz. alatt kapott
elhelyezést. Az idézett dokumentum szerint 1943 nyarán az akkori magyar kormány
kéréssel fordult az angolszász nagyhatalmakhoz, hogy tegyék lehetõvé
Magyarország kiugrását a tengelyhatalmi blokkból.
Ennek tárgyalása során megjelent a Zsidó Képviselettõl Haimer professzor, aki a
zsidó nagytanács azon kérelmét adta elõ, hogy "a magyar kérelem teljesítése
miatt aggódnak a Magyarországon viszonylagos biztonságban élo 800.000 zsidó
megsemmisítését eredményezné."
Az elhangzott vétó után az angol referens, dr. Randall, a következõt írta
sajátkezûleg a dokumentumra:
"E kérdést megkülönböztetõ figyelemmel kísérjük, és ezért nem követeljük a
magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német
megszállást eredményezné." Az idézett kordokumentum tartalma után
egyértelmûen megállpítható, hogy a magyar nemzet védõfalként lett feláldozva az
országban akkor tartózkodó 800.000 zsidó megmentése érdekében.
Nem akarom ezzel összefüggésben emlegetni a világszerte szajkózott
"utolsó csatlós, fasiszta, tömeggyilkos stb."
megbélyegzéseket, amelyek még napjainkban is felszínen vannak.
De azt, hogy az áldozattól követeljenek unos-untalan bocsánatkérést, vagyoni
kárpótlást, még enyhe kifejezéssel élve is cinizmusnak nevezhetõ.
Az eddig felsoroltak ismeretében a következõ
kéréssel fordulok Miniszter Úrhoz:
1. Állítson fel egy bizottságot annak megközelítõ megállapítására, hogy az
1943-as kiugrás megakadályozása következtében milyen kár érte a magyar nemzetet:
a liberátorok szõnyegbombázásából, az ország késõbbi hadszíntérré válásából, a
lakosság elhurcolásából, azok nagy része elpusztulásából, a már többszörösen
megkövetelt és kifizetett kárpótlásból, az ország negyven éven át tartó
folyamatos kirablásából, a nemzetet világszerte gyalázó hangok károkozásából.
A felsorolt károkat - amelyek többszörösét teszik ki az ország jelenlegi külsõ
és belsõ adósságának - teljes egészében az idézett zsidó képviselet felé kell
benyújtani. Elutasítás esetén a Hágai Nemzetközi Bírósághoz kell fordulni.
Mindaddig, amíg a Magyar Állam ezirányú vagyonjogi követelését nem teljesítik,
elfogadhatatlan a másik oldal bárminemû követelése.
Miniszter Úr! Levelem már csak azért is idõszerûvé vált, mert a gyilkos nemzet
minõsítést éppen attól a külföldön élõ neves karmestertõl kaptuk, aki a sajtó
híradása szerint a magyar népet "milliós nagyságrendû gyilkosoknak" nevezte.
Az illetõ karmester Solti György, aki ezt követõen május 8-án a Budapest
Kongresszusi Központban a Fesztivál Zenekart vezényelte.
Miniszter Úr! Elképzelhetõnek tartja-e, hogy valaki Izrael népét a palesztinok
milliós nagyságrendû gyilkosának nevezze, s utána Tel Aviv legnagyobb
koncerttermében izraeli zenekart vezényeljen?"